A Jobbik a választási kampány alatt végig úgy pozícionálta magát, mint aki az egyedüli esélyes jelölt Orbán Viktor leváltására. A legnagyobb ellenzéki párt 25 parlamenti mandátuma azonban a Fidesz 134 mandátumához képest nem ezt mutatja. Főleg úgy, hogy egyéniben mindösszesen egy helyen sikerült a kormánypárt fölé kerekednie. Az eredmény után a pártban már meg is jelentek az irányvonalat kritizáló hangok, valamint Vona Gábor bejelentette, hogy visszavonul a politizálástól.
kép forrása: index.hu
Vona távozása több kérdést is felvet a párt jövőjével kapcsolatban. Nem tartozott a Jobbik kifejezetten radikális arcai közé, ezért is tudta nagyon komoly hitelességvesztés nélkül végigvinni a néppártosodást. E mellett erősen centralizálta a Jobbikot, így el tudta kerülni a szakadást az irányváltás kezdeti szakaszában. Ennek viszont távozásával vége.
Jelen helyzetben három lehetséges forgatókönyv látszódik a Jobbik számára: folytatni a néppártosodást, visszafordulni a radikális gyökerekhez, vagy esetlegesen egy pártszakadás a kibékíthetelen belső feszültségek miatt.
- Radikalizálódás
Miért? - A néppártodsodással nem sikerült elérni azt a szavazatmennyiséget, mint amennyit vártak tőle. Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy az efféle markáns politikai fordulatok, főleg az erősen mediatizált politka korában hatványozottan nehezebbek, és több időt is vesznek igénybe.
Mielőtt Vona Gábor belekezdett volna pártja néppártosításába, komoly - és az ő esetében szükséges - taktikai lépésekkel marginalizálta a radikális erőcsoportokat a Jobbik vezetésében (az egyetlen komoly kivétel Toroczkai László maradt). A kudarcként értékelt választási eredménnyel azonban ezek a szélsőséges hangok felerősödtek. Mind Toroczkai László, mind pedig Novák Előd a középre húzódást és Vonát tette felelőssé a gyenge szereplésért. Bár a párt kudarcának oka könnyen lehet, hogy a gyökerek elhagyása volt, hosszú távon ez a megoldás mindösszesen a parlamenti bejutást garantálhatja. Amennyiben pedig az ellenzékváltó hangulat valósággá válik a következő időszakban, a középen álló Jobbik akár áldozatául is eshet a fejleményeknek.
A kormányváltó többséget ugyanakkor biztosan nem lehet összehozni olyan szélsőséges üzenetekkel, melyek egy részét a kormánypárt már átvette, és hatékonyan tematizálta az elmúlt években. Így ebben az esetben csak a romallenesség és az antiszemitizmus témája maradt. Ezek túlhangsúlyozására azonban nem lehet reális stratégiát építeni, hiszen sokat változott a nemzetközi környezet, valamint a kormánypárt retorikája is jobbra húzódott.
Érdemes megjegyezni, hogy a centrális erőtér számára persze a “visszaradikalizálódás” lenne a legidálisabb forgatókönyv, hiszen a Jobbik középre húzása miatt a kormánypárti média számára csak az maradt, hogy szélsőségesen iszlám-barátnak mutassa be a Jobbikot és Vonát. A többi ellenzéki párttal való esetleges választási koordináció, illetve a baloldali szavazók elcsábítása azonban így elképzelhetetlen lenne a jövőben.
- Folytatni a néppártosodást
Miért? - Bár a választási eredmények alapján a Jobbik nem tudott jelentős növekedést összehozni a szavazatok mennyiségében, a hitelesség és a középutas politikában rejlő növekedési potenciál miatt érdemes lehet tovább menni a Vona Gábor által kijelölt úton. Hitelességi szempontból továbbá könnyebben is magyarázható, mint a gyökerekhez való visszatérés, melytől látványosan és határozottan határolódott el a párt az elmúlt években.
A néppártosodás pártján állók ugyanakkor meggyengülhetnek Vona távozásával és a gyér választási szerepléssel, bár Mirkóczki Ádám legutóbbi nyilatkozatából nem ezt lehet kiolvasni. Amennyiben a párt felsővezetése ténylegesen a néppártosodási irányvonalat tekinti továbbra is követendőnek, akkor nehéz dolguk lesz a radikális szárnnyal. A mindenkori választási taktikát, vagy a párt újrapozícionálást mindössze egy dolog tudja legitimálni: a választási eredmény. Ez azonban egy jóval hosszabb folyamatot jelent.
Mindezek mellett a néppártosodás tűnik a logikus lépésnek, hiszen a ciklusonként bekövetkező irányváltást nem szokták honorálni a választók.
- Szakadás
Miért? - Az előző két forgatókönyv képviselői között húzódó kibékíthetetlennek tűnő ellentét egy pártszakadást is könnyen előre vetít. Ezt maximum úgy tudják elkerülni, ha egy Vonához hasonló, erős vezető emelkedik ki a belharcokból, és egyértelmű irányt mutat a pártnak.
A kérdés, hogy mennyire tudna életképes maradni a kettészakadt Jobbik? A keményvonalas szárnyának kifejezetten erős üzeneteket kéne megfogalmaznia az elmúlt években elpártoló, csalódott, és adott esetben a Fideszhez csatlakozó szavazóinak.
A néppártosodási irányvonal képviselői pedig azért lennének nehéz helyzetben, mivel nem csak a szélsőséges múlt miatti bélyeg, hanem a nyomás is rajtuk marad - mikor jönnek az irányváltástól remélt eredmények?
