Hogy fog kinézni a világ 2050-ben? –  Mit kellene tanulni?

2018. augusztus 13. - Elek Dorián

Bár Yuval Noah Harari új könyve csak a hónap végén fog megérkezni a könyvesboltok polcaira, mégis kifejezetten izgalmasnak ígérkezik az Orbán Viktort is inspiráló izraeli szerző új kötete. Oly szempontból pedig még érdekesebb az általa felvázolt jövőkép, hogy azok a folyamatok, melyek az emberiséget érintő kihívásokhoz vezetnek, már jelenleg is javában zajlanak. A politikai döntéshozók részéről viszont nemigen mutatkozik szándék annak megakadályozására, hogy a baj ajtóstul rontson a házba. Nem igazán vannak olyan szakpolitikai tervek és elképzelések, melyek megoldást kínálnának a már most látható problémákraHarari a Wired című portálon egy hosszabb cikkben fejti ki, milyen témakörökre fog kitérni az új könyvében – ezeket fogjuk most végignézni. 


harari.jpgkép forrása: thetimes.co.uk

  1. Mit kellene tanulni?

A közoktatásban nem a lexikális tudáson, de még nem is a programozáson kellene lennie a hangsúlynak, hanem a rugalmasságon. Azon, hogy a jövő munkavállalói a változó környezetre reagálva újra „feltalálhassák” magukat. Hiszen jelen pillanatban a folyamatos változás okozta bizonytalanság számít az egyetlen biztos pontnak. 

Egy ma születő gyermek harminckét éves lesz 2050-re. Feltehetőleg kiváló egészségnek fog örvendeni 2100-ra, és jó esélye van arra, hogy a 22. század közepéig jólétben éljen. Milyen ismeretekre, képességekre lesz szüksége, hogy munkát találjon 30 év múlva, és milyen kompetenciákat kell birtokolnia, hogy képes legyen igazodási pontokat találni a folyamatosan változó világban?

Ezekre a kérdésekre sajnálatos módon nem tudjuk a választ, mivel ahogy a múltban, úgy jelenleg sincs jövőbe látó képességünk. A történelmi múlttal ellentétben azonban van egy lényeges különbség. Mégpedig a technológia elképesztő ütemű fejlődése, mely lehetővé teszi, hogy mesterséges szerveket, testet és végső soron tudatot készítsen magának az ember a nem túl távoli jövőben. Ez az eddigieknél is megjósolhatatlanabbá teszi a jövőt. 

Ezer évvel ezelőtt nehezen volt elképzelhető, hogy egy fiatalnak az érvényesüléshez teljesen más kompetenciákra lesz szüksége 1050-re, mint a szüleinek 1018-ban. A változás mértéke sokkal kiszámíthatóbb volt. Ezzel szemben szinte lehetetlen megmondani, hogy 30 év múlva hogyan fog kinézni a munkaerőpiac. (Abba is érdekes belegondolni, mi is lesz pontosan az állam feladata. Például a bürokrácia teljes megszűnésének a lehetősége is ott lebeg a horizonton. Ez rengeteg érdekütközést kódol magába, mellyel majd kiválóan lehet technológiaellenes, neoluddita, populista üzeneteket építeni.)

2018-ban a magyar oktatási rendszer elsősorban nagy mennyiségű lexikális tudást igyekszik betölteni a tanulók fejébe – azt is inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az oktatás ilyesfajta megközelítésének sokáig volt létjogosultsága, hiszen egészen a közelmúltig az információ igencsak szűkös erőforrás volt, ami rengeteg szűrőn jutott el az emberekhez.

Érdemes belegondolni, hogy az 1800-as években egy falusi magyar iskolában kifejezetten kevés információhoz juthattak a hallgatók a világról. Nem volt se rádió, se napilap, se TV, de a helyi könyvtár – ha egyáltalán volt – sem bővelkedett a világ megismerését elősegítendő irodalomban. A vallási és szépirodalmi szövegek kivételével nem igazán volt más olvasnivaló. Ezen változtatott a modern iskolarendszer, ahol az írás és olvasás elsajátítása mellett a történelmi, földrajzi és biológiai alapismeretek is a tananyag részévé váltak. Ez elképesztő fejlődést jelentett az eddigiekhez képest, viszont 2018-ban szinte biztosra vehető, hogy az oktatásnak újabb irányváltásra lenne szüksége.

