Interjúnk első részében a populizmus térnyeréséről, a magyar nyelv elszigeteltségéről és a benne megjelenő traumatizált nemzettudatról beszélgettünk Forgács Józseffel, a sydney-i University of New South Wales szociálpszichológia professzorával. Új könyvének egyik, Lantos Dorottyával közösen jegyzett fejezetében (Understanding Populism: Collective Narcissism and the Collapse of Democracy in Hungary) a magyarországi helyzetet elemzik szociálpszichológiai szemszögből. De mit jelent a kollektív nárcizmus és hogyan függ össze nemzeti traumáinkkal? Interjúnk második része.

Mit jelent a kollektív nárcizmus fogalma és miként értelmezhető Magyarország esetében?

Több szociálpszichológiai kutatás igazolja, hogy bizonyos politikai kultúrákat (így Lengyelországot és Magyarországot is) jellemez a „kollektív narcizmus” érzése. Ilyenkor egy csoport a kisebbrendűségi érzést és áldozatmentalitást egy nagyzoló, másokat lenéző, a saját csoport nagyszerűséget és erényeit vizionáló csoportidentitással kompenzálja. Ez a tudati beállítottság Bibó szerint hajlamossá tesz egy fajta „politikai hisztériára”. Ebben az állapotban egy politikai közösség elszakad a valóságtól és egy illuzórikus gondolatvilágba menekül, saját erkölcsi nagyságát és kivételességét hangsúlyozza, nem képes a valós problémákra reális megoldásokat találni, és befogadóvá válik a csoportot dicsőítő hazug politikai propagandára.

Ez a pszichológiai fogalom és annak jelenléte általában megfigyelhető a magyar lakosság körében?

Igen, sok országos felmérés igazolja ezt a fajta paradox nemzettudatot. Gyakran a megkérdezettek nagy része negatívan, pesszimistán értékeli az ország gazdasági, politikai és közjogi helyzetét, ugyanakkor ez a mélyen kritikus értékelés jól megfér egy irreálisan büszke, másokat (különösen a szomszédos népeket) lenéző és az országot idealizáló fellengzős nemzettudattal. Érdekes például a „hungarikumok” furcsa kultusza. Egy reális önbizalommal rendelkező országnak nem lenne szüksége arra, hogy hivatalos bizottságok mondják ki, hogy melyik kolbászra, fűszerre vagy italra kellene mostantól kollektívan büszkének lenni.

Milyen történelmi okok és traumák fűtik a kollektív nárcizmust?

Az elmúlt ötszáz év többnyire kudarcos történelme (idegen elnyomás, vesztes háborúk, sikertelen forradalmak) nagy szerepet játszik a kollektív nárcizmus térnyerésében. A traumatikus történelmi élmények magyarázatot igényelnek, és a nárcisztikus, önigazoló magyarázatokat gyakran az igazságtalanság, az árulás, az erőtlenség és az áldozat témái köré építik.

Az ország jelentős területeinek elvesztése az első világháborút követő trianoni békeszerződésben máig egy fel nem dolgozott trauma.

A magyar nemzeti identitás válságban szenved, mert a többnyire kudarcos történelem nem ad meggyőző alapot a hőn áhított pozitív nemzeti identitásra. Így a magyar nemzeti öntudatot inkább kisebbrendűségi érzés, önbizalomhiány, mások hibáztatása és a reális történelmi értékelés megtagadása jellemzi. Ezt a kisebbrendűségi érzést és áldozatmentalitást kompenzálja egy nagyzoló, másokat lenéző, a nemzet kivételességét hangsúlyozó ideológia. 

„Ebben az állapotban egy politikai közösség elszakad a valóságtól és egy illuzórikus gondolatvilágba menekül, saját erkölcsi nagyságát és kivételességét hangsúlyozza.”

Miért ne érezhetnénk magunkat áldozatnak ilyen történelemmel a hátunk mögött?

Az áldozatmentalitás és önsajnálat pszichológiai értelemben nagyon káros ideológiák, hiszen reménytelenséget jeleznek, azt sugallják, hogy tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk megváltoztatni sorsunkat, és így nincs is reményünk, hogy saját erőnkből sikereket érjünk el, hiszen leküzdhetetlen ellenséges erőkkel nézünk szembe. Ez a „tanult tehetetlenség” állapota, egy olyan pszichológiai jelenség, ami mind az egyént, mind a csoportot eleve kudarcra kárhoztatja.

Persze, ellenségekkel tele a padlás. Viszont a kormány kommunikációja át van itatva erővel, cselekvőképességgel. Azt sugallja, hogy rengeteg globális jelenségnek ellen tudunk állni és Magyarország jelentős tényezővé vált. Ez nem csökkenti a tehetetlenség érzést a kormánypárti szavazók körében?

