2. A választási kampány, ami meghekkeli az agyat

2018. szeptember 03. - Elek Dorián

Egy bő évtized alatt rengeteget változott a politika: a nagymintás kutatások által kulcsszavakkal felmért kampányszlogenektől eljutottunk a facebookos tevékenységre épülő, személyre szabott kampányüzenetekig. A Trump-kampányt segítő Cambridge Analytica módszere azonban már nem biztos, hogy a következő elnökválasztás során is a leghatékonyabb módszerek közé fog tartozni. fb_algo.jpg

kép forrása: hotelspeak.com

Az egyik legjobban fejlődő szegmensben a „neuropolitikai tanácsadók” a választók spontán reakciói alapján hozzák meg a döntéseket. Ehhez pedig egy pillanatnyi hezitálás vagy egy apró grimasz elég, hiszen egy kamera azonnal felismeri azt, hogy a választó hogyan reagál az elé tolt kampányhirdetésre. A választói szándék pontosan látható lesz anélkül is, hogy a szavazó tudatosan cselekedne. Pedig sokak számára már az is elég félelmetesen hangzik, hogy a web2-es tevékenység alapján pontosan meghatározhatók az ember preferenciái. Itt viszont elég a másodperc töredéke, és a következő hirdetés már biztosan sokkal érdekesebben fog kinézni, mint az előző három.

Bár nincs megerősítve, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy már a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban is használták a neuromarketing eszközeit. A technológia fejlettsége azonban még jelenleg sem tart ott, hogy nagyobb hatásfokkal dolgozzon, mint a Facebook-tevékenység elemzése.

Még ha a politikusok nem is ismerik el az ilyen technológiák használatát, ne legyenek kétségeink: hogyha az plusz szavazatként jelenne meg a számukra, akkor bizony igénybe vennék. Hiszen a politika lényege mégiscsak a hatalomra kerülés. 

A kérdés tehát az: hol tart most ez a technológia? A döntéseink valóban a saját döntéseinek tekinthetők, ha egy üzenet tudat alatt befolyásol minket? Milyen hatással lesz ez a demokrácia jövőjére?

A szemmozgás követésével vagy az arc szkennelésével megalkotott algoritmusok személyre szabott rendszere, valamint az agy tudat alatti üzenetekkel való bombázása elég disztópikusan hangzik, pedig közel sem az. Végül is a politikai kampányoknak mindig az volt a célja, hogy ott ingereljék a választókat, ahol az a leghatásosabb. A biometrikus adatokkal operáló technológiák pedig tovább emelhetik a tétet.

Méghozzá olyan üzenetekkel, melyeket nem ismernek el vagy nem tudnak róluk. Az Egyesült Államokban már találkozhatunk a neuro-fókuszcsoport fogalmával, ahol az agyi aktivitást nézik, miközben kampányanyagokat mutogatnak a résztvevőknek. A kutatók fejre csatolt elektródákkal mérhetik azt, hogy mekkora erőfeszítésbe telik az alanynak feldolgoznia a hallottakat, vagy az mennyire kelti fel az érdeklődését.

Ezek mellé pedig a szemmozgást figyelő kamerákkal és a bőrre szerelt elektródákkal még pontosabb biológiai reakciókat is figyelni lehet egy-egy kampányanyag tesztelése közben. Bár minden választóra nem lehet elektródákat szerelni, de a fókuszcsoportos méréseken keletkezett „bioadat” elég megbízható. Például, ha egy 50 fölötti, közepes jövedelmű nő minden egyes migrációt tematizáló videónál félelmet érez, akkor már nem lesz nehéz levonni a következtetéseket, és ezek alapján felépíteni a célzott kampányt.

Ez viszont 2018-ban még mindig elég költséges, illetve a hatékonyság szempontjából sem tökéletes – bár a hagyományos módszereknél már sokkal hatékonyabb.

Az összes okostelefonon megtalálható kamera, illetve az egyre kifinomultabb arcelismerő szoftverek viszont itt komoly áttörést hoznak. A szem mozgásából és az arc apró változásaiból is rendkívül pontos adatokhoz lehet jutni, hiszen az ezeket olvasó algoritmusok pontosan lefordítják, hogy mit érez az adott választó. Lehet, hogy a gazdaság és az egészségügy miatt „tudatosan aggódó” választó végső döntését nem is a racionális félelmei mentén lehet befolyásolni – egy Orbán Viktoron furcsán álló nadrág, vagy éppen Soros György ölelése a kerítés előtt sokkal hatásosabb lehet a plakátokon.