Az információ szinte bárhol és bármikor szabadon elérhető. A cenzúra ebben a környezetben nemigen lehet megoldás, így annak helyét a dezinformáció és az alternatív igazságok vették át. Szinte végtelen mennyiségű online kurzus, tanulmány és cikk érhető el csupán pár kattintással. Mivel kifejezetten nehéz kiszűrni a lényeget a rengeteg ellentmondásos információ közül, és tényleg minden csupán egy kattintásra van, nehéz rászánni magunkat egy hosszabb elemzés elolvasására, így könnyen macskás videók nézése lesz a történet vége. 

2018-ban az utolsó dolog, amire a tanulóknak szükségük van, az a még több információ, melynek jelentős része sohasem hasznosul. Ezzel szemben egyre nagyobb szükség lenne a hasznos és haszontalan információk közötti különbségtételre, a rendelkezésre álló információmorzsák hatékony szelektálására, majd pedig felhasználására.

Ennek ugyanakkor nem kéne újdonságként hatnia, azonban az önálló gondolkodás helyett még mindig a magolás az iskolában elért eredmények alapja. Az eddigi recept úgy írható le, miszerint a nagy mennyiségű megtanult információ valamennyi értelmezési szabadsággal kombinálva elégséges lesz az életben való érvényesüléshez. Amennyiben az értelmezés nem is működik zökkenőmentesen, akkor is lesz idő még javítgatni rajta, és talán a következő generáció számára egy koherensebb világkép lesz az eredmény. Harari szerint viszont ez a vonat már elment. A mostani generáció döntései alapjaiban változtatják meg az emberiség jövőjét. 

A bejegyzés alapjául szolgált: https://www.wired.co.uk/article/yuval-noah-harari-extract-21-lessons-for-the-21st-century

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigma.blog.hu/api/trackback/id/tr7014178811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Billy Hill 2018.08.14. 00:27:08

Az a gond, hogy azért valahogy meg kell tanulni a tanulást. Ha nincs a memória semmilyen szinten próbára téve (hisz mindenre ott a Wiki), akkor nem fejlődik ki optimális mértékben.

Másik klasszikus kérdés, hogy ki szerint hasznos valamilyen információ? Nekem pl. a citrátkör nem volt hasznos információ, a most már gyógyszerész osztálytársamnak viszont igen. Társadalmilag és egyéni szinten is az a kisebb kár, hogy mindketten kellett tanuljunk róla, és az lenne a nagyobb, ha egyikünk sem találkozott volna vele (és mondjuk neki pénzért különórán lett volna csak megtanítva). Én túléltem, neki meg hasznos volt.

Ahogyan jobb zene és rosszabb zene között is az tud különbséget tenni, aki már meghallgatott legalább tíz zeneszámot életében, úgy hasznos és haszontalan információt is az tud szerintem megkülönböztetni, aki már megjegyzett bizonyos mennyiségű információt, és a felhasználhatóságáról (vagy értelmetlenségéről) meg tudott győződni később. Mert csak így tud később már fókuszáltabban tudást keresni. Egyszerűen kell a tapasztalat...

Szóval talán "még nem ment el a vonat", és továbbra is tud működni "az eddigi recept", hogy ti. "a nagy mennyiségű megtanult információ valamennyi értelmezési szabadsággal kombinálva elégséges lesz az életben való érvényesüléshez". Kell valamennyi offline rendelkezésre álló ismeret az agyban, és kell jó sok értelmezési szabadság (és rugalmasság, ha "esetleg" alkalmazkodni kell).

vrana 2018.08.14. 01:44:36

@Billy Hill: Teljesen egyetértek. Aki gyerekkorában nem tanul nyelveket, nem tanulja meg a számtant, a történelem fő mérföldköveit, nem recézi be az agyát, készíti fel a memóriáját, az lépcső és kapaszkodó nélkul nem tudja megmászni az emeleteket.
A képességek és keszségek elsajátítása szép szlogen, arra tanít, hogyan lehet kilökni a padtársam a padból, meghúzni a lanyok haját és a másikra fogni?
Biztos pontok nélkül hiába van számológép és wiki, ha azt se tudja valaki, hogy mit is kellene kérdezni. Biztos pontok nélkül csak szállingózó szabadesés van, mint a gólyavégterméknek a levegőben.

