A Paradigma Intézet blogja

Akié a vár, azé az ideológia

A konzervatív és liberális eszmék körforgásáról

2018. augusztus 31. - Demeter András.

A politikai oldalak küzdelmei és versengése nem mai jelenség. Aki küzdelemmel elfoglalja a régóta áhított várat, törvényszerűen annak megtartásában válik érdekeltté. Az uralkodás velejárója a pozíció és a javak féltése, a státusz megőrzése iránti igény, míg akit kiebrudaltak, odakint rendezheti sorait és újult erővel láthat neki az ostromnak. Kérdés, hogy kit hajt a félelem és kit a gyűlölet, és ki mennyire képes szellemileg megújulni pozíciójában. 

cochem-3262225_1280.jpg

Kép forrása: Pixabay

Amerikában nem érdemes konzervatív és liberális kategóriáról beszélni, és a jövőben a világ többi országában is újraértelmezést kívánnak majd ezek a fogalmak – vallotta John Lukacs már 2005-ben. Igaza lett. A liberalizmus eladhatósága csökken és csökkenni fog, hiszen legfontosabb céljait teljesítette és azokat nagyrészt a jobboldal is magáévá tette. A működéséhez elengedhetetlen keretrendszer, a liberális demokrácia pedig fokozatosan átadja helyét a populista berendezkedéseknek.

A történelem mechanikus szemlélete nem célravezető, a „tézis-antitézis-szintézis formula talán logikus, de nem történelmi” (Lukacs, 2005; 2008, 198. o.). Ugyanakkor ha nem a forradalmak szerepét vizsgáljuk, hanem a jobb- és baloldal, vagy a liberális és konzervatív tábor viadalát, szemünk elé tárul egyfajta ciklikusság. Képzeljük el, hogy a két nagy, egymással szemben álló oldal örök küzdelme a nagybetűs vár bevételéért folyik, immáron több száz éve. Aki a várat éppen uralja, nem tehet mást, mint küzd annak megtartásáért.

Az ostromlónak pedig egyetlen cél lebeg a szeme előtt: elfoglalni a várat.

Hagyományosan a jobboldaliak féltek a világ átalakulásától, a XX. századra azonban változás állt be. A jobboldalt és képviselőit inkább a gyűlölet hajtotta, a félelem pedig a baloldal motorja lett. A status quo megőrzésében érdekelt jobb-/konzervatív oldal ellenfeleit így a „haladás”, a progresszió képviselőinek lehetett csak elkeresztelni, hiszen éppen ők ostromoltak és találtak ki rendszerdöntögető jelszavakat, ők használtak friss politikát.

Nyugaton a második világégést követően, és kiváltképp a ’68-asok megjelenésével a „haladók” diadalmaskodtak. Bevették a várat. Szükségszerűvé vált a helyzethez való ragaszkodásuk. A konzervatívok és a jobboldaliak kint ragadtak, de nem restelltek megújulni. A tanulságokat levonták, az ostromló üzemmód a sorok rendezését követelte meg tőlük. Jelenleg a világszerte – így itthon is – feléledő jobboldali (vagy legalábbis magukat annak hirdető) erők feltűnését és felemelkedését láthatjuk. Ezt a felemelkedést sok esetben kísérik anomáliák, cinizmus és trollkodás, de vegyük észre: a liberális demokrácia keretrendszerének hiányosságait és paradox módon a szabályait kihasználva, a korábban a várat birtokló elit cinizmusát eltanulva trollkodnak. Immáron a vár uraként.

Ezért is különösen érdekes a harmadik kétharmad után a baloldali médiatúlsúlytól, a liberális kultúrterrortól, az egyetemi szakok családrombolásától és az ellenzéki „erők” csapásaitól való félelem.

Mondjuk ki: itthon a jobboldal, a konzervatív erők diadalmaskodtak. Ezt a meccset megnyerték, már nyolc éve a váron belül vannak. És ott is lesznek még minimum négy évig. A kérdés leginkább az, hogy a következő választásig képes lesz-e bármilyen szellemi megújulásra odabent, vagy a korábbi, baloldali várkapitánysághoz hasonló eltunyulás, ötlettelenség, dogmatikus gőg és meghasonulás a következő lépés.

Vajon odabent a saját hatalmuk foglyaivá válnak-e?

Talán nem elhamarkodott kijelentés, hogy a liberalizmus és a szélsőséges jobboldal eszközeinek bekebelezésén túl a korábban említett és folytonosan kivetített félelem, illetve felfokozott harci morál pont ennek elkerülését szolgálja.