Az arc rezdüléseit pedig nem csak az okostelefon használata közben tudja a kamera megfigyelni. Egy már létező technológia a politikus beszéde közben a tömegre irányított kamerával képes „csodát tenni”. Az arcok sokasága ugyanis szintén olvasható egyszerre, ezzel pedig a tömeg általános hangulatát is pontosan be lehet lőni. Nincs már szükség a tömeggel egy húron pendülő vérbeli politikusra, aki megérzi, hogy tud a közönsége kedvében járni. A technológia segítségére támaszkadó politikus real-time információk birtokában hozhat bármilyen döntést, alakíthatja a következő mondatát, uralva ezzel a pillanatot.

A demokrácia szemszögéből nézve a technológia ilyesfajta fejlődése sok kérdést felvet. 

A demokráciának sok definíciója létezik, de az azért kijelenthető, hogy olyan választókat feltételez, akik felfogják a körülöttük zajló eseményeket, és ezekhez képest valamilyen szinten racionális döntést hoznak. Ha azonban a neurokampányok feleolyan jól működnek, mint amilyennek ígérkeznek, akkor a rendszer természete alapjaiban fog megváltozni.

A választók a tudtuk nélkül is befolyásolhatóak. Amennyiben egy politikai kampány tudatosan arra épít, hogy a tudtuk nélkül befolyásolja a választókat, akkor arról érdemes társadalmi vitát folytatni. Főleg úgy, ha ez tovább erősítheti a már most is komoly társadalmi feszültségeket szülő törzsi mentalitást. Ami lássuk be, nem tesz jót. 

Arról, hogy Magyarországon (ahol a politika átláthatósága óvatosan fogalmazva is hagy kívánnivalót maga után) mennyire működnek hasonló kampánytechnikák, semmit nem lehet tudni. Viszont az biztosra vehető, hogy a jövőben biztosan eljut hozzánk is. Hogy mit lehet tenni?

Az ilyen befolyásolás alapvetően a bizonytalan szavazókat tudja egy meghatározott irányba billenteni. Ha valaki „vallásos” szinten tartozik egy politikai közösséghez, akkor azt a jelenlegi tudásunk szerint nehéz lesz kibillenteni. Minél tájékozottabb és stabilabb egy választó, annál nehezebb így megváltoztatni, befolyásolni a világképét. Mondjuk nehéz olyan történelmi időszakot találni, ahol a stabil és tájékozott választó lett volna a politika érdeke.

Forrás: https://www.technologyreview.com/s/611808/the-neuropolitics-consultants-who-hack-voters-brains/ 

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigma.blog.hu/api/trackback/id/tr4014220197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

munkanélküli informatikus 2018.09.04. 12:29:27

Ki az a hülye, aki egy arcfigyelő szoftvernek engedélyezi, hogy a nyílt internet felé kommunikáljon?

Ki az a hülye, aki egy hangfigyelő készüléknek engedélyezi, hogy a közelében elhangzó privát vagy üzleti beszélgetéseket a nyílt internet felé közvetítse folyamatosan? Ja bocs, ilyen hülyék már most is vannak...

]{udarauszkasz 2018.09.04. 13:33:34

@munkanélküli informatikus: en hiaba nem engedelyezem a jelenleg bekapcsolva levo 6 kulonbozo kutyumnek,hogy a hangomat,kepemet elkuldjek, ha mondjuk a terfigyelo kamerak toljak a netre a kepemet,es osszelinkelve meg mozgasprofilt is kepesek rolam osszehozni. Mindez a demokratikus Ausztriaban. Kepzelem,ha a magyar is eljut erre a technikai szintre,mi lesz otthon...

munkanélküli informatikus 2018.09.04. 14:11:08

@]{udarauszkasz: A térfigyelő kamera nem képes rögzíteni az érzelmeidet, miközben képeket mutatnak neked. Maximum azt tudja követni, hogy mikor hol jártál és mit csináltál közterületen. Az egy más kérdés, hogy ehhez sincs senkinek semmi köze.

]{udarauszkasz 2018.09.04. 14:29:19

@munkanélküli informatikus: a kamera nem,de ha az a kamera tortenetesen egy olyan rendszer szeme,ami kepes elemezni az erzelmeket,es arcfelismeresre is kepes,akkor kepes lehet kovetni valos idoben az erzelmeidet,es azt,hogy ezekkel az erzelmekkel hol setalsz eppen, kit veszelyeztetsz,stb. A kamera az csak egy szem. Egy optikai erzekelo egyseg. A hardver szoftver komponensekbol osszerakott agy,amirol nem lehet elsore megallapitani,mit gondol rolad.