Ezek csak üres szavak, a kormánypropaganda mögött nem áll sem effektív kormányzati teljesítmény, sem hatásos külpolitika. Magyarország az EU GDP-jének kevesebb mint egy százalékát adja, és megítélése soha nem volt ennyire rossz a világban. Ahelyett, hogy a fejlett nyugati demokráciákhoz közelednénk, olyan elmaradt keleti diktatúrák kegyeit keressük, mint Azerbajdzsán, Törökország vagy Oroszország. 

Azt is sokan mondják, hogy nem vagyunk szolidáris nép. A veszteségek, áldozatok miért nem növelik a saját csoporton belüli szolidaritást vagy a más csoportok iránti szolidaritást?

A szolidaritás hiánya részben az évszázadok óta tartó és a társadalmat atomizáló, infantilizáló autoriter rendszerek rovására írható. Ahova nem jutott el a felvilágosodás értékvilága és az egyén nem tanult meg autonóm módon viselkedni, hanem felülről várja a problémák megoldását, ott az emberek kevésbé éreznek felelősséget egymásért, hiszen maguk is kiszolgáltatottak.

Ha a világ igazságtalan, a politika pedig korrupt a magyarok szemében, - ahogy a fejezetben is említik - hogy lehet ilyen felhatalmazással kormányoznia bárkinek, nemhogy ugyanannak a vezetőnek, immáron 2010 óta?

Egy korrupt és autoriter vezető csak ott tud hatalmon maradni, ahol a választók egy része elfogadta, hogy a korrupció elkerülhetetlen, mert nincs tapasztalatuk racionális és átlátható politikai kultúráról. Így nagyon elterjedt a személyes tehetetlenség érzése is, sokan még választani sem mennek el.

Végignézve az előző 150 év történelmén azt látjuk, hogy három rendszer (Tisza, Horthy, Kádár) stabilan és hosszútávon működött. Most az általános választójog mellett, megszálló szovjet csapatok nélkül választunk egy elvileg elnyomó vezetőt és rendszert. Tényleg probléma ez? Vagy csak a sajátos magyar történelem és politika következménye?

Úgy tűnik, hogy a választók jelentős része generációk óta az autoriter, diktatórikus politikai rendszerekben szocializálódott, ezt tartja természetesnek, és így az alapvetően alattvalói viselkedési normák dominálnak.

A demokráciát is tanulni kell, szükség van egy független, magabiztos polgárságra, amely autonóm módon tud fellépni az államhatalommal szemben.

Sajnos ez nagyrészt hiányzik Magyarországon. Amit a miniszterelnök néha szándéktalan iróniával „polgárságnak” nevez, az egyáltalán nem a független polgárság fogalma, hanem pontosan az ellenkezője, a rendszernek kiszolgáltatott és behódolt kliensek osztálya.      

Mi akkor végső soron a kapcsolat a populizmus, a történelmi traumák és a kollektív nárcizmus közt?

A csoport által elszenvedett negatív élmények, mint például a történelmi traumák, egy sérült és veszélyeztetett csoport identitáshoz vezetnek.

A kollektív nárcizmus ezt a sérült csoportidentitást van hivatva kompenzálni, amennyiben egy irreálisan pozitív csoportértékelés igényét fogalmazza meg.

Ezt az érzelmi igényt tudja aztán kihasználni a populista propaganda, mely a csoport áhított kiválóságát és erényeit, továbbá az ellenségekkel szembeni hősies kiállását célozza meg, akár a történelemhamisítás módszereivel is.     

*** 

Nemrég jelent meg munkatársaival közösen szerkesztett könyve, melyben a szerzők azt taglalják, hogyan lehet alkalmazni a szociálpszichológia eredményeit a világ problémáinak feltárásában és megoldásában. Nem maradhattak ki a közélettel és politikai viselkedéssel kapcsolatos fejezetek sem, melyek közül egy, kifejezetten hazánkra összpontosít. Milyen pszichológiai igényeket elégít ki a populizmus? Hogyan alakítja történelmünk a világszemléletünk? Hogy van a magyar demokrácia és túléli-e a világjárványt? A University of New South Wales szociálpszichológia professzorával, Forgács Józseffel beszélgettünk. Interjúnk első része.

Úgy tűnik, hogy a liberális demokrácia nevű huszadik századi történet mégsem elég erős és nem működik a világ minden pontján.