Ungár Péter pár nappal ezelőtti írásában a váron kívül rekedt (vagy bent még sosem járt) társait szólította fel politizálásra a moralizálás helyett. Az ostromlók zászlajára pedig a mértékletesség jelszót festené, tekintettel arra az ősi mondásra, hogy az ellenfelet nem az erős, hanem a gyenge pontján kell támadni. Tehát: ha nem tetszik, hogy a Fidesz egy vagy két témát szajkózik megállás nélkül, akkor ideje gondolkodni, dolgozni és saját narratívát gyártani, ugyanis

a kormány témái mentén a vár bevehetetlen.

Bárki is fogja vezetni ezt az ostromot, a bemutatott definíció szerint ő és csapata a progresszív szellemiség jegyében újulhat meg és választhat egy frissebb, energikusabb és ötletesebb taktikát. A próbatétel pedig az lesz, hogy tudnak-e élni ezzel a lehetőséggel, van-e ütőkártya, ami segíthet a létszámfölény és az erős vár ellenében, valamint ami az urnákhoz viszi a végvári csatát passzívan szemlélő vagy teljes közönyt mutató embereket. Afelől pedig nem lehet kétségünk, hogy a középkori harcokkal ellentétben nincs téli pihenő. A csapatok felszerelését és megerősítését már most el kell kezdenie mindkét oldalnak.

•••

A szerző szociálpszichológus, fő érdeklődési területe a politikai pszichológia.

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigma.blog.hu/api/trackback/id/tr8814213861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2018.09.01. 00:26:04

Egy összefoglaló írás az ideológiákról, az ideológiagyártás eszközeiről, a propagandáról, arról, hogy az emberek miért olyan fogékonyak az ideológiákra, stb...:

egyvilag.hu/temakep/072.shtml

Meg ez is érdekes a bal- és jobboldalról:

egyvilag.hu/temakep/073.shtml

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.09.01. 09:12:37

A konzervatív ideológia nem más, mint mérsékelt liberalizmus.

István Tamasi 2018.09.01. 09:27:54

A bulesz bircaszar nem más mint egy ostoba kérődző.

MEDVE1978 2018.09.01. 09:29:09

A jobb- és baloldali felfogásrendszer egyik sajátja, hogy mindenki mással tölti fel és mást gondol róla. Emiatt a fogalomrendszert elavultnak tartom, már csak igazából az ideológiai ellenfelek kategorizálására jó. A jó kormányzás ma már valószínűleg az egykor jobb, bal, liberális stb. elvek egyedi mixével idézhető elő. Ezt persze kis hazánkban soha nem sikerült elérni, mert a ló két oldala között ugrálunk. Külpolitikailag kicsit megvilágítva: az egyik végpont a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai féle végtelen konformizmus és nemzeti érdek önfeladás, a másik pedig az Orbán féle agresszív óriáspincsi viselkedés, ahol pedig olyan agresszívan megyünk előre, hogy már inkább külföldi ellenségeket szerzünk.

Az Orbán kormány esetében én inkább a médiát emelném ki kulcsként. Ez egy elég egyedi kísérlet ilyen technikai szint mellett demokráciában és úgy tűnik, hogy sikeres. Orbánnak a többséghez ugyanis kellenek azok a tömegek (kb. a szavazói fele), akik igazából csak csontokat kapnak a vacsorából, mégis rá szavaznak, mivel az összes őket elérő hírforrás ugyanazt harsogja. Ez ilyen technikai szinten és demokráciában még nem történt meg és sokan azt hitték, hogy ez lehetetlen a demokratikusan beépített fékek miatt. A recept természetesen diktatúrákból és a XX. századból természetesen ismert, ugyanakkor a gondolkodásra képes embereket inkább az sokkolta / sokkolja, hogy ezt meg lehet így csinálni ilyen technikai és külpolitikai feltételek mellett.

Ad Dio 2018.09.01. 09:46:59

"A liberalizmus eladhatósága csökken és csökkenni fog, hiszen legfontosabb céljait teljesítette és azokat nagyrészt a jobboldal is magáévá tette. A működéséhez elengedhetetlen keretrendszer, a liberális demokrácia pedig fokozatosan átadja helyét a populista berendezkedéseknek."