TCrown 2018.08.14. 02:56:31

Igen, azért ahogy a két előttem hozzászóló is fejtegeti, nem kellene azt a lexikális tudást annyira démonizálni.
Inkább az lenne a jó, hogy ha valakinek nem a kedvencei a citrátkörök, akkor az iskola - mármint a mindenkori tanerők - ezért ne vegyék el a maradék életkedvét vagy önbizalmát is, hanem értékeljék helyette azt, hogy mondjuk a Római Birodalom napi életéről meg többet tud, mint a tanárnő.
Az én időmben kb mindkettőért egyes járt, +esetleg még egy intő is.
Ne azt keresse az iskola, hogy a diák mit NEM tud, hanem értékelje azt, ha valami felé érdeklődést mutat, és abból többet tud. Sőt erre még lehetne bátorítani is, esetleg.

retkeslaci 2018.08.14. 06:03:05

@TCrown: a Római Birodalom napi életéről hobbi szinten is elég tudni.
Sőt. Akik hobbi szinten foglalkoznak vele, mellette meg van egy kereső foglalkozásuk (mérnök, jogász, orvos, programozó), azokat mondjuk széleslátókörű embereknek.

Ez az igazság, aki eleve beáll egy humán területre gyerekkorában és kibekkeli a reál tantárgyakat az iskolában, az később egy egysíkú ember lesz. Fordítva viszont nincs így. Rengeteg reál képzésben végzett arc, orvos, mérnök, gyógyszerész, programozó, vegyész, matematikus foglalkozik hobbi szinten (akár magas szinten is, de nem keresőtevékenységként) archeológiával, vallással, pszichológiával, politikával, zenével, nyelvekkel.
Tapasztalatom szerint az igazi szakbarbárok a humán területen végzettek. Egy zenész, nyelvtanár, történész nem fog a szabadidejében programozni, tömegspektrometriát tanulni vagy hőterjedést tanulmányozni.
Eleve Magyarországon aki lusta és buta a matematikához és természettudományokhoz, arra ráfogják, hogy olyan kis művészlélek, humán beállítottságú. A bőccsészeket nem azért nézik le az emberek, mert beszélnek angolul vagy németül, hanem mert ezen kívül semmihez se értenek és erre büszkék is.

Gyerekkorban a matematikai logikát, nyelvi logikát és fogalmakat és a természettudományok alapfogalmait kell elsajátítani. Irodalom, történelem meg hobbi szinten mehetne, tét nélkül.

na__most__akkor 2018.08.14. 06:08:41

@vrana:
Nehéz eset, nehéz eset... Talán egy újabb államtitkár vagy miniszteri biztos segítene, vagy talán kettő. (Még jobban elb* eltolni.)

Általános iskolás koromban utáltam a "magyar" tantárgyat. Adatok; mikor született, mikor halt meg, mikor, hányszor házasodott, kivel, miért.

A tanítónéni megoldotta. Máig áldom.
Egy versszak akárkitől, piros pont. Négy sor az Ember Tragédiájából, piros pont. Nam tudom, hány piros pont volt egy ötös, de kompenzálta az életrajzi űröket.

Akarod? Itt van:

""""LUCIFER
Amíg csókolódtok,
Nem érzed-é a lanyha szelletet,
Mely arcodat legyinti s elröpül?
Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,
Egy évben e por csak nehány vonalnyi,
Egy századévben már nehány könyök,
Pár ezredév gúláidat elássa,
Homoktorlaszba temeti neved,
Kéjkerteidben a sakál üvölt,
A pusztán koldus, szolganép tanyáz.
(Amit Lucifer mond, láthatóvá is lesz.)
S mindezt nem a mennyrázó fergeteg,
Nem bömbölő földindulás cselekszi,
Csak gyönge szellő, mely körűlenyelg.""""

