Legkésőbb a szíriai menekültválság idejére mindenki számára világossá válhatott, hogy Európa és a Közel-Kelet határán fekvő Törökország a térségben igen jelentős szerepet játszik. Törökország lakossága több mint 80 millió főt tesz ki, gazdasági ereje nagy, a NATO-ban a második legnagyobb hadsereggel ő rendelkezik, földrajzi elhelyezkedése alapján pedig két kontinens és számos jelentős politikai rendszer között helyezkedik el – nem véletlen, hogy minden lehetősége megvan az országnak arra, hogy aktív és nem figyelmen kívül hagyható külpolitikát folytasson.  

 
EPA

Főbb hatalmi központok Törökország közelében

Törökország északnyugati határainál található az Európai Unió, ami katonai erejét tekintve kevésbé, viszont gazdasági erejét tekintve megkerülhetetlen erő a térségben. Kiemelendő az EU-s tagok közül Görögország és Ciprus, amely államok történelmi okokból hosszú ideje állnak szemben Törökországgal, és határosak is vele.

Északon, a Fekete- tenger túlpartján Oroszország terpeszkedik, amelynek régi vágya, hogy az orosz hadihajók számára a Földközi-tengeren is legyen biztonságos, állandóan nem befagyó kikötő, amely megtartása érdekében egészen messzi hajlandó elmenni. Erős hadserege és szénhidrogén-készletei, valamint Törökország környékén található szövetségesei és hatalmi érdekei miatt fontos Törökországnak figyelnie rá.

Törökország déli határai mentén különféle többé-kevésbé stabil arab államok találhatók, Észak-Afrikától keletre végig a Közel-Keleten. Kiemelkedő szerepet játszik a térségben az atomfegyverrel, valamint modern és óriási hadsereggel rendelkező Izrael, és a térség középhatalma, az iszlám síita ágának legfontosabb állama, Irán, ami szintén katonai ereje, kiterjedt milícia-hálózata és szövetségesi rendszere miatt erős.

Nagy létszámú népességet (kb. 30-40 millió fő) jelentenek a részint Törökországban, részint a környező országokban élő kurdok, akiknek önálló államalapítási kísérletei eddig kudarcba fulladtak, ennek ellenére mind a mai napig fontos céljuk ez.

Törökország szövetségi rendszerét tekintve a NATO tagja. Földrajzi helyzeténél fogva felbecsülhetetlen jelentőségű NATO bázisok vannak a területén, ezért is fontos a tagsága.

A török külpolitika főbb elvei régen és most

Hosszú ideig az államalapító Kemal Atatürk nyomán Törökország egyik fő külpolitikai elve az volt, hogy „béke otthon, béke a világban”, amelynek keretében Törökország békés bel- és külpolitikára törekedett. Másik meghatározó alapelv volt az, amit Erdogan elnök úgy fogalmazott meg, hogy „nulla probléma a szomszédokkal”, amelynek keretében igyekezett baráti diplomáciai és gazdasági kapcsolatot kiépíteni a közeli erőközpontokkal. Ez a két elv volt a meghatározó egészen Erdogan elnök hosszú regnálásának második feléig, amikor is Törökország gyakran megkezdte katonai erővel is megtámogatni külpolitikai céljait, amely viszont azzal az eredménnyel járt, hogy mára Törökországnak viszonylag kevés szövetségese maradt.

A török külpolitika és katonai beavatkozások főbb hatásirányai napjainkban és az emögött meghúzódó tényezők

Törökország, mint minden más aktív külpolitikát folytató állam, igyekszik alátámasztani különféle jól hangzó célokkal a törekvéseit. Előszeretettel hivatkozik az Oszmán Birodalom nagyságára és jóllétére, mint újra elérendő célra, egyfajta nacionalista érvként. Szereti feltüntetni magát, mint a világ törökjeinek legfőbb védelmezője. Szívesen utal a nemzetbiztonságra is, különösen a vele határos államok területén folytatott akciói során. Végül pedig, főleg az utóbbi időben ő is bejelentkezett az iszlám világ vezetésére törekvő államok listájára. Természetesen az esetek jó részében egyéb hatalmi érdekek húzódnak meg Törökország külpolitikai törekvései mögött.