Ez már majdnem fedi a valóságot.
Egyfelől nem a liberalizmus, hanem a baloldali liberalizmus válik egyre inkább eladhatatlanná. A liberalizmus köszöni szépen, jól van.
Azonban az inga mozgás kilengésénél SOKKAL nagyobb változásnak a küszöbén vagyunk. A nyugat végigfutotta a nagy szellemtörténeti pályát. A modern végérvényesen lezárult - immár politikai téren is. A posztmodernben pedig nincs már ideológia, nincs már nagy keretrendszer, csak problémák és megoldások. Amit ma a baloldali sajtó pejoratívan "populistáz", az valójában már ennek az új világnak az előszele. A nyugati politikára érzékeny közvélemény nem ideológiákat akar követni, hanem megoldásokat keres a problémáira. Innentől az fog nyerni, aki el tudja hitetni magáról, hogy működő megoldásokkal bír. Ha a baloldal nem engedi el a görcsös módon szorongatott ideológiai bázisát, akkor ebben az új rendszerben nem fog labdába rúgni.
A "liberális demokrácia" pedig - akár milyen szép nevekbe is csomagolta az azt kiagyaló baloldal - valójában egy baloldali demokrácia korlátozás volt. Olyan, mint anno a cenzus. Azt szolgálta, hogy a váron belüliek akár a többség akarata ellenére is hatalomban maradhassanak, vagy legalábbis megtehessék amit akarnak. Elbukott. Remélem a jövőben végre megindulunk a közvetlen(ebb) demokrácia irányába.

Ad Dio 2018.09.01. 09:49:28

@MEDVE1978:

"A jobb- és baloldali felfogásrendszer egyik sajátja, hogy mindenki mással tölti fel és mást gondol róla. Emiatt a fogalomrendszert elavultnak tartom, már csak igazából az ideológiai ellenfelek kategorizálására jó. A jó kormányzás ma már valószínűleg az egykor jobb, bal, liberális stb. elvek egyedi mixével idézhető elő."

Pontosan. Annyit fúznék csak hozzá, hogy az átlag szavazó sem jobb vagy baloldali ma már. Az élethelyzetek pluralitása miatt bizonyos kérdésekben jobboldali emberek hajlamosak más kérdésekben baloldaliak lenni, bizonyos dolgokban liberálisan, másokban konzervatívan vélekedni. Ja, és pont leszarni, hogy erről mi a véleménye mondjuk Heller Ágnesnek.

ogli dzsí 2018.09.01. 10:29:51

pont azért népszerü a kormány mert végre nem ieológiai álpolitizálást folytat

nemecsekerno_007 2018.09.01. 11:11:51

@MEDVE1978: Amíg a választók több mint fele az állami újraelosztó rendszertől függ anyagilag addig nem sok értelme van ideológiákról vitatkozni.

Dan da Man 2018.09.01. 11:56:00

@ogli dzsí: Hanem elvtelen köpönyegforgatást.

Hát tudod, baszdmeg, én sem vagyok a dogmák embere, de amit ezek művelnek, és amihez te tapszikolsz, arra a pszichopátia szó a technicus terminus.

Mindenesetre örülj neki tovább, ugyanis a ciklikusság ígéretében fogod te még szopni a faszt. És akkor az a fék, amit most a példaképed kihúz már nem biztos, hogy visszadugásra kerül. Te pedig itt kommentelsz vígan, és jól lekövethető leszel. A saját sírodat ásod, és még csak észre sem veszed...

nemecsekerno_007 2018.09.01. 13:17:55

Nem ideológiából, filozófálgatásból van kevés hanem innovációból, pénzből, magyar kkv-ból. Inkább ezen utóbbiakkal kéne foglalkozni mert 2020 után tényleg kevesebb EU-s pénz jön az is szigorúbb feltételekkel. Ezt exportképes termékekkel, szolgáltatásokkal lehetne pótolni. Nem hiszem, hogy ideológiát tudnánk exportálni.

különvélemény 2018.09.01. 14:52:17

"Bárki is fogja vezetni ezt az ostromot, a bemutatott definíció szerint ő és csapata a progresszív szellemiség jegyében újulhat meg"

Akkor 2022 is bukta lesz, ahogy a világ liberális részén sorra buknak meg a "progresszív" baloldal képviselői.

kvadrillio 2018.09.01. 19:31:31

HMMM...nem irányzatok győznek, hanem emberek. A nagyhatalmak manipulálnak """választásokat""". Az a nyerőemberke, akit ők akarnak odaállítani a fő....helyre. Ez a """politizálás""" minden országban észrevehető kis- és nagy orsazágokban egyaránt.Ha az usa és a eusztkik egymást tudják manipulálni, miért ne tudnák a sokkal kisebb országokat is.
RANDA EGY TÁRSADALMAT ÉPÍTETTEK AZ EMBERISÉGNEK ÉS FŐLEG MAGUKNAK A HATALMASOK !!! NEM TECCIK EZ A 99 %-NAK. kÉSŐBB KOMOLY HARCOK LESZNEK EZÉRT IS, NEMCSAK A VÍZÉRT... A TÖBBI CSAK BLA..BLA...BLA.....

