Egy nemzetközi kutatócsoport új publikációja szerint az EU-s mezőgazdasági támogatások rendszere több szempontból elégtelen. Egyrészt gazdaságilag nem megtérülő, mivel a már amúgy is fejlett régióknak juttat aránytalanul több forrást. Ebből következően a szegényebb régiók és a kistermelők jelentős hátrányba kerülnek. Ez a praktika hozzájárul az Unió centrum- és perifériaországai közötti szakadék növekedéséhez, ám jelenleg nem látni sem politikai, sem gazdasági indíttatású akaratot a helyzet megváltoztatására.
(forrás: Unearthed)
Az EU-s támogatások eloszlása az új EU-büdzsé körüli viták kiemelt témája. Ennek fényében különösen érdekes, hogy, egy az utrechti, lundi és a svéd agrikulturális egyetem kutatói által közölt publikáció ijesztő trendet fedezett fel a legnagyobb EU-s támogatási keret elosztásával kapcsolatban.
Alapjáraton az EU központi büdzsének mintegy 40%-át adó, hatvanmilliárd eurós támogatási keret a világ egyik legnagyobb vissza nem térítendő juttatási programja. Azonban a CAP (Common Agricultural Policy, azaz közös agrárpolitika [KAP]) nincs gazdaságosan elköltve. A kutatók számításai szerint ebből mintegy 24 milliárd euró megy el a már alapból fejlett agrikulturális régiók támogatására, miközben a kevésbé fejlett területek, amelyek a legtöbb potenciális munkalehetőséget volnának képesek kínálni, fejlesztés nélkül maradnak. Ezáltal, írják a kutatók, a jelenlegi támogatási rendszer aránytalansága még jobban növeli az amúgy is extrém fejlettségi különbségeket az EU centrum- és perifériaországai között.
A 24 milliárd lényegében hatástalan támogatást el lehetne költeni sokkal jobb célokra is. Például az EU biodiverzitási stratégiája évek óta küszködik a finanszírozáshoz szükséges 20 milliárd euró előteremtésével. Kérdéses, hogy a gazdag mezőgazdasági nagyvállalkozók zsebének kitömése helyett nem lenne-e jobb helyen a pénz például a biodiverzitási alapnál.
Az aránytalanság okaként a kutatók a juttatási szabályok igazságtalanságát jelölik meg. A jelenlegi rendszerben a támogatás mennyisége többé-kevésbé egyenesen arányos a földterület méretével. Magyarán minél nagyobb a farm, annál több a juttatás. Ez azonban egyrészt, a legnagyobb farmokat hozza igazságtalan helyzeti előnybe, másrészt a környezetnek is rossz, hiszen ahogy az alábbi ábrán is látszik, a legszennyezőbb farmok részesülnek a legtöbb támogatásban, Így jelenleg a farmok egyáltalán nem érdekeltek a zöldebb gazdálkodási technikák használatában.
(Relatív mezőgazdasági haszon versus károsanyag-kibocsátás. Forrás: CAPX)
A kutatók azt tanácsolják, hogy egy szükségalapú elosztási rendszert lenne érdemes kidolgozni, ami külön koncentrál a szegényebb régiókra és a kistermelőkre. Ennek a megoldásnak több előnye is lenne. Először is, a kevésbé termékeny régiók, ahol a gazdasági haszon aránylag kisebb, több energiát tudnának szentelni a természet megőrzésének, ha jobban el vannak látva forrásokkal, amiből a szükséges fejlesztéseket meg tudnák valósítani. Emellett a fejletlen, és emiatt gazdaságtalanabb és jobban szennyező régiók is hatékonyan tudnának fejlődni.
Hibái ellenére a CAP nem kapott jelentősebb átszabást az új EU-büdzsé keretein belül. A kutatók úgy vélik, hogy jelenleg nem látszik egyértelmű politikai akarat arra, hogy a jelenlegi, földméret-alapú elosztási rendszert megváltoztassák. Tehát nem valószínű, hogy a közeljövőben bármi is változni fog. Ráadásul, ahogy az Independent cikke feltárja, számos perifériaország, mint Magyarország, Csehország, Bulgária és Szlovákia oligarchái direkt haszonélvezői a jelenlegi rendszernek (gondoljunk csak Mészáros Lőrincre). Mivel a helyi elit jellemzően össze van fonódva a politikai döntéshozókkal, így kevés remény látszik arra, hogy bármiféle reformkészség felszínre törjön az EU nemzetállamai felől a közeljövőben.
A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, közgazdász hallgató.
