Hazánkban bár csak ma kezdődik a hivatalos kampányidőszak, a Fidesz (ellenzéki politikusokat Soros Györggyel összemosó) plakátjai már február eleje óta láthatóak. A hirdetéseket elnézve, az elkövetkezendő 2 hónapban a következőkre számítunk: annak ellenére, hogy a kormánypártnak lehetősége lenne egy olyan kampányra, ahol a kormányzati eredmények kerülnek hangsúlyozásra, április 8-ig egy negatív, post-truth kampány fog dominálni.

Forrás: facebook.com/FideszHU

De miért is dönthettek a Fideszes vezetők újra a negatív kampány mellett, miközben 2006-ban elég nagyot buktak vele? Miért lesz post-truth a kampány? Pontosan mi is az a post-truth?

1. A post-truth (igazságon túli) kifejezés arra utal, hogy az adatok háttérbe szorulnak, a mérhető és bizonyítható tények irrelevánssá válnak, az igazság kritériuma erodálódik, továbbá az érzések kerülnek domináns helyzetbe. Másképpen úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az emberek olyan állításokra hagyatkoznak, melyeket igaznak éreznek, azonban erre semmilyen tényi alapjuk nincsen. Az új korszak tehát olyan körülményekre utal, amelyekben a személyes meggyőződésre való hivatkozás inkább alakítja a közvéleményt, mint a tények és az adatok.

Vegyük a legfrissebb plakátot, melyen csupán egy állítás olvasható (“Együtt bontanák le a határzárat”), azonban az is az igazság torzításán alapszik. Csakhogy néhány példát említésünk:

• Szél Bernadett fél éve így nyilatkozott:

“A kerítést nem bontanánk le, de azonnal elkezdenénk egy olyan rendszert működtetni, amely a megoldáskeresésről szól, és nem az ellenségképképzésről. “

• Vona Gábor nem csak, hogy nem bontaná le a kerítést, de nyílt levélben kérte az EU-t, hogy járuljon hozzá a magyar határvédelem költségeihez.

A post-truth korszak a politikai vezetés szintjén tehát új befolyásolási technikákat vet fel: a vezetők tudatosan építhetnek az álhírekre, mivel objektív tények hiányában az emberek szubjektív érzelmei kerülnek előtérbe. A post-truth korszakban a vezetőt nem azért hagyják jóvá, mert az ötletei, gondolatai jók vagy rosszak. Legitimitását az adja, hogy a mondanivalója rezonál a megszólított választói réteggel.

A vezetők úgy alakítják a beszédeiket és a cselekedeteiket, hogy az igazodjon az elvárt karizmatikus politikus képéhez. A post-truth vezetők nem az objektív tényekre helyezik a hangsúlyt, hanem felfedik érzéseiket, habár azoknak nem szükséges igaznak vagy hamisnak lenniük, a feladatuk inkább az, hogy a követőket az útjukba tereljék. A cél, hogy a politikusok a követőik szemében látszanak autentikusnak és hitelesnek.

2. A negatív politikai kampánynak évszázadokon átívelő hagyománya van: a politikai ellenfél hiteltelenítése tulajdonképpen egyidős a hatalomért folytatott küzdelem intézményesülésével.

A Soros Györgyöt középpontba állító kampány azonban valóban egyedinek számít, hiszen a negatív kampányok elsősorban az adott párt ellenzékét támadják, Soros György viszont nehezen sorolható ebbe a kategóriába. Új motívumnak tekinthető, hogy a kormány által kreált Soros-ellenségkép olyan tartalommal lett feltöltve, mely csak minimálisan érintkezik a valósággal. Személye a magyar politikában inkább számít egy metaforának: mindannak a megszemélyesítése, amelyre a Fidesz utal, bármit mögé lehet képzelni. A Fidesz Soros-koncepciója tehát a negatív és a post-truth kampány kereszteződése.

Természetesen azért a post-truth kampány nem lesz csupán a kormánypárt fegyvere, az ellenzék is könnyen alkalmazkodhat az új társadalmi valósághoz (pl. Gyurcsány Ferenc ukrán nyugdíjasokról készített videója). A különbség inkább a mértékekben lesz, hiszen ellenzéki plakátokkal csak elvétve fogunk találkozni - a kormánypárt már jó előre lefoglalta a hirdető felületek többségét.