Orbán Viktor bejelentette, hogy nemzetközi gazdasági válság fenyeget, ami érzékenyen érintheti hazánk stabilitását, ha nem készülnek fel rá. Ugyanakkor egy gazdasági válság komoly kihívást is jelenthet a Fidesznek, hiszen sokszor az éppen kormányzó párton csattan a választók csalódottsága. Az ellenzék jelenlegi helyzetéből kiindulva pedig egy esetleges gazdasági válság lehet a legkomolyabb kihívás a 2022-es választások előtt.
kép forrása: index.hu
Mind Magyarországon, mind pedig a nemzetközi színtéren a demokrácia működésének megítélése erősen kötődik jólét érzetéhez. Mit is jelent ez?
Amennyiben gazdasági növekedést és javuló életminőséget tapasztalnak a választók, akkor a demokrácia működésével is elégedettebbek. Ez igaz a kormányzati teljesítményre is, ezt Orbán Viktor is tökéletesen tudja.
Amennyiben a kormánynak megszorításokat kellene végrehajtania, akkor hatványozottan nehéz lenne érvényesítenie a konjunktúra idején hibátlanul működő kommunikációs fölényt. A helyzet által kínált ziccert pedig még talán a jelenlegi ellenzék is képes lenne kihasználni, politikai tőkét tudna kovácsolni belőle.
A 2008-as válságot Nyugat-Európában is komoly politikai átrendeződések követték. Nyilván több tényező is szerepet játszott a választási eredményekben, de az mindenképpen beszédes, hogy több mint tizenkét EU-tagországban volt kormányváltás a válságot követő első választások után, és nemzetközi szinten megerősödött az elitellenesség és a populizmus az elmúlt tíz évben. A Fidesz is ezt a hullámot lovagolta meg szinte hiba nélkül, a fülkeforradalommal hozta az első kétharmadot.
A válságról való beszéd tehát önmagában fontos (még akkor is, ha a valóságban ezzel ellentétes gazdaságpolitikai intézkedéseket hoznak), hiszen a kormányfő egyik legfontosabb saját magáról teremtett mítoszát erősíti meg: a minden helyzetben cselekvőképes és kompetens vezető képét. Az elmúlt évek pedig bebizonyították, hogy ez a fajta kommunikáció és narratívaépítés mennyire hatékonyan tud működni.
Az inkompetens ellenzék és a kompetens Fidesz között lévő kontrasztot pedig a kormánypárti sajtó napi szinten sikeresen erősítette. (Gondoljunk csak arra, hogy a választási kampányban támadott Vona Gáborról is elsősorban az volt a mondás, hogy inkompetens.)
Ezért nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy nem készültek fel rá.
A választások óta – de az elmúlt nyolc évet is itt lehet emlegetni – a kormánypártnak aligha kell attól tartania, hogy az ellenzék valós alternatívát állít. A választások óta tartó válság eredményként még tovább aprózódott az ellenzék, és a pártokon belül további törésvonalak keletkeztek, melyek gátjai leszenek a közös fellépésnek, még akkor is, ha a szereplők közös érdeke ezt megkívánná. A kormánypárt részéről ez a fajta tudatosság pedig jól mutatja, hogy sok lépéssel az ellenzék előtt járnak.
Amennyiben az ellenzék hasonló helyzetfelismeréssel bírna, mint Orbán Viktor, akkor ők is azt hangoztatnák, hogy jön a válság és a kormány nem tesz semmit ennek elkerülése érdekében. A mostani állapotokat elnézve viszont egy gazdasági válság jobban megviselné őket, mint a kormányzó Fideszt. Így nem elég, hogy a kompetencia narratívája tovább erősödik – ha lesz válság, ha nem –, hanem az egyre nagyobb igazságtartalommal is bír.