Nem kell tudni a művészek életrajzát.
De Balatonszárszó és József Attila - meg Balatonszemes és Latinovits Zoltán
... együtt, egyszerre olvasva ...

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.08.14. 08:38:10

Manapság a legfontosabb a normalitásra nevelés.

Irbisz 2018.08.14. 09:29:54

@retkeslaci:
helyes meglátások a szakbarbárságról.
De ezen túllépve, és a valódi kérdésre koncentrálva, ti. mi lehetne a követendő példa, nem kell a spanyolviaszt feltalálni. Át kellene venni és adoptálni működő és sikeres nemzetközi példákat. Csak erre én igen csekély esélyt látok, se a politika nem támogatja ezt, se a szakma, akiknek jelentős része amolyan múltbarévedő bölcsész szakbarbár lehet. Az általan látható tényekből levont következtetést félretéve, ha tévedek se számít sokat, a tanára kar egy jelentős része nem felelne meg az eredményes oktatáshoz szükséges követelményeknek, tudások nem ehhez való, skilljeik is kétséges h. megvannak-e hozzá ...

Irbisz 2018.08.14. 09:30:29

@maxval balcán bircaman: Az biztos, ez nálad sem sikerült anno.

szepipiktor 2018.08.14. 09:32:48

Hát elég félelmetes a pali jövőképe, sajnos ezt képviseli pár hazai politikai mozgalom is.
A lexikális tudás önmagában soha nem volt értelmes, de ahogy mások is írják, a tanulást meg kellene tanulni. Semmit sem ér a modern technika, ha csak azt tudjuk használni, de a "mire" már nem, hiszen ha nincs alap, nem lehet ahhoz információt sem keresni.
A felvetett jövőbeli munka meg egyszerűen egy modernkori fasizmust jelez, nem kreatív emberekre lesz szükség, hanem egységes biorobotokra, akik pár nap alatt "átprogramozhatók" egy új feladatra. A gondolkodni képes, alapokkal rendelkező azonban sok gondot okoz!
Amire egy jövőbelátó sem figyel, azaz, hogy akikről beszélünk, akikről ez a új oktatási módi szól, azok nem létrehozók, hanem alkalmazók.
Ha tagadjuk a kreativitást - a matematikát, fizikát vagy a biológiát feleslegesnek tartjuk - akkor vajon kik hozzák létre majd 2050-re azt a környezetet, amit az új emberek működtetnek majd???
Persze az összes ilyen írás alapja humán-bölcsész alapú, így az a feltevésük, hogy akkor majd csak PR, HR, média, filozófus, vagy maximum "webprogramozók" kellenek. Én azonban föléjük helyezem a mérnököket, kutatókat, fizikusokat, matematikusokat vagy biológusokat - nekik meg sajnos kell egy lexikális alap is a munkájukhoz.
Ma a humán vonal gondolja, hogy programozókat gyorstalpalón lehet átképzeni, erről soha nem kérdeznek meg tanult, diplomás informatikusokat.
Felesleges szakmák öngenerálása zajlik csupán, illeszkedve korunk sok más káros vonalába.
A tudást tagadja a mai "modern" generáció.

