Hogyan reagálnak a hatóságok egy olyan világméretű járványra, amely egyik pillanatról a másikra robban be az életünkbe? Mi alapján tudnak döntést hozni egy olyan bizonytalan helyzetben, ahol még minden kimenet lehetséges és képlékeny, azonban az idő sürgető? Létezik-e olyan megoldás, amelyben a hatóságok jó döntést tudnak hozni, amelyben emberek ezrei menekülnek meg, és a gazdaság sem omlik össze teljesen? A következőkben játékelméleti alapokra helyezzük a kornavírus járványt, és megpróbálunk ezekre a kérdésekre választ adni!

Dr. Li Wenliang halálát csakis tragédiaként tudjuk értékelni. Nevezhető ő hősnek, vagy mártírnak, akit arra késztettek a kínai hatóságok, hogy elhallgassa az igazságot, akinek megtiltották, hogy megnyomja még idejében a vészcsengőt, hogy figyelmeztessen a járvány rendkívül súlyos esetleges következményeire. Ha ezt a helyzetet egy kétszereplős játéknak fogjuk fel, a hőssel szemben a másik oldalon a kínai hatóságok állnak, amelyeket egészen egyszerűen nem lehet ebben a leírt helyzetben pozitívan értékelni. Az élet alakította játékban Dr. Li a hős, míg a kínai hatóságok a gazemberek.

 Kép forrása: cnn.com

A szabad véleménynyilvánításhoz való jog Kínában napi szinten sérül, ugyanakkor ez idáig ez egyszer sem vezetett közvetlenül egy világméretű egészségügyi járvány kitöréséhez. Könnyű megérteni ennek a menetét, és az is világosan összeköthető, hogy ez a fajta vélemény elnyomás, hogyan vezetett egy beláthatatlan következményekkel járó világjárványhoz. 2 forgatókönyvet vázolunk fel:

1. A betegségről nem tudnak idejében figyelmeztetni a kínai orvosok, mert nem hagyják őket szabadon beszélni-> amikor még ellenőrizhető lenne a vírus terjedése, nem állítják meg a terjedést-> emiatt a betegség gyorsan szétterjed-> emberek ezrei halnak meg
2. Li és a többi kínai orvos figyelmeztetését komolyan veszik-> gyors és azonnali intézkedéseket vezetnek be-> emberek ezrei maradnak életben

Sajnálatos módon ez a második forgatókönyv csak egy elképzelt kimenet marad, ugyanis tudjuk, hogy ez nem így történt meg, és nem csak Kínában nem, ahol erős állami kontroll alatt állnak a hatóságok, hanem a nyugati országokban sem.

De hogyan nézhetne ki ez egy alternatív játékban végigjátszva?

Első pont az, amikor megjelenik egy vírus, amely emberéleteket kezd követelni. Azt nem lehet még tudni ezen a ponton, hogy ez egy új vírus-e, ahhoz ugyanis, hogy bizonyosak legyünk ebben, rengeteg drága tesztet kell elvégezni. Második ponton a tesztelések felfedik, hogy egy új vírussal állunk szemben. Az így kiszűrt betegeket izolálják, de ahhoz, hogy megértsük, hogyan terjed pontosan a vírus időre és folyamatos újabb megbetegedések észlelésére van szükség. A következő pont az, amikor a szakértők a bizonytalanságok ellenére felkeresik a hatóságokat és figyelmeztetik őket az esetleges veszélyekre. Ebben a helyzetben a hatóságoknak meg kell kérdezniük, hogyan milyen lépéseket foganatosítsanak. A szakértők azt tanácsolják nekik, hogy kövessék végig az az egyes megbetegedéseket, vonják karantén alá azokat, akik kapcsolatban álltak észlelt beteggel, zárassák be az iskolákat, szüntessék be a tömegrendezvényeket, és tegyenek meg minden olyan szükséges intézkedést, amely az emberi érintkezéseket a minimálisra szintre szűkítik le. A hatóságok ezen a ponton hajlamosak azt hinni, hogy a szakértők megőrültek.