Líbia

2020-ban Törökország is beavatkozott a líbiai polgárháborúban, jelentősrészt az ő fellépésének köszönhetően hiúsult meg a főváros, Tripoli bevétele, amit addig az ország másik legerősebb hatalma, Haftar tábornok ostromolt, aki a franciák, az oroszok és számos arab állam támogatását is élvezi. Törökország a Tripoli és szélesebb környékét, valamint Nyugat-Líbia egy részét uraló, az ENSZ által is elismert kormány oldalán lépett fel, nagy mennyiségű és modern haditechnika, katonai tanácsadók és kiképzők, valamint szíriai zsoldosok szállításával. Törökország segítségnyújtása során a térség történelmi múltjára hivatkozott, mely során hosszú ideig az Oszmán Birodalom része volt. Valójában Törökország egyezséget kötött a líbiai kormánnyal, amelynek keretében katonai segítségért cserében, Törökország széleskörű jogokat kap a két ország tengeri határán a tengerben fekvő szénhidrogén-mezők kiaknázására, amely nagy segítséget nyújthat Törökország kőolaj és földgáz igényeinek kielégítésében és ilyen forrásainak a diverzifikálásában.

Szíria (és Irak)

Szíriában Törökország a polgárháború kezdete óta támogatta a lázadókat diplomácia, katonai szállítmányok, kiképzés, tanácsadók, valamint a titkosszolgálata révén. 2016 óta viszont ez katonai együttműködéssé bővült, amelynek során mind a mai napig Szíria Törökországgal határos részén nagy területeken jelen van a török hadsereg. Törökország fellépésének hivatkozási alapjaként a nemzetbiztonságot (amely az ISIS, valamint a Kurd Munkáspárt terroristái miatt veszélyben van az érvelése szerint), valamint a területen élő török származású lázadók védelmét jelölte meg, humanitárius célokkal egyetemben (a háborús menekültek letelepítése és biztonsága). A valóság ezzel szemben az, hogy Törökország az amerikai kivonulás által keltett hatalmi űrbe próbált benyomulni, valamint a szíriai kurd függetlenségi törekvéseknek szeretne minden áron gátat szabni. Ennek érdekében viszonylag rövid ideig harcolt csak az Iszlám Állam ellen, viszont többször is a kurdok ernyőszervezetei ellen (SDF, YPG), valamint a lázadók védelme érdekében a szír kormánycsapatokkal is összecsapott. A kurdok szervezeteit következetesen a főleg Törökországban aktív, terrorszervezetként nyilvántartott Kurd Munkáspárttal (PKK) azonosítja, és nemzetbiztonsági okokból, őket terroristának bélyegezve próbál fellépni ellenük.

Irakban szintén a kurd függetlenségi törekvésekkel szemben van problémája, gyakran vezet az iraki hegyekben terroristának tartott kurd harcosok ellen rajtaütéseket.

A szíriai konfliktus során óriási feszültséget okozott Oroszországgal, amikor a török légvédelem a török határ közelében lelőtt egy orosz vadászgépet. Ezt a konfliktust azután Erdogan elnök bocsánatkérése oldotta fel, amelyet követően nagyrészt helyreállt a két ország kapcsolata, annak ellenére, hogy számos háborús konfliktusban továbbra is ellenkező oldalakat támogat a két hatalom.

Szintén konfliktusforrás az Európai Unióval szemben a szír és egyéb háborús menekültek kérdése. Törökországban nem kedvező a menekültek helyzete, nem véletlen, hogy szívesebben tartózkodnának inkább az EU területén, amely viszont, részben politikai, részben gazdasági értelemben nem bírta a menekültnyomást. Ezért megállapodást kötött Törökországgal, mely értelmében Törökország feltartja az EU felé tartó menekülteket, némi pénzért és gyakorlatilag az EU törökországi politikai történéseivel kapcsolatos hallgatásáért és kritikamentességért cserébe. Rendszeres diplomáciai csörte tárgya, hogy EU-s kritikák esetén Törökország az országában tartózkodó, több millió főre rugó menekültek elengedésével fenyegetőzik.  

Azerbajdzsán, Hegyi-Karabah és Örményország

Örményországgal Törökország hagyományosan rossz kapcsolatokkal rendelkezik, a két ország határai le vannak zárva egymással lassan 27 éve, és nincsenek diplomáciai kapcsolataik. Ennek oka még az Oszmán Birodalom által folytatott népirtásban keresendő, amelynek megtörténtét Törökország mind a mai napig tagadja, és amely kérdés az örmények számára viszont kulcsfontosságú, mivel mind a mai napig félnek attól, hogy a történelem megismétli önmagát, és Törökország újabb népirtást hajt végre az ország lakosságával szemben.  

