Joggal merülhet fel a kérdés 2018-ban, hogy a technológia fejlődése milyen hatással van a politikára, illetve annak jövőjére. Rengeteg változás zajlott le a területen az elmúlt szűk évtizedben, és hogy a jövőben ez hogyan fog kinézni, csak találgatni lehet.
kép forrása: hbr.org
Tíz évvel ezelőtt az iPhone újdonságnak számított, még a televízió volt a politikai reklámok és viták elsődleges platformja. A közösségi média is valami érdekes nóvumnak számított, nem pedig a tömegek életét és napi rutinját alapjaiban befolyásoló tényezőnek. A 2009-es iráni tüntetéshullám után kapott csak nagyobb figyelmet a web2 közösségszervező ereje, és onnantól kezdve nem volt megállás.
Gondoljunk csak bele, hogy az Egyesült Államokban – ahol az elnökválasztási kampányok alatt mindig is a legmodernebb és legfejlettebb kampányeszközök felvonultatását lehet látni – milyen alapvető változások zajlottak le a kampánystratégiák tekintetében. A választási kampányok bár sokat fejlődtek az elmúlt kb. 200 évben, de az alapvetéseik szinte végig változatlanok maradtak. Ehhez képest az elmúlt tíz évben a technológia adta lehetőségek egyre markánsabban jelentek meg, illetve váltak a győztes stratégia kulcsává.
Ahogy Obama 2008-as kampánya során is az online jelenlétet és az ezzel felturbózott közösségszervezést szokás megjelölni a volt elnök sikerének egyik kulcsaként, addig két ciklussal később Donald Trump győzelmét is a big data típusú adatbázisokból építkező, személyre szabott és sajátos szegmentálási logikával dolgozó kampány hozta el.
Ahogy pedig a szavazói viselkedés mozgatórugói is egyre inkább számszerűsíthetők, úgy jelennek meg és váltják egymást évről évre az új eszközök. Abba azért érdemes belegondolni, hogy Magyarországon mely politikai pártoknak lehet meg a szükséges anyagi – és ezzel technikai – hátterük ahhoz, hogy a legmodernebb eszközöket is bevonják a kampányukba.
Ha maradunk a telefonos hasonlatnál, a legmodernebb big data alapú választói profilozás és a hagyományos kampánymódszerek között akkora különbség van, mint a 2000-es évek elején az újdonság erejével ható mobiltelefon és az éppen legújabb iPhone X között. Óriási. A Trump-kampányban naponta 60 ezer különböző Facebook-hirdetést generáltattak, melyekben az egyes szavazók szín- és szópreferenciáit is szem előtt tartották. A kampány végére hozzávetőlegesen 5,9 millió egyedi hirdetés jutott el a választókhoz.
Magyarországon még azért közel sem tart itt a politika, de az, hogy a közösségi hálózatokban való részvétel aránya a lakossághoz viszonyítva Magyarországon legmagasabb az EU-n belül, előrevetíti a folyamatokat. Azonban míg az Egyesült Államokban elképzelhetetlen lenne a legmodernebb újításokat figyelmen kívül hagyni, addig azt nehéz elképzelni, hogy Magyarországon pl. bármelyik ellenzéki párt hasonló stratégiával vágott volna neki az elmúlt három parlamenti választásnak. A kormánypártról viszont már nem állítható ez ilyen bizonyossággal, és a választási eredmények is bizonyos szintig igazolják a feltételezést. Azonban hozzá kell tenni, hogy az ellenzéki életképtelenségnek ennél mélyebb gyökerei vannak.
Mire lehet számítani akkor? Tíz év múlva lesz-e akkora változás, mint mondjuk 2008 és 2018 között?
Az biztosra vehető, hogy a mostaninál még több választói adat és még jobb algoritmusok lesznek, melyek még tisztább képet tudnak majd festeni a választói profilokról. A politikusok üzenetei is egyre gyorsabban fognak terjedni, ahogy ténylegesen minden választó kezében ott lesz egy okostelefon. A viralitás is elképesztő fegyvertény, melyre az online tér egyre inkább lehetőséget biztosít. Trump példája is mutatja, hogy miképpen lehet több mint 5 milliárd dollárt érő médiajelenlétet generálni csak erre építve. Nem kérdés, hogy előbb-utóbb ez itthon is meg fog jelenni – sőt az MKKP már most is erősen épít erre. Ezek azonban csak kiragadott példák.
A következő írásokban a jövő politikájára fogok koncentrálni, illetve arra, hogy a technológia fejlődése hogyan befolyásolja jelenleg, és hogyan tudja majd alakítani a politika szinte már kőbe vésett szabályait.