A Fidesz harmadik kétharmados győzelme után minden ellenzéki párt önvizsgálatot tartot(tott) a héten. A Jobbikban már azonnal a választások után megindultak belső harcok, hiszen lemondott a párt elnöke, Vona Gábor, aki létrehozta és felépítette a pártot. A szocialisták irányából azóta sem lehet túl sok mindent hallani, a DK pedig elérte a reális célját, azaz megugrotta a parlamenti küszöböt, így az önreflexióra ott nagy szükség nem is lehet.

kép forrása: index.hu

Az LMP-nél azonban nem lehet elkerülni azt az égető kérdést, hogy mennyire tekinthető legitimnek az a stratégia, amely csupán arra volt elegendő, hogy a megalakulása óta a harmadik parlamenti ciklusát kezdje meg a párt ellenzékben.

Az index.hu szerint már a választás napján komoly belső feszültségek feszítették az LMP-t.  Másnap Szél Bernadett pártja kapta a legtöbb kritikát, mivel bár kommunikációjukban határozottan nyitottságot mutattak az ellenzéki koordinációra, azonban elmaradt a proaktivitás, amikor a valós visszalépésekre került volna sor. Egyéniben ráadásul csak Csárdi Antal győzedelmeskedhetett, mely igencsak meglepetésnek számít, hiszen minden jelentős ellenzéki jelölt az utolsó pillanatban lépett vissza a belvárosban.

Változásra mindenképpen lehet apellálni, ha csak a párt nem a parlamenti bejutást tűzi ki, mint örökös célt. Az LMP-nél pedig nem volt elérhetetlenül magasra helyezve a tét (mint például a Jobbik esetében), és olyan komoly irányváltásról se beszélhetünk, mint a néppártosodás, tehát nehezen elképzelhető, hogy radikális változás állna be a párt eddigi politizálásában.

Két út tűnik járhatónak: nyitás az együttműködésre az összes ellenzéki párttal, vagy visszatérni a gyökerekhez, és maximum olyan formációkkal közösködni, akik nem voltak még kormányon.

Vissszatérés a gyökerekhez

Miért? -  A párt anno azzal a szlogennel jött lére, hogy “Lehet más a politika”. Semmiféle együttműködés. Még a kommunikáció szintjén sem. Ez alól maximum az új ellenzéki szereplők jelentenek kivételt.

Ez egy valid taktika lehet a jövőben is, azonban kérdés, hogy lesznek-e új szereplők (a Momentum kivételével), akikkel olyan szövetséget lehet építeni, mely négy év múlva alkalmas lesz valós alternatívát állítani a Fidesszel szemben.

Amennyiben ezt az utat választják - és a hírek szerint a párt tagságának többsége ezen az állásponton van - akkor az Mszp és a DK teljes összeomlására lenne szükségük. A választási rendszer nem fog megváltozni, és az önérdekkövető politikusok is meghatározó elemei lesznek az ellenzéki palettának, így ha nem akarnak ugyanabba a hibába beleesni, mint ezen a választáson, akkor a következő időszakban elemi érdeke a pártnak, hogy rendezze a potenciális szövetségeseinek körét.

Nyitás

Miért? - Látható, hogy a 6-8%-os eredményt nem képes átugrani a párt, így elkezdődött a diskurzus arról, hogy mi lehet a jövőjük.

A “hagyományos” baloldali formációk majd egy évtizede tartó marginalizálódásával lehetősége van az LMP-nek a baloldal/liberális politikai űr betöltésére. Ehhez azonban a balodallal való együttműködéstől való elzárkózást el kell felejteni, legalábbis rövid távon mindenképp.

Az LMP már az utóbbi időszakban is bejárt egy olyan utat, melynek az lett az eredménye, hogy az elnökségen belül felmerült a választási koordináció lehetősége. Ez a megalakulásukkor ugye teljesen elképzelhetetlennek tűnt.  

Az önmagát lassan, de biztosan felemésztő MSZP helyén azonban ott van a lehetőség. Ezt viszont le kell nyomni a párt tagságának a torkán, és amennyiben a Jobbik is a néppártosodási úton halad tovább - ezzel pedig nyit a baloldali szavazók irányában - komoly konkurenciát jelenthetnek egymásnak. 

Az biztosan látható, hogy a párt sikerességének érdekében olyan médiaháttérre lesz szüksége, mellyel hatékonyabban el tudja majd juttatni az üzeneteit a választókhoz. A Fidesz és a Jobbik sikereiben is kulcsfontosságú volt az a tényező, miszerint a szélesebb szavazói rétegekhez célzottan el tudtak jutni a pártok témái, valóságértelmezései. Ahhoz, hogy az LMP “szintet lépjen”, ezen a területen mindenképpen kell fejlődnie. Az elmúlt napok hírei alapján azonban ezzel a párt vezetésében is tökéletesen tisztában vannak.