Az internet és a közösségi média nem a nyilvános vitáknak kedvez, hanem működésének hatására „ideológiai gettók” alakulnak ki, mely a politikai táborok közötti szakadék mélyüléséhez vezet. A Google és Facebook a személyes igényeinkhez szabják a hírforrásokat, vagyis akaratlanul is a szűrőbuborékok csapdájába kerülünk. Ez azt jelenti, hogy nem jutunk hozzá azokhoz a plusz információkhoz, amelyek megingathatnák a világképünket.
kép forrása: fundbox.com
Vasárnap este a lakosság nagy részét meglepetésként érte a Fidesz újabb 2/3-os győzelme. Sokan értetlenül álltak a televízió előtt - saját közegükből és tájékozódási forrásaikból teljesen más választási eredményre számítottak.
De miért is van ez? Az amerikai példák egyre inkább összecsengenek a magyar kontextussal.
A Pew Research Center kutatásai már 2014-ben kimutatták, hogy az emberek személyes (face to face) szituációkban sokkal inkább beleállnak a vitába, mint a közösségi médiában. Az online közeg durván visszafogja a vitára való hajlandóságot. Az emberek mind a személyes, mind az online szituációban csak akkor szeretnek vitába bonyolódni, ha úgy gondolják, hogy a hallgatóság egyet fog velük érteni. Ezek az empirikus eredmények összecsengenek Elizabeth Noëlle-Neumann hallgatási spirál-modelljével, miszerint az emberek eltitkolják a véleményüket, ha úgy gondolják, hogy az ellentétes a médiában tapasztalt többségi állásponttal. A Facebook és a Twitter felhasználók csak akkor szeretnek személyes kapcsolatokban felhozni egy vitatémát, ha úgy gondolják, hogy az internetes hálózatuk egyetért velük az adott témával kapcsolatban.
A Pew Research Center másik kutatása a politikai megosztottságot vizsgálta az Egyesült Államokban. A konzervatívok azt nyilatkozták, hogy inkább olyan emberekkel szeretnek barátkozni, akikkel egyeznek a politikai nézeteik; a válaszadók 2/3-ának a közeli barátai ugyanazokat a nézeteket osztják, mint ők. A liberálisokra pedig az jellemző, hogy blokkolnak, vagy „unfriendelnek” valakit a közösségi médiában, ha nem egyeznek a politikai nézeteik.
Az amerikaiak életét tehát egyre inkább befolyásolja a politikai előítéletesség, manapság a pártállás szerinti előítélet egyre nagyobb. „Már nemcsak a politikát, hanem a randevúzási döntéseket, a házasságokat és a munkavállalást is befolyásolja. A pártos elfogultság (partyism) bizonyos értelemben erősebb a rasszizmusnál is”- írja Cass Sunstein. Az 1960-as években a republikánusok 5%-a, míg a demokraták 4%-a állította, hogy „elégedetlen” lenne, ha a lánya vagy a fia a saját pártján kívül házasodna. 2010-re ezek a számok (Shanto Iyengar, Gaurav Sood és Yphtach Lelkes kutatásai alapján) felmentek 49% és 33%-ra. Hogy meg tudják jósolni, melyik attitűd befolyásolja jobban a viselkedést, több mint 1000 embert kérdeztek meg arról, hogy mely érettségiző diákoknak kéne elnyerniük az ösztöndíjakat. A kutatás tanulsága az lett, hogy ha még az ellenzéki oldalon álló jelölt jobb bizonyítvánnyal is rendelkezett, a legtöbb ember (kb. 80%) a saját pártjához közel álló jelöltet választotta.