Ahogyan Orbán Viktor évértékelője után számítani lehetett rá, a kormány új kommunikációs frontot nyitott az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen - ma bejelentette, hogy tájékoztató kampányba kezd az ENSZ migrációs csomagjáról. Összehasonlításként megnéztük, hogy a „Soros” és az „ENSZ” szavakat milyen kontextusban használta az online média a február 18-i beszéd óta.

A szófelhőkben azokat a mondatelemeket láthatjuk, melyekkel együtt említették a hírportálok a két kifejezést. A hasonlóság eléggé szembetűnő.

De mit is jelent ez?

A szövegkörnyezet szinte teljes mértékben megegyezik a két szó esetében, vagyis az elmúlt másfél hétben az ENSZ-t ugyanúgy pozícionálta a kormánypárti online média, mint Sorost. Tehát mindössze a negatív kampány tárgya lett megváltoztatva.
(Soros->ENSZ)

Mi lehet a célja, és mennyire lehet sikeres egy ENSZ ellenes tájékoztató kampány?

A negatív kampány folytatása, vagyis a migráció napirenden tartása a kormánypárt kampányának kulcseleme. A választási stratégák ettől várják, hogy majd elviszi az urnákhoz a kormánypárt szavazóbázisát. Ez az ellenségkép volt első körben Brüsszel, amelyből lett Soros György, majd az ENSZ. A Brüsszelről Sorosra váltás is egyik napról a másikra történt, de végső soron a Fidesz számára pozitív hozadékkal, hiszen a Soros személye köré kreált mítoszt könnyebb volt formálni, vagyis feltötleni negatív tartalommal. Még októberben tettük fel a kérdést, hogy lehet-e túlzásba vinni a “sorosozást”. Erre a kérdésre úgy tűnik, megkaptuk a választ.

Várható fejlemény volt, hogy a hódmezővásárhelyi időközi vereség, és az azt követő “sorosozással” kapcsolatban elhangzó belülről jövő kritika cselekvésre készteti a Fideszt. Könnyen lehet, hogy a választások utánra tervezett „enszezést” előre kellett hozni, hogy megőrizzék a szavazóbázis egységességét. Míg az ellenségkép gyors lecserélése, vagyis inkább a hangsúlyok eltolása érthető döntés a kormánypárt részéről, az ENSZ-t támadó kampány hatékonysága már nem annyira biztos.

Korábban már írtunk róla, hogy miért érdemes arcot adni a (csak kommunikációs szempontból értelmet nyerő) ellenségnek. Ez azonban nyilván csak az egyik vetülete a problémának.

Összességében elmondhatjuk, hogy már nem feltétlenül a “sorosozás” a probléma, hanem az, hogy az ellenségképpel együtt kommunikált tét hitelessége sokat kopott. Az, hogy a kampány alapelemei és a kommunikációs panelek lényegében változatlanok maradnak, vagyis csak az ellenség neve változik, már nem biztos, hogy a várt eredményeket fogja hozni a kampányidőszakban.