A futballvilág szeme most Oroszországra és a négyévenként megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokságra szegeződik. A hatalmas méretű és szemkápráztató sportünnepen szinte már olimpiai körülmények vannak, ahol a részt vevő országok látszólag félreteszik a politikát, hogy egy nagyobb jóhoz csatlakozzanak. De mivel a világbajnokság is a való életben játszódik, és a nemzetek elkerülhetetlenül és büszkén küzdenek meg egymással a pályán, lehetetlen elkülöníteni a politikát a labdarúgástól, illetve az esemény rendkívüli hangulatától.

kép forrása: AFP

Abban a korszakos küzdelemben, melyben a politikát el kívánják választanai a sporttól, a politika eddig legyőzhetetlennek bizonyult. A Michigan Egyetem sportmenedzsment-professzora és a Soccernomics című könyv társzerzője, Stefan Szymanski szerint: „A sport politikai töltetű, és az volt mindig is. Soha nem értettem, miért próbálják meg tagadni az emberek ezt az alapvető igazságot.”

Szymanski a Soccernomicsban azt sugallja, hogy a FIFA most már az alapján dönt a világbajnokságra pályázó országok közül, hogy hol tudják leghatékonyabban visszaszorítani a tiltakozókat és a másképpen gondolkodó politikai pártokat. Szymanski szerint a FIFA-nak egészen bizonyosan tanulnia kellett a legutóbbi, 2014-es brazil világbajnokságból, ahol egy demokratikus berendezkedésű országnak ítélték oda a rendezés jogát, azonban hatalmas tiltakozások kezdődtek országszerte, mivel maga az esemény óriási költségekkel, több mint 11 milliárd dollárral járt, amelyet többségében a stadionok megépítésére költöttek.

A nagy ellenállás és a heves tiltakozások miatt dönthettek úgy a FIFA-nál, hogy könnyebb demokráciának nem éppen nevezhető országokban, úgymint Oroszországban és Katarban megrendezni a tornát. Van ugyanakkor egy másik alternatíva is Szymanski szerint, mégpedig hogy olyan demokratikus államoknak kell odaítélni a rendezés jogát, ahol a szükséges infrastruktúra már eleve adott, ahogy azt a 2026-os USA-Kanada-Mexikó közös rendezésű világbajnokság esetében is tették. Az észak-amerikai vb-nek az alacsony ráfordítás mellett a másik hatalmas előnye az, hogy a már eleve alacsonyabb költségvetés megoszlik a három házigazda között, így jóval kevésbé érezteti negatív hatásait a világbajnokságot a rendező ország gazdaságában.

A politikai vezetők azonban nem győzik hangsúlyozni a világbajnokság megrendezésének pozitív gazdasági hatásait és egyéb lehetséges előnyeit, amellyel próbálják is meggyőzni a FIFA döntéshozóit.  

Szymanski szerint egy ilyen méretű sportesemény pozitív gazdasági hatása három kategóriába sorolható:



1. Nagyszabású beruházásokkal jár; például a stadionépítés rengeteg munkahelyet teremt és egyéb más előnyökkel is jár. 

2. A rendezvényből befolyó összeg hatalmas, amelyet a turisták jegyekre, hotelszobákra vagy étkezésre költenek el.

3. Azok a nehezen mérhető hatások, amelyek a PR-ral, marketinggel és a turistákkal függnek össze – azaz egy pozitív élmény és kép alakul ki a rendezőről, amely a későbbiekben erősítheti az ország turizmusát és reputációját.

Ugyanakkor sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy valódi, tartós hozadékuk is legyen. A stadionok megépítése, illetve a szükséges infrastruktúra létrehozása például munkahelyeket teremthet, de ideiglenesen. Az emberek több pénzt költenek ugyan a tornán és a környező rendezvényeken, de ez az összeg könnyen megosztódhat a házigazda egyéb városaiban. A PR-effektus valóságos, de a tornába invesztált milliárdok adott esetben jobban is felhasználhatók egy más hangsúlyokra felépített PR-kampányban.

Összességében viszont megállapítható, hogy gazdaságilag nem lesz kifizetődő Moszkva számára a rendezvény, ugyanakkor más típusú pozitív hatása van – mely a Putyin számára még fontosabb lehet. Szymanskiék a 2012-es londoni olimpián végeztek kutatást, hogy milyen hatással van az ott élő emberekre az, hogy egy ilyen nagyszabású esemény házigazdái lehetnek. A nyitó- és a záróünnepség szintúgy emelkedett hangulatot okozott, de a játékok és a közös katarzis végeztével a pszichológiai hatás is alábbhagyott.

Itt egy zárójeles gondolatként érdemes azért megemlíteni, hogy az orosz vezetés a nyitóünnepség utáni napokban kezdett hozzá 86 év után az ország radikális nyugdíjreformjához. A nők nyugdíjkorhatárát 55-ről fokozatosan 63 évre, a férfiakét pedig 60-ról 65 évre emelnék fel úgy, hogy a férfiak átlagéletkora az ország 85 régiója közül 60-ban nem éri el a 65 évet, ezért a férfiak 40 és a nők 20 százaléka nem fogja megérni az újonnan megállapítandó nyugdíjkorhatárt. Felmerül tehát a kérdés: A korhatárok megemelésével ki nem fizetendő nyugdíjak vajon a rendezési költség mekkora hányadát teszik ki? Előfordulhat, hogy ezt is beleszámolta az orosz vezetés, amikor nyereségesnek ítélte meg a rendezvényt. 

Az oroszországi világbajnokság az eddigi legnagyobb költségvetéssel rendelkező labdarúgó-világbajnokság, csaknem 14,2 milliárd dollárt költenek rá. Az orosz vezetés azonban azt mondja, hogy majdnem 31 milliárd dollárt termel a gazdaság ezzel a tornával, ami azért valószínűsíthetően nem teljesen egyezik meg a valósággal.  

Kimutatható, hogy egy világverseny megrendezése ad egyfajta pszichológiai lendületet a rendező országnak. Ez az egyik közvetlen hatás a három gazdasági tényező mellett. Fontosabb azonban az esemény politikai vetülete. A politikusok jól tudják, hogy az emberek szeretik a grandiózus sporteseményeket, melyek mérhetően hozzájárulnak a népszerűségükhöz.

Putyin is teljes mértékben épít erre, hiszen a közhangulatra és a lelkesedésre támaszkodva szerzett társadalmi támogatást a rendezéshez még úgy is, hogy az oroszországi vb tényleges gazdasági vonzata egészen biztosan az elhallgatás sorsára fog jutni.