Egy 2016-os felmérés alapján a magyarok 83 százaléka használja a közösségi oldalakat, továbbá a közösségi hálózatokban való részvétel aránya a lakossághoz viszonyítva is hazánkban a legmagasabb az EU-n belül. A Facebook tehát hatalmas potenciállal bír, így már csak a pártokon múlik, hogy milyen mértékben tudják kihasználni az internetes felület lehetőségeit.

forrás: facebook.com/orbanviktor

Az internet és a közösségi média széles körű elterjedése alapjaiban változtatta meg a politikai kampányok természetét és jellegét. Bár egyes nyugati országokhoz képest hazánkban még mindig a hagyományos kampányeszközök dominálnak, a pártok és a politikusok mára felismerték a közösségi média nyújtotta lehetőségeket, így tavasszal már ezeken a felületeken is nagy erőkkel készültek a kampányidőszakra.

De miért is éri meg a pártoknak a web 2.0-s felületen kampányolni?

1. Olcsó: A hagyományos hirdető eszközökhöz képest - melyek jelentős anyagi ráfordítást igényelnek - az online kampányok sokkal olcsóbbak és hatékonyabbak. A magyar sajátosságokat figyelembe véve, bizonyos politikusoknak és pártoknak (pl. Együtt) lehetőségük sincs más felületen kampányolni, így marad a közösségi média.
   
   
2. A választók elérése és az üzenetek szegmentálása: Egy-egy Facebook bejegyzés sokkal több szavazóhoz érhet el, mint egy óriásplakát, továbbá a hirdető folyamatosan változtathatja a személyre szabott politikai üzeneteket. Erre eddig csak minimálisan volt lehetősége. A jelenlegi kampányokat elnézve azonban még nem nagyon használják ki a pártok ezt a potenciált, így az “egy fő üzenet” (pl. Stop Soros) stratégiája dominál.
   
   
3. Perszonalizáció: 2018-ra teljesen egyértelművé vált, hogy a karizmatikus politikusok kerültek előtérbe a pártközpontúság rovására. Ezt a folyamatot tovább erősíti, hogy a közösségi médiában a politikusoknak lehetőségük van arra, hogy személyesen szóljanak a szimaptizánsaikhoz, erősítve ezzel a politikai köteléket és lojalitást. Gondoljunk csak Orbán Viktor Facebook oldalára, vagy külföldi példaként Donald Trump Twitterére.
   
   
4. Adatok: Szinte felfoghatatlan az az adatmennyiség, melyet a közösségi média gyűjt és raktároz az egyes felhasználókról. Az adatbányászat által a pártoknak lehetősége nyílik teljesen személyre szabott, részletes kampányüzeneteket kidolgozni.
   
   
5. A viralitás logikájának felértékelődése: A politikusok elsősorban már nem a szakmai érvekkel alátámasztott üzeneteikkel szólítják meg a választókat, hanem olyan üzenetekkel, melyek ’ütősek’, azaz a cél, hogy minél több reakciót, megosztást váltsanak ki a felhasználókból (pl. Szanyi Tibor vagy Deutsch Tamás bejegyzései). Könnyen belátható, hogy ez szoros összefüggésben van a populista üzenetek terjedésével.
   
   
6. A viralitás logikája mentén az ’ügyek’ jelentőségének felemelkedése: Egy-egy politikai botrány sokkal gyorsabban tud meghatározó tényezővé válni, és ezzel károkat okozni az érintett szereplőknek: könnyen tematizálhatóvá válik, így az eddigiekhez képest nem várt gyorsasággal tudja formálni a közbeszédet (pl. Vida Ildikó tolmácsot kér).
   
   
7. Szűrőbuborék (filter bubble): Egy tavalyi kutatás szerint a magyarok 42%-a naponta használja a közösségi médiát, mint hírforrást, azonban a válaszadók fele azt nyilatkozta, hogy soha nem olvas olyan forrásból, mely nem egyezik a világnézetével. Ez egyrészt képes nagyobb hatákonysággal egybentartani a szavazótábort, ugyanakkor a társadalmi feszültségek kiéleződését is magában hordozza.
   
   
8. Mobilizáció: A politikai rendezvények, vagy adott esetben demonstrációk és tüntetések szervezése már nagyrészt a Facebookon zajlik. Ez hatványozottan igaz a fiatalabb generációkat megmozdító akciókra, pl.a netadós vagy a “Lex CEU” elleni tüntetésre.
   
   
9. Átpoltizálódás: A közösségi médián keresztül a politikának lehetősége van arra, hogy sokkal inkább jelen legyen az emberek hétköznapjaiban - a Facebook és Twitter üzenőfalak által könnyebben eljut az információ az emberekhez.