szepipiktor 2018.08.14. 09:47:39

@retkeslaci:
Maximálisan egyetértek!
A baj azonban az is, hogy ez a torz gondolati vonal ma szerves része több szintén káros dolognak.
Nézd meg, a mai feministák nem az nők jogaiért köüzdenek, hanem a hatalomért, és a klasszikus nemi szerepek szétzúzásáért. A civil jogvédők, érdekvédők soha nem harcolnak az átlagemberekért, kizárólag azokat használják fel, akik a céljaikhoz hasznosak. A napjaink gender-dolga sem magáról a szakmai kutatásról szól, hanem megy a lázadás és a hiszti a érdekekért. A #metoo sem a zaklatásról szolt, hanem egy szűk és torz szakma belső gondjairól, de azonnal rárepült pár mozgalom.
A médiának meg ma már csak az üzlet számít, így ahol botrányt szagol, arról tudósít.
Ezekhez meg pont azok az emberek kitanítása kell, akire a posztban idézett mű is utal.
Ezekhez nem kell kretaív ember, ezekhez ellenkezés nélküli végrehajtók kellenek, akiket a facebookon keresztül lehet vezérelni.
A történelem során ez a folyamat sokszor lezajlott már - az inkvizíció korától kezdve a bolsevik államok tanulatlan munkásainak a pozícióba helyezéséig (feministák kvótaelve) - és rendre hatalmas károkat eredményezett.
Most is ezt látjuk, most a humán-bölcsész halmaz terrorizálja a valós életet és nem a papok utasítanak, hanem a facebook és a google az "isteni" megoldás".
Azonban a gondolkodók - akik ma ellenségek! - látják, hogy az egész mögött csak a globalizált üzlet áll, hiszen egységes és tudatnélküli fogyasztók többet vásárolnak, nagyobb bevételt hoznak, és egy okostelefonnal is lekenyerezhetők.
A politikai átlátta ezt, ma marketing-politizálás zajlik, így nekik is jó a vezérelhető kockapolgárság.
Sajnos ez hatalmas kockázat, ezt számos scifi író évtizedekkel ezelőtt leírta művében.
A tudás minden diktatórikus rendszerben - most a gazdasági diktatúrákban is - nem jó, így fellépnek ellene. Jelen korban az aktivista mozgalmakkal teszik ezt.

lbalazs 2018.08.14. 10:04:59

A mai magyar iskolarendszerben nem az a kérdés, hogy teljesen elhagyjuk-e a lexikális tudást, hanem hogy egy kicsit csökkentjük a mennyiségét és ezzel teremtünk időt a gondolkodás megtanulására. A nagy rohanásban elvész a lényeg: az elsős tanárnénik versenyeznek, hogy kinek az osztálya tanulja meg leghamarabb az összes betűt, és ezzel rengeteg funkcionális "analfabétát állítanak elő". Vagy középiskolában matematikából volt egy kis integrálegyenlet is, amit azért túlzásnak érzek. Vagy fizikából az entrópia, ezt a szót talán még meg sem érti az utca embere.
De gondolkodni nem nagyon tanítottak. Nem tanítottak forráskritikát sem. Nem tanították meg, hogyan fogjak hozzá, ha valami újat akarok tanulni. Ezeket nem mindenki tudja egyedül kitalálni. Éshat az élethosszig tartó tanulás sem úgy megy, hogy iskolapadba kell ülni. Meg kell tanulni egyedül utánajárni dolgoknak és tanulni. Meg kell tanulni csapatban dolgozni. Meg kell tapasztalni, hogy a homogén csoportoknál jobb, ha különböző dolgokban jók a csoporttagok. Meg kell tanulni az önszerveződést ... Ezek nélkül nem lesz innováció, nem lesznek startaupok. Lesznek viszont autóipari összeszerelő betanított munkások :) Merthogy a jelenlegi oktatási rendszert a viktoriánus gyári munkások képzésére találták ki. Itthon voltak reformtervek, amiket a felemás bevezetés után sikerült gyorsan visszacsinálni. Jelenleg ott tartunk, hogy a 80-as évek rendszere működik, az akkorinál alacsonyabb színvonalon.

lbalazs 2018.08.14. 10:07:09

@szepipiktor: ponthogy a poster kreatív embereket szeretne, és a jelenlegi oktatás nem olyanokat képez. A jelenlegi oktatásunk az átadott tudás felidézését preferálja, és bünteti a kreativitást. Pont ez a probléma.

nnnnnnnn 2018.08.14. 10:09:40

szerintem meg egyáltalán nem így lesz ahogy a csávó mondja. helyette az lesz hogy lesz egy csomó figyelemhiányos hiperaktív személyiségzavaros kommunikációra képtelen szexualitásában torzult ember.

Geo_ 2018.08.14. 10:10:50

Várom a további részleteket, s persze, a könyvet is.

