Tegnap a Jobbik a Fidesszel együtt megszavazta az Alaptörvény-módosítást és a Stop Soros törvénycsomagot, amely ellen eddig hangosan fellépett. Ezt követően az elmúlt évek egyik legértelmezhetetlenebb interjúját hozta össze Mirkóczki Ádám, a párt szóvivője tegnap délután.

kép forrása: index.hu

Az interjú három legérdekesebb állítása valahogy így foglalható össze:

1. Az alkotmánymódosítás alapvető céljaival egyetértenek, de mivel az életszerűtlen és alkalmazhatatlan, így károkat sem fog okozni.
2. A hajléktalanoknak ennél rosszabb már nem lehet, amúgy meg nem lehet betartani a törvényt.
3. Nézzük csak meg, hogy aki nem támogatta, az mit fog kapni a Fidesz sajtóbirodalmától.

Vajon miért döntött így a Jobbik és mit lehet kiolvasni az olykor szürrealitásba csúszó válaszokból?

A néppártosodás útján megindult Jobbiknak komoly dilemmával kellett szembesülnie az elmúlt hetek után: formálódik egy, a Jobbiktól jobbra álló politikai csoportosulás, ami nem a Fidesz.

Ezidáig elég volt a Fideszhez képest pozicionálni magukat és csak annyira néppártosodniuk, amennyire az még lenyomható a tagság torkán. A szakadás után azonban ennek vége. Amennyiben nem akarják a szavazóik egy jelentős részét egyik pillanatról a másikra átlökni Toroczkaiékhoz, akkor valamennyire be kell húzni a féket és meg kell szólítani a radikálisabb szavazókat. A módosításban megjelenő rendpárti gondolatokkal pedig jó eséllyel egyetért a régi-új szavazóbázis is.

A párt láthatóan a konszolidációnak szentelné a következő időszakot, ami érthető a választás utáni fejetlenséget követően. Mirkóczki pedig el is mondta a legnagyobb félelmét, miszerint ha nem szavazták meg volna az alkotmánymódosítást – amivel alapvetően ugye egyetértenek és jó eséllyel a Jobbik is beterjesztett volna valami hasonlót, ha kezdeményező szerepben lenne a törvényhozásban –, akkor a kormánypárti média a nyári uborkaszezonban biztosan sikerrel áttolt volna pár százaléknyi szavazót Toroczkai kezdeményezése alá. Tehát a Jobbik elsődleges, rövid távú célkitűzése a Fidesszel szembeni nyílt konfrontáció elkerülése és szavazótáborának egyben tartása lehet.

Fontos látni, hogy a kormánypártnak elemi érdeke a centrális erőtér fenntartása, amihez szüksége van egy szélsőségesen jobboldali ellenzékre. Pont ebből a pozícióból manőverezett ki a Jobbik az elmúlt években. A tátongó űr betöltésére pedig már meg is van a friss jelentkező, így Toroczkai felemelése fontos a kormánypárt számára. Ezt láthattuk az elmúlt hetekben, amikor olyan teret és megjelenési lehetőséget kapott a kormánypárti médiában, mint ellenzéki politikus eddig soha. 

Ez jelzésértékű a Jobbik számára, hogy mi jöhet. Így a politikai kalkuláció nyilván azt diktálta, hogy ameddig nem kristályosodik ki a folytatás, illetve az, hogy miként fogja tudni a Jobbik újrapozicionálni magát a szakadás után, addig nem kéne ekkora ziccert adni az ellenfeleinek. Hiszen kevesebb mint egy év van hátra a következő megmérettetésig és addig legkésőbb biztosan rendeznie kellene a sorait a Jobbiknak és felépítenie a kampányát az EP-, illetve az azt követő önkormányzati választásokra.

Azzal pedig, hogy életszerűtlennek és alkalmazhatatlannak ítélte, a Fidesszel való szavazás élét akarta elvenni – több-kevesebb sikerrel. Pedig van éle, hiszen a választások előtt nehezen lehetett volna elképzelni valami hasonlót a Vona Gábor vezette Jobbiktól. Az biztos, hogy a terep jóval nehezebb lett Mirkóczkiék számára, és biztonsági játéknak tűnik az, amit most folytatnak. Az interjúkban a kommunikációs paneleken viszont egészen biztosan van mit fejleszteni, mert az új politikai realitásra a tettekben már igen, a szavakban még nagyon nem készültek fel.