Ugyanis melyik hatóság merné ezeket meglépni abban a szakaszban, amikor még nem is tudható egészen pontosan, hogy mivel állunk szemben? Hirtelenjében egy olyan helyzetben találják magukat, ahol a bizonytalan és ellentmondásos információk alapján 4 fajta kimenettel számolhatnak. A két változó pedig a vírus veszélyessége és a hatósági intézkedés mértéke:

1. Halálos járvány, nincs lezárás: tulajdonképpen ez történt Wuhanban, ahol a hatóságok túl későn reagáltak, és túl keveset tettek. A vírus elszabadul, emberek ezreinek életét követelve, és beláthatatlan gazdasági károkat hagyva maga után. Az eredmény pedig az, hogy a hatóságokat hibáztatják és büntetik meg.
2. Gyenge vírus, teljes lezárás: szintén emberek ezreink az életére hat ki, de nem maga a járvány, hanem a gazdasági zavarok okozta károk. Egy téves hibajelzés miatt milliók kerülnek bizonytalan helyzetbe, és ismét a hatóságok lesznek megbüntetve és hibáztatva.
3. Halálos vírus, teljes lezárás: a járványt visszatartják és emberek ezrei menekülnek meg, de valójában semmi sem történt. Ezek az életek egy teória miatt maradnak meg, valójában a megfékezés csupán a bezárás következménye, a tényleges epidemiológiai modelleket nem vezetik végig. A gazdasági károk valósak, és nagyon súlyosak. Ismét a hatóságok a hibásak és őket büntetik meg.
4. Gyenge vírus, nincs lezárás: a hatóságok számára az egyetlen olyan kimenet, amiben győztesek lehetnek. Nincsenek látványos akciók, kevés a halálos áldozat, és nincs gazdasági zavar sem. Ebben az elméletben a józan ítélőképességükben, és a helyzet jó megítélésében bíznak.

A hatóságok azonban akárhogyan is döntenek, valójában nincs hatásuk a soron következő eseményekre. Mindez a helyzet egy olyan világban történik éppen, ahol az emberek nincsenek hozzászokva a világméretű járványokhoz, és az ilyenfajta váratlan eseményekhez. Egy olyan világban, amelyben a hatóságok, amelyektől az emberek a megoldásokat várnák, nem tudnak megalapozott jó döntéseket hozni, és nem támaszkodnak megfelelően az egészségügyre és annak szakértőire. Most, hogy egy ilyen helyzettel állunk szemben, az egészségügyi rendszer is új kihívások elé kerül, és majd csak a jövőben kerülnek elismerésre az esetleges sikerek. Gyorsan és azonnal látszanak a költségek, de hogy mikor fognak látszódni a hasznok, arra nincs forgatókönyvünk.

És hogy mi történik ezután? Az egészségügyi rendszer sikerei csak késleltetve fognak látszani, és alig lesznek kézzel foghatóak, egyedül egy olyan furcsa mérőszám fogja majd igazolni őket, hogy hány ember nem halt meg. Amit mi magunk tehetünk, hogy elkezdünk bízni ezekben a rendszerekben, amelyek csak olyan környezetben tudnak hatékonyan működni, ahol magas a  mind a társadalmi, mind pedig az intézményekbe vetett bizalom. Nem szabad természetesnek vennünk, hogy van közegészségügy, és azt sem, hogy soha nem kerülünk szembe világméretű járvánnyal.  Meg kell tanulnunk bízni a szakértőkben, még akkor is, ha egyelőre csak a helyzet költségei látszanak, és kevésbé látjuk egyelőre a hasznokat, mert lesznek hasznok, csak legyünk türelmesek kivárni azokat.

https://medium.com/@drewsmithbco/why-the-coronavirus-outbreak-was-unstoppable-e0e85e3e9c0e

A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, politológus végzettségű, jelenleg közgazdálkodás és közpolitika mesterszakon tanul.