Bár Yuval Noah Harari új könyve csak a hónap végén fog megérkezni a könyvesboltok polcaira, mégis kifejezetten izgalmasnak ígérkezik az Orbán Viktort is inspiráló izraeli szerző új kötete. Oly szempontból pedig még érdekesebb az általa felvázolt jövőkép, hogy azok a folyamatok, melyek az emberiséget érintő kihívásokhoz vezetnek, már jelenleg is javában zajlanak. A politikai döntéshozók részéről viszont nemigen mutatkozik szándék annak megakadályozására, hogy a baj ajtóstul rontson a házba. Nem igazán vannak olyan szakpolitikai tervek és elképzelések, melyek megoldást kínálnának a már most látható problémákraHarari a Wired című portálon egy hosszabb cikkben fejti ki, milyen témakörökre fog kitérni az új könyvében – ezeket fogjuk most végignézni.
kép forrása: thetimes.co.uk
- Mit kellene tanulni?
A közoktatásban nem a lexikális tudáson, de még nem is a programozáson kellene lennie a hangsúlynak, hanem a rugalmasságon. Azon, hogy a jövő munkavállalói a változó környezetre reagálva újra „feltalálhassák” magukat. Hiszen jelen pillanatban a folyamatos változás okozta bizonytalanság számít az egyetlen biztos pontnak.
Egy ma születő gyermek harminckét éves lesz 2050-re. Feltehetőleg kiváló egészségnek fog örvendeni 2100-ra, és jó esélye van arra, hogy a 22. század közepéig jólétben éljen. Milyen ismeretekre, képességekre lesz szüksége, hogy munkát találjon 30 év múlva, és milyen kompetenciákat kell birtokolnia, hogy képes legyen igazodási pontokat találni a folyamatosan változó világban?
Ezekre a kérdésekre sajnálatos módon nem tudjuk a választ, mivel ahogy a múltban, úgy jelenleg sincs jövőbe látó képességünk. A történelmi múlttal ellentétben azonban van egy lényeges különbség. Mégpedig a technológia elképesztő ütemű fejlődése, mely lehetővé teszi, hogy mesterséges szerveket, testet és végső soron tudatot készítsen magának az ember a nem túl távoli jövőben. Ez az eddigieknél is megjósolhatatlanabbá teszi a jövőt.
Ezer évvel ezelőtt nehezen volt elképzelhető, hogy egy fiatalnak az érvényesüléshez teljesen más kompetenciákra lesz szüksége 1050-re, mint a szüleinek 1018-ban. A változás mértéke sokkal kiszámíthatóbb volt. Ezzel szemben szinte lehetetlen megmondani, hogy 30 év múlva hogyan fog kinézni a munkaerőpiac. (Abba is érdekes belegondolni, mi is lesz pontosan az állam feladata. Például a bürokrácia teljes megszűnésének a lehetősége is ott lebeg a horizonton. Ez rengeteg érdekütközést kódol magába, mellyel majd kiválóan lehet technológiaellenes, neoluddita, populista üzeneteket építeni.)
2018-ban a magyar oktatási rendszer elsősorban nagy mennyiségű lexikális tudást igyekszik betölteni a tanulók fejébe – azt is inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az oktatás ilyesfajta megközelítésének sokáig volt létjogosultsága, hiszen egészen a közelmúltig az információ igencsak szűkös erőforrás volt, ami rengeteg szűrőn jutott el az emberekhez.
Érdemes belegondolni, hogy az 1800-as években egy falusi magyar iskolában kifejezetten kevés információhoz juthattak a hallgatók a világról. Nem volt se rádió, se napilap, se TV, de a helyi könyvtár – ha egyáltalán volt – sem bővelkedett a világ megismerését elősegítendő irodalomban. A vallási és szépirodalmi szövegek kivételével nem igazán volt más olvasnivaló. Ezen változtatott a modern iskolarendszer, ahol az írás és olvasás elsajátítása mellett a történelmi, földrajzi és biológiai alapismeretek is a tananyag részévé váltak. Ez elképesztő fejlődést jelentett az eddigiekhez képest, viszont 2018-ban szinte biztosra vehető, hogy az oktatásnak újabb irányváltásra lenne szüksége.
Az információ szinte bárhol és bármikor szabadon elérhető. A cenzúra ebben a környezetben nemigen lehet megoldás, így annak helyét a dezinformáció és az alternatív igazságok vették át. Szinte végtelen mennyiségű online kurzus, tanulmány és cikk érhető el csupán pár kattintással. Mivel kifejezetten nehéz kiszűrni a lényeget a rengeteg ellentmondásos információ közül, és tényleg minden csupán egy kattintásra van, nehéz rászánni magunkat egy hosszabb elemzés elolvasására, így könnyen macskás videók nézése lesz a történet vége.
2018-ban az utolsó dolog, amire a tanulóknak szükségük van, az a még több információ, melynek jelentős része sohasem hasznosul. Ezzel szemben egyre nagyobb szükség lenne a hasznos és haszontalan információk közötti különbségtételre, a rendelkezésre álló információmorzsák hatékony szelektálására, majd pedig felhasználására.
Ennek ugyanakkor nem kéne újdonságként hatnia, azonban az önálló gondolkodás helyett még mindig a magolás az iskolában elért eredmények alapja. Az eddigi recept úgy írható le, miszerint a nagy mennyiségű megtanult információ valamennyi értelmezési szabadsággal kombinálva elégséges lesz az életben való érvényesüléshez. Amennyiben az értelmezés nem is működik zökkenőmentesen, akkor is lesz idő még javítgatni rajta, és talán a következő generáció számára egy koherensebb világkép lesz az eredmény. Harari szerint viszont ez a vonat már elment. A mostani generáció döntései alapjaiban változtatják meg az emberiség jövőjét.
A bejegyzés alapjául szolgált: https://www.wired.co.uk/article/yuval-noah-harari-extract-21-lessons-for-the-21st-century
