Az Egyesült Királyságban a koronavírus-járvány miatt elmaradtak a felsőoktatási jelentkezéshez szükséges vizsgák. A tanulók ehelyett a tanáraik által megajánlott jegyekkel jelentkeztek volna egyetemekre. A háttérben a középiskolai jegyek évtizedek óta tartó inflációja húzódik, amit az angol kormány egy jegyszabályozó programmal igyekezett visszaszorítani idén. Azonban az algoritmus a tanulók közel 40 százalékának rosszabb eredményt adott, mint a tanáraik által ajánlott. A helyzetet bonyolítja, hogy sokan úgy vélik, az állami iskolákat különösen hátrányosan érintette a program. Ebben a cikkben megpróbáljuk kideríteni, hogy mi a helyzet.

(Tüntető fiatalok az A-level vizsgák igazságtalan lepontozása ellen Londonban. Forrás: Guardian)

Az angol A-level vizsgák nagyjából a magyar érettséginek felelnek meg. Ezek során a diákok három kiválasztott, az egyetemi jelentkezésükhöz szükséges tantárgyból tesznek vizsgát. Azonban a rendszer évtizedek óta súlyos jegyinflációval küzd. Ahogy az alábbi táblázaton látszik, a legmagasabb, A és A* értékelések aránya harminc év alatt majdnem a duplájára nőtt.

(A-level jegyinfláció. Forrás: Wikipédia)

A jelenlegi konzervatív kormány kiemelt módon foglalkozik a témával. Az egyetemeken jelentkező, még nagyobb mértékű jegyinflációval szemben már tavaly tavasszal felszólalt a felelős államtitkár. Jelenleg a koronavírus-járvány bonyolította a helyzetet, ugyanis idén elmaradtak az A-level vizsgák, és helyette a diákok a tanáraik által megajánlott jegyekkel jelentkeztek az egyetemekre. Viszont a kormány az Ofqual statisztikai szoftverével szabályozta a jegyeket a jegyinfláció megelőzése végett. Ennek az lett a következménye, hogy az ajánlott jegyek majdnem 40%-át lerontotta az algoritmus. Hasonló a probléma Skóciában is, ahol 124,000 ajánlott jegyet utasítottak el. A különbség annyi, hogy míg a skótok fellebbezhetnek a döntés ellen, az angol társaiknak nincs lehetőségük rá.

A problémának különös színezetet ad, hogy mind a diákok, mind a szakértők nagy része szerint az állami iskolákat sokkal nagyobb arányban pontozzák le. E mögé nem nehéz belelátni egy elég elitista attitűdöt, ami nem lenne idegen Boris Johnson kormányától. Gavin Williamson, az oktatási államtitkár megvédte a programot, és azzal érvelt, hogy a lepontozás megszüntetése erodálná a jegyek értékét.

Az algoritmus egyébként úgy működik, hogy az iskola átlagos teljesítményének megfelelően súlyozza alul vagy felül a jegyeket. Ez a módszer azonban a leghátrányosabban pont az elvileg leggyengébbnek számító állami iskolák tehetséges diákjait érinti legrosszabban, hiszen az ő magas jegyeiket rontja le legjobban az átlaghoz képest a rendszer. Így a program még jobban ráerősít a már így is feneketlen szakadékra a privát- és az állami oktatás között, tovább csökkentve a már így sem rózsás brit társadalmi mobilitást. Tekintve, hogy a privát iskolákat csak az elit és a felső középosztály engedheti meg magának, érthető az állami sulis diákok panasza: a rendszer igencsak szegényellenes eredményeket hoz.

Valószínű azonban, hogy csak egy rendkívül rosszul optimalizált modellről van szó. Az állami iskolák alul pontozása arra utal, hogy a program nem képes mit kezdeni a kiugró adatokkal (az állami iskolákból származó jó tanulókkal), azaz tudja megfelelően súlyozni az aránylag nagyobb mértékű szórást. Ezenkívül a rendszer tökéletlenségét mutatja, hogy az Upreach kutatása szerint a niche tantárgyak, mint a latin nyelv vagy a klasszikus irodalom, jelentős mértékben felül lettek pontozva. Az összefüggés az, hogy mivel ezeket a tantárgyakat csak egy kevés privát iskola kínálja, ezért a program helyett szimplán elfogadták a tanárok által megajánlott jegyeket. Tehát a modell, még ha nem is szegényellenes indíttatásból fogant, mégis az alacsony jövedelmű diákokat diszkriminálja. Ahogy John Craven, az Upreach vezérigazgatója kifejetette: „egy múltbeli adatokon alapuló, hibás algoritmus igazságtalan módon pusztította el ezrek álmait”.

Ez az eset kiélezte az Egyesült Királyság régóta húzódó szociális válságát. A Visual Capitalist értékelése szerint az Egyesült Királyság sereghajtó a nyugati jóléti államok között társadalmi mobilitás terén (bár még így is a 21. helyen áll a 82 vizsgált ország közül). A társadalmi mobilitás hiánya viszont költséges, amit az alábbi ábra szemléltet.

(Az alacsony társadalmi mobilitás haszonáldozati költsége. Forrás: Visual Capitalist)

Gavin Williamson hétfőn nyilvánosan elnézést kért a diákoktól és belengette, hogy el fogják fogadni a tanárok által ajánlott jegyeket. Azonban ez sokaknak már nem elég, hiszen a botrány felszínre hozta az Egyesült Királyságot szétfeszítő egyik legfontosabb szociális problémát. Ahogy az egyik érintett diák kifejtette: „Amikor azt mondtam, hogy tönkretetted az életem, akkor egy szívtelen választ kaptam. (Williamson) csak folyamatosan azt mondogatta, hogy a rendszer szilárd, de később pedig azt mondta, hogy vannak hibák. Ha valami szilárd, akkor, hogy lehetnek benne hibák?”

Zárásként talán annyit lehetne elmondani, hogy az alapvetően semlegesnek szánt program, mivel nincsen jól optimalizálva, valóban szegényellenes eredményekre vezetett. Ahogy az egyik diák a kifejtette az Standard-nek, „a probléma nem az alul pontozás. A probléma az, hogy a szituáció kezelésének minden lépése rossz volt”. Az igazi bűnbak tehát Boris Johnson kormánya, aki a következetlen, naponta változó kommunikációjával felesleges zűrzavart és fájdalmat okozott több ezer tanulónak. Jelenleg csak remélni lehet, hogy az incidens elindítja a társadalmi párbeszédet a társadalmi mobilitás válságáról is.

A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, közgazdász hallgató.