Az észak-koreai diktátor váratlan eltűnése majd előkerülése alaposan megbolygatta a koronavírus-mentes hírekre vadul ráugró nemzetközi közvélekedést, valamint az egyszerű hírfogyasztókat is. Jelenleg úgy tűnik, hogy az utolsó sztálinista diktatúra vezetője egészségét tekintve egyelőre rendben van. Lehet, hogy a beharangozott életmentő vagy súlyos kockázattal járó műtéteken sem kellett átesnie az utóbbi hetekben, ettől függetlenül az biztos, hogy a nyilvánosságból való eltűnése kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy megpróbálhassuk megérteni a vezető szerepét a kommunista diktatúrában, talán magát Kim Dzsongun személyiségét és még inkább a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság természetét.
Kép forrása: https://theprint.in/world/kim-jon-un-surfaces-north-korea-leader-spotted-at-factory-visit-on-may-day/413101/
Kim Dzsongun hiányzása a nagyapja tiszteletére tartott ünnepségről mind belföldön mind pedig nemzetközileg kérdéseket vetett fel az állapotával kapcsolatban. Ez az egyik legfontosabb esemény az országban, ekkor az államalapítást és az „örökös elnököt” ünneplik, ezt eddig egy államfő sem hagyta ki. A dolgok akkor kezdtek el egyre gyanúsabbak lenni, amikor az első számú szövetségesük, Kína, egy vélhetően orvosokból és modern gyógyászati felszerelésekből álló csapatot küldött a határaikon túlra. A hivatalos phenjani források teljesen némák voltak az esettel kapcsolatban, de a titkolózás egyébként sem idegen a kommunista rezsimtől. A találgatások szerint lehetséges, hogy a koronavírus ellen izolálta el magát, vagy nemrég esett túl egy műtéten. A bizonytalanság heteiben viszont a mára legvadabbnak tűnő teóriák szerint, az észak-koreai propaganda azért hallgatott ennyire az esetről, mert nem tudták miként számoljanak el egy súlyosan beteg, vagy akár halott államfő hírével.
A találgatás mellett viszont főként az Egyesült Államoknak és Dél-Koreának kellett felkészülnie a különböző akár nemzetbiztonsági vagy politikai eshetőségekre. Habár tudjuk, hogy a fiatal diktátor él és virul, de a hosszú távú stratégiai gondolkodás céljából érdemes áttekinteni az eltűnés kapcsán felmerülő alternatívákat, a lehetséges irányvonalakat.
Mi lesz, ha Kimről egyszer csak nem kapunk több hírt?
Ha a diktátor hollétére és állapotára egyszer csak nem derülne fény, teljesen eltűnne, az jelentős politikai bizonytalanságot okozna, mint ahogy az utóbbi pár hétben is okozott. Ki hozza meg a fontos döntéseket? Kivel tárgyalna Dél-Korea és az USA, főleg úgy, hogy nincs is tudomásuk arról miért nem beszélhetnek az államfővel. Elég valószínű, hogy a korai 30-as éveiben járó húga venné át az irányítást, ám Kim hollétének bizonytalansága miatt az ő megítélése mind belföldön és nemzetközileg eléggé instabil lenne. Valamint a rakétatesztek és katonai gyakorlatok is tovább folytatódhatnának, elterelve a figyelmet arról, hogy az ország eddigi vezetője eltűnt szem elől. Az államigazgatásban túlnyomó többségben vannak azok a tábornokok, akik erősebb katonai fellépést és fenyegetőbb retorikát szorgalmaznak mind Japán, Dél-Korea és az USA felé, ők pedig a pillanatnyi gyengeséget kihasználva érvényesíthetnék akaratukat az ideiglenes vagy akár végleges új főparancsnokon. Ebben az esetben a szövetségesek sem mutathatnának gyengeséget, és ismét pattanásig feszülhetne a közhangulat Észak-Koreával szemben.
Mi történik, ha Kim meghal vagy képtelen lesz a kormányzásra?
Ebben az esetben hivatalos forrásból értesülnénk arról, hogy már nem Kim Dzsongun az ország vezetője. Mindenekelőtt a legfontosabb az lenne, hogy mielőtt meghalt, kinevezett-e valakit az utódjának, ami az ország történetének eddigi két vezetőváltásakor is kiemelten nagy jelentőséggel bírt. Amennyibben nem jelölt ki senkit, vagy a kijelöltje nem tudná ennek tényét bizonyítani, akkor kezdődhetne egy jelentős rizikóval járó politikai belharc, ahol fennállna a veszélye annak, hogy a nemzetközi szereplők félreértik a szituáció alakulását, és ebből adódóan akár végzetes döntéseket is hozhatnának. Az ország pedig így újra a nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerülne. Kína valószínűleg elfogadná az új vezetőt, ám fel kellene készülnie a menekültáradatra, mivel az ideiglenes instabilitást sokan megpróbálhatnák kihasználni arra, hogy átszökjenek a határon. Az Egyesült Államoknak és Japánnak sem lenne érdeke a Koreai-félsziget destabilizálása. Donald Trump minden bizonnyal, de egyébként egy másik elnök is hasonló policy-helyzetben, ebben az esetben azt tenné egyértelművé, hogy a közte és Kim Dzsongun között köttetett atomfegyvereket érintő megállapodások érvényben maradnak, függetlenül az új államfőtől. Jelenleg a koronavírus járvány kellőképpen lefoglalja a különböző országok erőforrásait, ezért semmiképpen sem érdekük egy újabb krízist kezelni, ezúttal Észak-Korea határain belül, de természetesen a járvány elültével ez változhat. A diktatúra összeomlására az esélyek igen csekélyek jelenlegi tudásunk szerint, hiszen az államhatalom már intézményesült, és ezer szálon fonódik össze a gazdasági, katonai és politikai elittel. Az igazi kérdést az új diktátor személye, valamint személyisége jelentené.
Mi történt, történik valójában Kim visszatérésével?
A dolgait elintézve, vagy esetleg meggyógyulva, de teljes kontrollal visszatért az államigazgatás élére az eddigi diktátor. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi politika folyamatok tovább folytatódnak. A dél-koreai miniszterelnök többek között azzal kampányolva nyerte meg a választásokat, hogy egy sokkal szorosabb koreai együttműködést fog kezdeményezni. Ezek közé tartozik: a könnyebb átjárhatóság, egy vonatútvonal létrehozása, valamint a vírus teljes félszigetre való kiterjedésének kezelése. Ugyanakkor ezeket a kampányígéreteket nagy mértékben befolyásolják az Egyesült Államok szankciói Észak-Koreára, valamint az a szándék, hogy felszámolják a kommunista rezsim nukleáris tölteteit. Ezek a konfliktusok viszont előre ismertek, így a világ eseményei egy számunkra viszonylag jól belátható mederben haladnak majd tovább a távol-keleten. Így számíthatunk az elkövetkezendő történésekre, valamint ismernénk a politikai szereplők dinamikáját egymással, sokkal kevesebb bizonytalanságot rejtenének ezek az ellentétek - mint a korábban vázolt esetekeben. A kérdés ugyanakkor állandó, mennyire lehet életképes egy központosított, egy személy köré felhúzott, számtalan hazugságon alapuló diktatúra, akkor, ha a vezető párhetes eltűnése is ilyen hullámokat tud csapni. Persze ez csak a nemzetközi színtéren jelenik meg, a diktatúrán belül élőket közel sem foglalkoztatják vagy foglalkoztathatják az eféle kérdések...
A bejegyzés szerzője politológus hallgató, a Paradigma Intézet gyakornoka
