A permanens kampány az utóbbi években egyre meghatározóbb elemévé vált a Fidesz stratégiájának. A ellenzéki pártok ehhez igazodva, már a 2018-as választások előtt egy évvel kampányüzemmódba kapcsoltak. Ezek közül is kiemelendő a Jobbik, mely egy szimbolikájában koherens, üzenetiben pedig egymásra épülő országos plakátkampányba kezdett.

Az országgyűlés által elfogadott 2017. évi CIV. törvény – amibe a Fidesz átcsomagolta a köznyelvben elterjedt ‘lex csicska’ lényegi elemeit – azonban komoly újratervezésre kényszerítette Vona Gábor pártját.  A törvény egyik lényegi eleme, hogy a pártok is csak az előző üzleti évi listaáron hirdethetnek, kedvezményt pedig csak közbeszerzési eljárással lehet elérni.

Miért is probléma ez a Jobbiknak? Az ellenzék így nem tud – az eddigi gyakorlattal ellentétben – országos plakátkampányt folytatni áron alul.

A törvény elfogadása után azonban a MAHIR felületein megjelentek azok a “titokzatos magánszemély” által finanszírozott plakátok, melyek mondanivalója határozottan egybecseng a ex-radikális párt agendájával. A lokál.hu augusztus végén pedig “le is leplezte” a tervet, rámutatva az üzenetek hasonlóságára.

A cikk tartalmával ellentétben a valóságban talán ennél többre van szükség. A Jobbik vezetősége egészen biztosan pezsgőt bontana, ha az állampolgárok azonnal összekötnék a párt korábbi plakátjaikat a jelenlegi európai polgári kezdeményezést promótáló hirdetésekkel. Meg kell állapítanunk, hogy ehhez az összekötéshez az általános politikai tájékozottságon túlmutató politikai érdeklődésre van szükség.

Jelen helyzetben azonban erős a gyanú, hogy a “Béruniós” plakátkampány csak áthidaló megoldás volt, hiszen a Jobbik legújabb “gengszteres” poszterei folytatják a júniusban félbeszakadt kampányt.

És sikerült?

Az elmúlt évtizedekben a marketing-piacon több kutatás is készült a plakátok vélhető hatásaival kapcsolatban. Összességében elmondható, hogy a hirdetések hatékonysága sokkal inkább a vizualitástól, és nem a szöveges elemektől függ. Továbbá azt is fontos leszögezni, hogy a legtöbb “outdoor” kampánynál akkor beszélhetünk hatékonyságról, ha a márka a lehető leggyorsabban felismerhetõ.

Jelen esetben azonban nincs is márka, vagyis a politikai kontextusban egy pártlogó, amellyel az átlagpolgár beazonosíthatná az üzeneteket.

Színvilág

Első ránézésre mit is láthatunk? A plakátok a kék-narancssárga színekkel dolgoznak, melyek egyértelműen a Fideszhez, vagy a kormányzati plakátokhoz voltak köthetők az elmúlt évtizedekben. A “lex csicskáig” futó – amúgy jól felépített – Jobbikos kampány színeire semmiben nem emlékeztet.

Arcnélküliség

A meggyőzőerő szempontjából kulcsfontosságú, hogy van-e arc a plakáton, amely felajánlja nekünk a “terméket”. A politikai rendkívül perszonalizált, vagyis személyközpontú napjainkban, tehát az állampolgárok legtöbbször nem üzenetekben, hanem arcokban gondolkodnak. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy a politikus a pártprogram imázsa. Ha pszichológiai aspektusból vizsgáljuk a plakátokat, akkor is azt mondhatjuk, hogy inkább az arc marad meg az emberekben, amely jelen esetben nincs.

Szórend

“Mindenki a szülőföldjén boldogulhasson” – Egy ilyen politikai üzenet esetében fontos, hogy a szórend hova helyezi a hangsúlyt. A propozitum, vagyis a súlyszó az, amely a mondat leglényegét hordozza.  Tehát a fő kérdés az, hogy melyik szót helyezzük a mondat elejére. Jelen esetben talán hatásosabb lenne az üzenet, ha úgy szólna: “A szülőföldjén boldogulhasson mindenki”, hiszen a program fő célja arra irányul, hogy hazánk felzárkózzon a nyugati bérszinthez, és hazánkban maradhassanak a munkavállalók.

“Polgári”

Ehhez adódik hozzá a “polgári” szó, mely a Fidesz majd két évtizedig használt hívószavaként ülepedett le. Az átlag választópolgár valószínűleg az európai polgári kezdeményezés fogalmával sincs tisztában, így pusztán a “polgári” szó is könnyen félrevezető lehet egy narancs-kék plakáton.

A könnyen azonosítható szimbólumok hiánya

Nemcsak, hogy a Jobbik logója nincs rajta a hirdetéseken, a párt eddigi plakátkampányaihoz köthető motívum sem, pl. magyaros szimbólumok, nemzeti színek (kivétel az apró magyar zászló).