kvadrillio 2018.09.01. 19:33:14

.Ha az usa és a RUSZkik egymást tudják manipulálni, miért ne tudnák a sokkal kisebb országokat is..

kvadrillio 2018.09.01. 21:05:37

A KORMÁNY DRÁMAI GYORSASÁGGAL HÜLYÍTI EL A MAGYAROKAT...168ora...cikk

.....– Hova tart Magyarország, amikor ennyi gazdasági és társadalmi feszültség szorítja?

– Egyre inkább azt gondolom, hogy túlmentünk azon a ponton, ahonnan igen jelentős anyagi, erkölcsi és társadalmi költségek nélkül vissza lehetne térni a helyes útra. Nem 1956-ban élünk, amikor egy kettéosztott Európában egy elbukott magyar forradalom gazdasági-társadalmi-erkölcsi költségeiből néhány évtized alatt ki lehetett lábalni. A globalizált környezetben, ahol nincsenek olyan falak, amelyek a mesterséges, laboratóriumi körülmények közötti fejlődést lehetővé tennék, idő sincs. Nemhogy ötven, de egy év sem. Ezt kellene látnia a magyar társadalomnak, és arról kellene sürgősen párbeszédet kezdeni, hogy az eddig okozott és máris látható károkat – anyagiakat és szellemieket – hogyan lehetne minimalizálni, és mellette párhuzamosan felépíteni egy pozitív jövőképet, ami nem a gyűlöletre, hanem a nyitottságra, a befogadásra, a szolidaritásra épül, az esélyek felé orientál, társadalmi kohézióra támaszkodik.

– Hol vannak ehhez az emberek?

– Az elmúlt időszakban a magyar emberek olyan mértékben váltak közömbössé vagy kifejezetten fertőzötté, hogy erre az útra szinte lehetetlen visszahozni őket. Ennek ellenére mégis azt mondom, mindent meg kell tenni, még ha óriási is az ellenszél. A felelősség közös, és nem életkorfüggő még akkor sem, ha alapvetően a fiatalok érdeke lenne változtatni. Helyette mi történik? Nemcsak a fiatalok, de a középkorúak is tömegesen vándorolnak ki. Az a tény, hogy jelenleg már több mint félmillió magyar él és dolgozik külföldön, nem indokolható kizárólag a jövedelmi különbségekkel. Anno 2010-ig is elment százezer magyar. Azóta a jövedelmi különbségek Nyugat-Európa és Magyarország között nem nagyon változtak, sőt ha igen, akkor inkább szűkültek. Ennek ellenére elment további ötszázezer ember. Nem a pénz miatt, hanem mert nem látja a jövőjét, mert megutálta az állandó harckészültséget, utálja a korrupciót, kiszorították, ha becsületesen akart vállalkozni, gyerekének jövője nincs biztosítva, nincs értelmes, ígéretes és vállalható jövőkép.

– Meddig tudja még eltakarni a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő gazdasági növekedés, hogy ekkora a baj?

– A magyar gazdasági növekedés egy Potemkin-falu, és egyáltalán nem tartható. A növekedés egy része az exportból származik, amit a nagyon jó világgazdasági környezet és egy erős német gazdaság támogat. Ha bármelyik megtorpan, Magyarország megérzi. Hamarosan csökkennek az uniós támogatások is, illetve a belső fogyasztást pörgető reálbérek növekedése sem tartható. Versenyképességünk nem javult, szerkezetében pedig még inkább sebezhetővé vált az autóipar túlsúlya miatt. Emellett évente 3-4 milliárd euró áramlik vissza az itthon maradt családtagoknak a kint dolgozó magyaroktól. Ha csak az előző év teljesítményét ismételjük meg, csupán az uniós pénzek és a hazautalások évente hat százalékkal növelnék a GDP-t.

– Jelenleg négyszázalékos a növekedés. Hol van az a két százalékpontnyi GDP-különbözet?