Addig is, hogy mit kellene tanulni: szazad21.blog.hu/2017/01/14/elet_a_matrixban_az_embereket_lelovik_ugye

protézisesh 2018.08.14. 10:24:59

@retkeslaci: lájk!

Amugy nagy kerdes, hogy ki fog kenyeret sutni, hazat epiteni, tapetat ragasztani, stb ha mindenkinolyan kurvarugalmasinfoprogramozo lesz. Szep szep ez az uj vilag, de egyreszt nem tudnak mindent megcsinalni a robotok (még az en szakmamban sem, pedig egy autogyarban dolgozom), masreszt azokat a robotokat is meg kell tervezni, le kell gyartani, uzemeltetni es kaprbantartani kell, ami kokemeny szakma, melyseges szaktudassal. Es erre senki nem keszit fel, ezt nem iskolakban tanuljak, hanem a Kuka meg a Fanuc tanfolyamain. Olyan villamos es gepeszmernokok, akik mar tudjak a mechanika, az elektronika, a hidraulika, a pneumatika es a programozastechnika alapjait, “csak” ra kell epiteni a gepspecifikus ismereteket...

Egy biztos: a kovalens kotes, a szinkopa meg a tobbi hulyeseg TÖK FELESLEGES, es a szurkeallomany barazdaltsagat sem fokozza. Beszáradt, savanyu, klimaxos venkisasszonyok tanitjak, elrabolva az idot a valoban fontos dolgok (tanulas megtanulasa, infokutatas, forraskritika, ahogy tobben is mondtak) helyett. A tortenelem meg szubjektiv (kerdezd meg a szlovakokat Szt Istvanrol, vagy a romanokat a Hunyadiakrol...), tehat _ebben_a_formaban_ az is felesleges.

g.d 2018.08.14. 10:47:59

@retkeslaci:
jómagam - miután viszonylag hamar rájöttem hogy a matekhoz-fizikához tök zokni vagyok - többé-kevésbé folyamatosan humán területen tevékenykedtem, mégsem érzem magam elveszett embernek műszaki témákban sem (olyannyira, hogy felnőtt fejjel még műszerész szakmát is szereztem).
És nem hiszem hogy ezzel én olyan hű de egyedi lennék...

vörösbor(de)minőségi 2018.08.14. 10:49:22

@Irbisz: érdekes,hogy ezt eleve képes volt leirni-innen már kis lépés lenne ennek gyakorlása,de szinte kizárt.életkora erősen hajlott tán ez az egyetlen bizakodásra okot adó tény :)

raczsandor · http://raczsandor.blog.hu/ 2018.08.14. 10:55:39

@retkeslaci:
Gondolom te is egy széles látókörű reálos vagy. Kár, hogy ebből a kiterjedt perspektívából is csak ilyen egyszerű kis ellenségkép ("szakbarbár bölcsészek") gyártásra és megbélyegzésre futotta.

protézisesh 2018.08.14. 12:27:07

@raczsandor: ok, akkor most jöhetnek a valódi ellenérvek.

Egyebkent az a helyzet, hogy a matek/fizika semmi mast nem tanit meg, kiveve a LOGIKUS gondolkodas kepesseget. Ez az alapja MINDEN elemzo tevekenysegnek, akar technologiat, akar problemat es lehetseges megoldasokat kell elemezni. Egy gyakorlo mernok sem integral napi 8-12 oraban. Viszont leul es vegiggondolja: mi a baj, mi okozza, mit lehet tenni a problema megoldasara es az ismetelt felbukkanas elkerulesere. Ennek a folyamatnak a soran hasznalja az ok-okozatok OBJEKTIV felismereset, az erzelmektol fuggetlen analizist es donteshozatalt, stb. Ezert van az, hogy egy mernok nem “elhiszi” hogy egy hid meg fog allni, egy bolcsesz viszont nem tudja bizonyitani, hogy az afrikai migransok Europa hasznára válnának. A bolcseszet mindig szubjektiv tudomany, akar tori, irodalom, muveszet, szociologia, teologia, kozgazdasagtan a tema... a szubjektiv mufajok meg arrol ismerszenek, hogy adott idonkent eltorlik oket a francba es valami uj jon helyettuk. Aminugyanolyan megalapozatlan, csak a kanon azt fujja, hogy az a jo. Ekozben Archimedes es Newton torvenyei politikai/tarsadalmi berendezkedestol fuggetlenul ervenyesek.

