Mintha a baloldal nem értené, hogy miről is szól a politika 2017-ben Magyarországon. Az idei ‘56-os megemlékezések kapcsán – az Orbán-beszédben elhangzott homo brüsszelicus kifejezés mellett – a legtöbb szó arról esett, hogy a baloldal nagy ellenzéki tüntetése elmaradt. A rendezvény lemondásával így tovább sikerült erősíteniük azt a képet, hogy az ellenzék cselekvésképtelen. Nem hogy kormányt nem tudnak váltani, de egy tüntetést sem tudnak véghezvinni.
Bár a hétvégén valójában piros figyelmeztetést adott ki az OMSZ a várható rossz időjárás miatt, Gulyás Márton már vasárnap lefújta a politikai rendezvényt. “A résztvevők testi épségét kockáztatnánk a tüntetés megtartásával, amit semmiképpen sem vállalhatunk fel” – nyilatkozta a választási törvény megváltoztatására létrejött Közös Ország Mozgalom. Október 23-án azonban csak enyhe záport tapasztalhattak a főváros lakói, így a baloldali pártok döntése még inkább kínosabban hatott, hiszen ezzel szemben Orbán Viktor több ezer ember előtt tartott beszédet.
Pedig mennyi lehetőség rejlik egy nagygyűlésben…főleg az egyik legfontosabb nemzeti ünnepen, fél évvel a választások előtt.
A politikai nagygyűléseken mindig a mögöttes tartalmon van a hangsúly. A szimpatizánsok nem azért mennek el, hogy meghallgassák az ott elmondott beszédet, hiszen azt megnézhetik élőben a TV-ben is, vagy elolvashatják a sajtóban. Sőt, az utóbbi verziók sokkal kényelmesebb időtöltésnek ígérkeznek, hiszen ebben az esetben a résztvevő nem várakozik, ázik, fázik.
Az emberek azonban mégis kilépnek a komfortzónájukból.
A politikai nagygyűlésnek az a lényege, hogy az egyén együtt lehet azokkal, akik úgy gondolkodnak, mint ő. Együtt lehet a vezérrel: hallja, látja őt élőben, részese a közösségi élménynek. A nagygyűlés résztvevőjeként tehát azt érezheti, hogy ő is részese a párt sikerének, továbbá nincs egyedül az általa érzett dühvel, félelemmel, elkeseredéssel. Aki a gyűlésen ott van, az velem, a vezérrel, velünk van.
A pártok szempontjából kulcsfontosságú, hogy a nagygyűlések közösségformáló ereje hosszútávra építkezik: a lelkesedésből később szolidaritás, identitás, közösséghez való tartozás lesz. Az egyén nem csak fizikailag, de lelkileg is szinkronizálódik.
Orbán Viktor ezt persze már nagyon régóta tudja. De a baloldal is. Úgy tűnik azonban, hogy már semmilyen eszközzel nem kívánnak élni, mellyel megszólíthatnák a szavazókat.