– Ellopták. Az uniós pénzek elherdálása történelmi felelőtlenség, pontosabban példátlan és megbocsáthatatlan bűn. A látványberuházásokon nyert ugyan az építőipar, de nem lesz belőlük hosszú távú fejlődés, sőt olyan mértékűre nőnek hamarosan a fenntartási költségek, amelyek igen súlyos terhet jelentenek majd az országnak. Ez már most látszik, a jövőben a lerobbant épületek országa leszünk. Ceausescu stadionja is lepukkant.

– Ez hogy jön ide?

– Úgy, hogy egy erdélyi barátom két éve azt írta, tudom-e, mi a különbség és a hasonlóság Ceausescu és Orbán között. A hasonlóság, hogy mindketten fociőrültek voltak, és Ceausescu is építtetett egy méretes stadiont a falujában. A különbség pedig az, hogy Ceausescu falujának polgármesterét senki sem ismerte. Ennél tömörebben aligha lehet jellemezni a jelenlegi magyar berendezkedést.

– Az oligarcharendszerre utal?

– Meg arra, ahogy működik. Az oligarcharéteg egymást finanszírozza keresztbe-kasul, miközben tudhatná, hogy a vagyon önmagában nem jelent versenyképességet. Stabil, hosszabb távon megbízható és tervezhető, nyitott gazdasági közegben olyan ösztönzők vannak, amelyek megteremtik és erősítik a versenyképességet. A mai magyar oligarchaközeg erre tökéletesen alkalmatlan. Töredékük tudna helytállni a nemzetközi versenyben.

– Nem mintha akarna.

kvadrillio 2018.09.01. 21:06:13

...– Ezért kell állandóan államosítani, meg kell őket védeni.

– Mennyire gyorsan omolhatna össze a magyar gazdaság?

– Azért nem az egyik pillanatról a másikra, mert a devizában lévő hiteleket forintosították, ezzel jelentősen csökkent az ország külső pénzügyi sérülékenysége. Ha azonban a forint árfolyama tovább zuhanna, vagy támadás érné a forintot, annak nagyon gyors és súlyos következményei lennének. A lakosság ebből semmit sem lát. Sőt azt sem érzékeli, hogy a rendszer durván, cinikusan és gátlástalanul polarizál, és mind anyagilag, mind szellemileg egy modern jobbágyságot hozott létre. Olyan függőségek alakultak ki, mint a hűbéri rendszerben. Anyagi, tudati, pszichikai félelem van, ami a gyűlöletben testesül meg. Ha a társadalom rájönne arra, hogy a rendszer nem tartható, nem tudom, merre keresné a kiutat. Pedig be vagyunk ágyazva Európába, kedvező a geopolitikai helyzetünk, be vagyunk kötve a globalizációba. Felrázni ezt a társadalmat, majdnem azt mondom, hogy egyre inkább csak egy páratlan költséggel járó katasztrófát követő katarzissal lehet. A történelem pedig majd eldönti, hogy egyáltalán lesz-e idő a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen megújulásra. Az emberek túlnyomó része álomvilágban, látszatvilágban, egyfajta Potemkin-faluban él. Mintha „kivételes népünkre” nem hatna mindaz, ami szűkebb és tágabb környezetünket már hosszabb ideje meghatározza.

kvadrillio 2018.09.01. 21:06:44

A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat
2018. augusztus 31. 07:03 - szerző: Szabó Brigitta

A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség – mondja lapunknak Inotai András közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Intézetének volt igazgatója. Szerinte már nemcsak szellemi, de bizonyos értelemben fizikai népirtás is folyik, hiszen egyre többeket üldöz el külföldre a rendszer. A gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségeket egyelőre elrejti, hogy látszólag pörög a magyar gazdaság, de mivel a növekedés főleg külső forrásokra támaszkodik, nem pedig javuló és fenntartható versenyképességre, valamint erősödő társadalmi kohézióra, ezért bármikor megroppanhat.

kvadrillio 2018.09.01. 21:08:54

SÍR A MAGYAR...., SÍR A MAGYAR..., SÍR...A MAGYAR....., OCCT ECCERCSAK ODACSAP !

ddi 2018.09.02. 08:18:42

Úgy csinálunk mintha a másik oldal nem kapott volna lehetőséget, mintha a választók nem engedték volna, hogy megmutassák mit tudnak... mintha Orbán lenne Kádár gyermeke és születési előjogon kormányozna.
Jó most lenézni a választókat, megvezethető majmoknak nézni, amikor nem tetszik, hogy hová adják a voksukat, ilyenkor igen.
Van olyan naív, aki elhiszi, hogy most jobb lenne a sorsa egy Gyurcsánytól, vagy Bajnaitól. Jajj..
süti beállítások módosítása