Irbisz 2018.08.14. 13:24:57

@raczsandor: ezt ugyan meg lehetett volna udvarias és polkorrekt módon is fogalmazni, de akkor is igaz lenne és ugyanaz a tartalom állna mögötte (legfeljebb nem mindenki értené :)).
de jellemző, hogy neked is a hangnemmel van bajod, azzal HOGY mondja, nem pedig azzal foglalkozol, MIT mond.

TCrown 2018.08.14. 15:46:35

@retkeslaci: Szerintem ennek semmi köze a humán-reál ellentéthez. Kár, hogy szerinted igen. Mindenesetre irigylésre méltó, hogy milyen sokrétű jellemrajzot és jövőképet tudsz vázolni valakinek a humán vagy reál érdeklődéséből. Nyilván hobbiszinten foglalkozol a pszichológiával, vagy valami más "bőccsészettel" - ezennel hadd gratuláljak szellemi magaslataidhoz. Sok munka lehet benne, hogy idáig eljutottál.

@raczsandor: Ott a pont. Annyira széleslátó, hogy szerinte minden humános hülye. :)

Csepp a tengeriben · http://www.vasalobolt.hu 2018.08.14. 16:15:06

Látom megmozgat pár embert a poszt és ez jó. Elgondolkodtat.

raczsandor · http://raczsandor.blog.hu/ 2018.08.15. 06:57:23

@Irbisz:
Nem írtam olyat, hogy a hangnemmel lenne gondom. Azzal van gondom, hogy ellenségképet gyárt, amivel előre megkérdőjelezi a potenciális létjogosultságát. Ezzel pedig az a gond, hogy ellehetetleníti a diskurzust, hiszen a vitában nem lehet igazolni a létjogosultságot.

blöff 2018.08.15. 13:52:38

A bejegyzés alapjául szolgáló cikket is alapul véve tulajdonképpen a technológiai szingularitás kérdésével, az ahhoz való alkalmazkodás lehetőségeit fejtegeti, egyfajta disztópiaként vázolva azt (leginkább az eredeti cikk vége felé).
A jövőkép felállítása relevánsnak tűnik, azonban igazi választ nem ad rá. Az oktatás esetén is csak annyit mond(tok), hogy a jelenlegi idejét múlt. Oké, tudjuk. Gyakorlatilag azt is mondja, hogy fölösleges olyan mélyen nyelvet, programozást, bármit tanulni, amiben ismétlődő rutinok, sémák vannak ill lexikális képességek kellenek, merthogy az algoritmusok mindent megoldanak (a végén pedig pont arra buzdít, hogy ha nem akarjuk, hogy az algoritmusok intézzék helyettünk az életünket, akkor gyorsabbnak kell lennünk náluk).

Tulajdonképpen az a mondás, hogy tanulni csak a gyors alkalmazkodóképességet, reakcióidő sebességet gyorsítani kell. Vagyis ez riadt vadként készüljünk mindenre. OK, de akkor miben vagyunk mások, mint a tenger egyszerű létformája, vagy a mező kis-nagyvadai, akik riadtan figyelve töltik el az életük jelentős részét?

Értem én, hogy semmi értelme úgy tanulni a történelmet-irodalmat,. ahogy velünk tanultatták, de valamint azért mégiscsak kell, mert az algoritmus helyettem nem tudja elolvasni ezeket a cikkeket sem, vagy igen, de akkor én csak riadtan figyelek a sarokban?

