A politika az élet minden területére hatással van, így a labdarúgásra is. Számtalan példa van az egész világon arra, hogy egy-egy mérkőzés vagy derbi sokkal többről szól, mint egyszerűen a sportról és a játék szeretetéről. Egyes összecsapások mély politikai vetülettel és háttérrel is rendelkeznek, ahol maga a játék csak másodlagos. Példaként hozható mondjuk Spanyolország, ahol a Real Madrid, a „királyi gárda” a spanyol monarchia jelképe, a spanyol középosztály és az elit csapata, ezzel szemben a Barcelona, mint jelmondatából is látszik – „Több, mint egy klub” –, a katalán öntudat leképeződése is. Az Athletic Bilbao, amely kizárólag csak baszk származású játékosokat foglalkoztat, vagy Madridon belül az Atlético, amely a munkásosztály csapata. A téma most is aktuális, hiszen alig telt el egy hét a világbajnokság kezdete óta, de a FIFA már vizsgálatot kezdeményezett a Szerbia ellen albán sast formázó gólöröm miatt két svájci játékos ellen. Az oroszországi világbajnokság kapcsán a World Economic Forum egy cikkét alapul véve összegyűjtöttük, hogy melyek azok a világbajnoki meccsek, ahol a nemzeti válogatottakra jóval nagyobb teher hárult, mint pusztán egy világbajnoki mérkőzés megnyerése.



kép forrása: REUTERS/Sergio Moraes

1. Franciaország–Olaszország, vb-negyeddöntő, 1938: 1938-ban rendezték a második világháború kitörése előtti utolsó világbajnokságot, amelynek Franciaország adott otthont, és a címvédő olaszokkal már a negyeddöntőben összetalálkoztak a házigazdák. A mérkőzést megelőzően Benito Mussolini olasz diktátor a válogatottjához ezeket a baljóslatú szavakat intézte: „Győzni vagy meghalni!” Az olasz válogatott végül a győzelmet választotta, és nemcsak a mérkőzést nyerték meg Franciaország ellen, hanem Giuseppe Meazzáéknak később a világbajnoki címüket is sikerült megvédeniük Magyarország ellen a döntőben, elkerülve ezzel a Duce haragját.


2. NSZK-Magyarország, 1954: A második világháború miatt Németországot a FIFA kizárta a tagjai közül, és 1950-ig el is tiltotta a rendezvényein való részvételtől. Így a háború lezárását követően 9 évvel vehettek először részt világbajnokságon, amelyen végül a döntőig meneteltek. A fináléban az a Magyarország volt az ellenfél, amely ellen már megsemmisítő, 8–3-as vereséget szenvedtek a nyugatnémetnek a csoportkör küzdelmei során. Azonban második meccsüket, a döntőt az NSZK nyerte meg 3–2-re, ezzel megszerezve Németország első világbajnoki címét, szűk egy évtizeddel a náci Németország bukása után. Annak a mérkőzésnek akkoriban nagy lett a visszhangja, hiszen az NSZK nem kis bírói segédlettel tudta csak legyőzni a kor és a történelem egyik legjobbjának tartott Aranycsapatot. Könnyen lehet, hogy a FIFA és az angol játékvezető kompenzálni akart a németeknek.

3. NDK-NSZK, 1. csoportkör, 1974: 1974-ben találkozott először a kettészakadt Németország két válogatottja, ahol mindkét fél játékosaira súlyos politikai nyomás is nehezedett. Az NSZK akkoriban a világ egyik legjobb csapatával rendelkezett, illetve a tornának is ők voltak a házigazdái, míg az NDK kommunista vezetői bármit megtettek volna, hogy legyőzzék az NSZK-t, különösen, hogy a nyugatiak otthonában adódott erre lehetőségük. A Nyugat-Németországban rendezett labdarúgó-világbajnokságon már a csoportkörben találkoztak a felek. A mérkőzést az NDK nyerte, és ez volt az NDK első és utolsó szereplése a labdarúgó-világbajnokságok történetében. A győzelmet hatalmas sikerként fogadták a szocialista országban, különösen úgy, hogy az NSZK legyőzésével a csoport élére is ugrott a keletnémet válogatott. A presztízsmeccs elvesztése ellenére később végül Beckenbaueréknek sikerült győzedelmeskednie a tornán – a Neeskenst és Johan Cruijfft is soraiban tudó Hollandia ellenében. Az NDK-nak nem sikerült továbbjutnia a második csoportkörből. A két válogatott végül az NSZK 1990-es világbajnoki győzelme után Németország újraegyesítésével egybeolvadt.

4. Argentína-Anglia, vb-negyeddöntő, 1986:
Nagy nyomás nehezedett mindkét csapatra, hiszen a két ország közti viszony igen feszült volt, ami fegyveres konfliktusba is torkollott az Argentína partjai mellett lévő, brit fennhatóság alatt álló Falkland-szigetek uralása miatt. Mint ahogy a falklandi háború is többről szólt, mint pár sziget uralása a világ végén, úgy a világbajnoki negyeddöntő is sokkal több volt, mint egy mérkőzés. A britek csakúgy, mint a háborúban, a pályán is erőt kívántak demonstrálni, már csak az 1966-os világbajnoki címüket követő sorozatos sikertelenségek miatt is, míg az argentinok legalább Maradonáékban bízhattak, ha már haderejük nem vetekedhetett az angolokéval. A mérkőzésen két ikonikus történés is lejátszódott. Az elsőnél, ami "Isten kezeként" vonult be a történelemkönyvekbe, Maradona az angol védő rossz felszabadítása után felugorva, kézzel ütötte be a labdát az angolok kapujába, és ezzel megszerezte a vezetést Argentínának. A másik esemény is Maradonához, de már második góljához köthető, amikoris Maradona félpályáról indulva végigcselezte az angol válogatottat, és a támadás végén egy csodálatos gólt lőtt. Az angolok Gary Lineker révén már csak szépíteni tudtak a hajrában, így kiestek a mexikói világbajnokságról. Az angoloknak joggal sérült az igazságérzetük, hiszen egy egyértelműen szabálytalan góllal kerültek hátrányba és négy perccel később még egy megalázó gólt is kaptak. Argentína végül győzedelmeskedett a tornán, így a második világbajnoki címük megnyerése még édesebbé tette számukra az angolokon vett revansot.

5. Egyesült Államok és Irán csoportmérkőzése, 1998: Az 1978/79-es iráni forradalom és a teheráni amerikai nagykövetségen történő túszdráma, melyek során megdöntötték az Egyesült Államok által támogatott Reza Pahlavi sah hatalmát, drámaian megrontotta a két ország közötti kapcsolatokat. Az 1998-as franciaországi világbajnokságon azonban ugyanabba a csoportba került a két ország válogatottja. A mérkőzést megelőzően az Egyesült Államok labdarúgó-szövetségének elnöke, Alan Rothenberg „minden játékok anyjaként” aposztrofálta az összecsapást. A meccsen végül Irán győzött és az Egyesült Államok kiesett a tornáról, de a győzelem ellenére Iránnak sem sikerült továbbjutnia a csoportból. Az egyik amerikai védő, Jeff Agoos így kommentálta a mérkőzést: „Többet tettünk abban 90 percben, mint a politikusok az elmúlt 20 évben.”