Azerbajdzsánnal ezzel szemben a közös kultúra, vallás és a rokon népesség okán kiváló kapcsolatokat ápol Törökország.

Nem véletlen, hogy az idén Azerbajdzsán és Örményország között Hegyi-Karabah birtoklásáért folytatott háborúban Törökország rögtön Azerbajdzsán mellé állt, őt hadianyaggal, vadászgépekkel és diplomáciai támogatással ellátva, de nem zárkózott el a katonai támogatástól sem.

Katar

Katarban pár éve, a kormányzattal szorosan együttműködve Törökország egy nagy katonai bázist tart fent, valamint rendszeresen támogatja az országot segédszállítmányokkal. Az aktív török támogatás oka az, hogy Törökország vezető szerepre szeretne törni a Közel-Keleten és az iszlám világban is, és ennek érdekében stratégiai szempontból előnyös, hogy a másik hasonló szerepre törő ország, Szaúd-Arábia közvetlen szomszédságában van katonai bázisa, az „ellenségem ellensége a barátom” elv alapján. Ugyanis a Katar környéki arab államok évek óta gazdasági blokád alatt tartják Katart, névleg a terrorizmus elleni harc jegyében. Emögött inkább az áll, hogy Katar kísérletet tett a rá nehezedő szaúdi függés lazítására, a térség másik hatalmi központjával, Iránnal jó kapcsolatot ápol, valamint az Al-Jazeera hírügynökség fenntartásával jelentős befolyással van a Közel-Kelet politikájára. Törökország pedig természetesen nem hagyott ki egy olyan alkalmat, ahol borsot törhet a szaúdi királyság orra alá.

Észak-Ciprus

Ciprus szigetének északi része 1974 óta történelmi okokból a török hadsereg megszállása alatt áll, és területén egy kizárólag Törökország által elismert állam található, Észak-Ciprus néven. Ennek az államnak a létezése a török hadseregtől és segélyszállítmányoktól függ, ugyanis a nemzetközi embargók hatása miatt másként nem tudna életben maradni. A terület mind a mai napig feszültség forrása Görögország, Ciprus és Törökország között, ugyanis mindezidáig nem sikerült rendezniük a terület sorsát. Törökország egyébként a ciprusi török lakosság védelmének okán vonult be a szigetre, és úgy tűnik, hogy ez a nacionalista ok elegendő indok számára az ott tartózkodására, annak ellenére, hogy nem jövedelmező a megszállás számára semmilyen más szempontból (ha eltekintünk Ciprus szigetének kedvező geopolitikai helyzetétől).

Görögország (és Ciprus)

Törökországnak az első világháború után, függetlensége kikiáltását követően a területét meghatározó békeszerződés alapján az Égei-tenger térségében nagyon kevés sziget, és ezzel együtt kevés tengeri terület jutott. Ez akkoriban még nem volt súlyos probléma, viszont később a kőolaj és a földgáz fontossá vált, és az is felismerésre került, hogy a tengerek és óceánok milyen jelentős lelőhelyeket jelentenek e téren. Az utóbbi időkben kőolajat és földgázt keresve Törökország gyakran merészkedik be ciprusi és görög felségvizekre kutatóhajókkal, amiket időnként hadihajókkal is megtámogat; ez feszültséget okoz közte és az EU-s szomszédai között, akik a szuverenitásuk megsértését látják ezekben a lépésekben.   

Összegzés

Egyértelmű, hogy a mai török külpolitika egyik fő eszközévé lépett elő a katonai beavatkozás. Ennek oka a hagyományos diplomácia eszközeinek hatástalanságán túl a nacionalista és iszlámbarát belpolitika igényeinek kielégítése, valamint a kurd szeparatizmustól való félelem megerősödése. Rövidtávon nem úgy tűnik, hogy Törökországnak ez az új külpolitikai stílus nagy károkat okoznak, viszont közép és hosszú távon problémát jelenthetnek a korábbi szövetségeseinek elhidegülése és elpártolása, valamint az egyre gyengülő gazdaságon sem segítenek az ország növekvő katonai kiadásai és a katonai fellépései miatti potenciális gazdasági szankciók sem, ami szintén belpolitikai konfliktusok forrása lehet.

A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, politológus hallgató és jogász.