Az a csapda, hogy a lexikális tudás túlsúlya valóban nem helyes, de ha se programozást, se idegen nyelvet nem tanul az ember (se a korábban létező tudományokat), ami óhatatlan az aktuális kornak megfelelő ismeretanyag és gyakorlat, akkor mit fog tudni? Azt sem tudja majd, hogy mit nem tud, ergo azokban a rendszerekben, sémákban sem fog tudni gondolkodni, csak alatta, nemhogy fölötte.
Vagyis nem ússzuk meg, hogy a korhoz adaptált ismeretanyagot fáradságosan megszerezzük, különben még annyit sem tudunk és már aznap lemaradunk, nem kell a holnapról sem beszélni.

raczsandor · http://raczsandor.blog.hu/ 2018.08.15. 15:35:07

@protézisesh:
Érdekes feltevés, de ugyanakkor hatalmas tévedés, hogy a szociológiát és a közgazdaságtant is a bölcsészettudományok körébe sorolod.
Ez utóbbi két tudomány (no meg a pszichológia és a nyelvészet) került ugyanis a legközelebb ahhoz, hogy a természettudományok mintájára működjön. Módszertani tekintetben ez teljes mértékben sikerült is. Problémák már csak abból fakadhatnak, hogy a tanulmányozandó "objektumok" (az egyének és a közösségek), nem holt anyagként vagy puszta biológiai mechanizmusokként viselkednek, hanem olyan szubjektumként, akik adott esetben visszabeszélnek a tudósnak, félrevezetik azt és sohasem ugyanolyanok, mint amilyenek a korábbi vizsgálatok alkalmából voltak.

Érdekes megközelítés a történelem és az irodalom egy kalap alá vétele is. Azért mert eredendően valóban rokonok voltak, de a történelem önálló tudománnyá válása éppen azzal kezdődött, hogy függetlenítette magát az irodalomtól és megpróbálta a saját területén érvényesíteni a természettudományos megismerés objektivitás kritériumait. Ma már persze nem ez a helyzet, ami jórészt annak köszönhető, hogy a természettudományok valóságképe és az ebből következő objektivitás kritériumai is átalakultak. A cél ma már nem annak feltárása, "ahogy a dolgok valóbab megtörténtek", hanem a történelemtudomány módszertani előírásainak betartása.
Ezért van az, hogy a szubjektivitásnak ugyan nagy tere van a történelemtudományban is, de mégiscsak éles határvonalat lehet húzni az áltudományos „alternatív történelmek” és a hivatásos történetírás között. Az utóbbi ugyanis betartja a módszertani szabályokat az előbbi viszont magasról tesz rá, illetve mindent elkövet azért, hogy gyanúba keverje azokat, akik nem.

raczsandor · http://raczsandor.blog.hu/ 2018.08.15. 16:54:16

@blöff:
A kérdés ezek szerint az, hogy az iskolákban csak szakembereket-alkalmazottakat képezzünk, vagy EMBERT és POLGÁRT neveljünk.

retkeslaci 2018.08.29. 04:13:18

@TCrown: nem minden humános hülye. Csak a humán területen végzettek közt sokkal több a szakbarbár. Szakfordítóképzésben részt vettem, majd besegítettem fordításba egy fordítástudományi PhD-val rendelkező (bőccsész) ismerősömnek, egy műszaki területen kezembe került szöveget én egyből átláttam, fogalmakkal tisztában voltam magyarul és idegen nyelven is, mert én nem csak a nyelvet tudtam, hanem a szakmát is. A fordítástudományi PhD-vel villogó hölgy meg alap műszaki, természettudományos kifejezéseket se értett magyarul se. Meg is kérdeztem tőle, hogy volt képes így kibekkelni ennyi évet.
Lehet kreatívkodni, csak ha egy alap műveltség nincs mögötte, akkor hamar nevetségessé válik az ember.

Tapasztalatom szerint a reál területeken végzettek sokkal tajékozottabbak humán területeken, mint fordítva.

@raczsandor: "Azzal van gondom, hogy ellenségképet gyárt, amivel előre megkérdőjelezi a potenciális létjogosultságát."
Egyszerűen megállapítottam, hogy a bőccsészek közt sokkal több a szakbarbár, mint orvosok, mérnökök, vegyészek közt.
És míg a reálos területeken szégyen és hátrány mondjuk nem nyelveket nem beszélni, addig egy bőccsész még büszke is arra, hogy fingja sincs semmi másról, mint ami a szakterülete.