A liberális demokrácia nem a huszadik század sajátja, hanem egy egyedülálló több száz éves nyugat-európai történelmi fejlődés eredménye, mely a felvilágosodás óta az egyéni függetlenséget és szabadságot határozta meg, mint fő értéket. Ez az értékvilág nem egyformán vert gyökeret Európa minden államában. Mint ezt már Bibó István is kimutatta, a kelet-európai országokban nagyrészt megmaradt a kollektivista, csoportalapú, nacionalista tudatvilág, így talán nem is annyira meglepő, hogy a rendszerváltás után sem tudott megszilárdulni a liberális demokrácia.

A keleti blokk országaiban eleve halálra volt ítélve ez a berendezkedés, vagy csak késve kapcsolódtunk be a liberális demokráciák fénykorába?

Nem volt eleve halálra ítélve, hiszen a liberális demokrácia sikeresen gyökeret vert sok olyan országban is mint Tajvan vagy Dél-Korea, melyeknek ugyancsak nem volt demokratikus tradíciója. Sőt, hozzánk hasonló országok, mint Szlovákia is közelebb állnak manapság a demokratikus viselkedési normákhoz.

Magyarországon is megszilárdulhattak volna a demokratikus intézmények és normák, de ehhez egy mélyreható tudati változásnak is be kellett volna következnie.

Valószínűleg történelmi balszerencsénk, hogy 2010 után olyan autokrata vezető került hatalomra, aki önmaga is a késői Kádár-korszakban szocializálódott, és sem nem érti, sem nem értékeli a liberális demokrácia letagadhatatlan előnyeit. Megdöbbentő 2014-es beszédeben Orbán Viktor szándékosan hátat fordított a liberális demokráciának, és az elmaradt, diktatórikus keleti államokat nevezte példaképének. Másrészt a magyar választók jelentős részében is megmaradt egy erős hajlandóság, hogy elfogadja az autoriter, diktatórikus vezetői stílust, hiszen generációk óta ezek a normák érvényesülnek.

Mi az a történet, amit az illiberális/populista erők megírtak és eladhatóvá tettek?

A populizmus, mint politikai fogalom nehezen meghatározható, de több jellemzője is van. A populista ideológia szembeállítja a népet egy idegen szívű „elittel”, a népet, mint referencia csoportot idealizálja és felülrendeli az egyénnek, elfogadja a vezérelvűséget, a saját ideológiáját abszolútnak és morálisan megkérdőjelezhetetlennek tartja, és preferálja a hierarchikus, autokrata és homogén mentalitást az egyéni szabadságjogokkal szemben. A modern populizmus megpróbálja kiaknázni a pozitív csoportidentitásra való archaikus igényt, hiszen a csoportazonosulás fajunk évezredes evolúciós sikerének is egyik alapját képezi. Nyugaton ezt a csoportalapú, kollektivista gondolkodást váltotta le az európai felvilágosodás liberális és individualista szemlélete.

Mi a magyar történet, amit a Fidesz kreált és olyan sok szavazót megfogott vele?

A Fidesz populista ideológiája elsősorban a demagóg nacionalizmus tudatvilágára épül. A Fidesz propagandája mindenkit a nemzet ellenségének állít be, akinek a vezértől eltérő véleménye van, és mondvacsinált ellenségek sorát vizionálja (menekültek, Soros, az EU, az ellenzék), hogy így növelje a félelmet, a gyűlöletet és persze a vezér legitimitását. Az ilyen hazug és demagóg propaganda eddig csak a legszélsőségesebb diktatórikus rendszerekre volt jellemző. Érdekes, hogy a Fidesz propaganda-stratégiája akkor is működik, ha semmi valóságalapja sincs. Hiszen a menekültek nem akartak Magyarországon maradni, Soros talán Széchenyi óta a legadakozóbb filantróp az országban, az EU pedig nemhogy nem ellenség, hanem az ország történelmének legbőkezűbb támogatója.

Tényleg egy jószándékú, nagylelkű filantróp lenne Soros György? Az EU pedig többet ad, mint bárki más? Ez ilyen egyszerű lenne?

Soros mélyen hisz a szabad társadalom eszményében, melyet londoni tanulmányai során Karl Popper filozófus hatásának köszönhet. A rendszerváltás idején Soros elévülhetetlen érdemeket szerzett a kommunista rendszer gyengítésében és a szegények támogatásában, Orbán is tőle kapott ösztöndíjat. Azóta is világszerte támogatja a nyílt társadalom és az emberi szabadság eszményét.

Bár szerintem is elhibázott a menekült kérdésben elfoglalt álláspontja, az ellene terjesztett antiszemita összeesküvés-elméletek kivétel nélkül aljas hazugságok.

Normális, tájékozott ember nem veheti komolyan, hogy Sorosnak titkos befolyása lehetne az európai vagy amerikai nagypolitikára, hiszen az általa támogatott ügyek gyakran vereséget is szenvednek. Soros, csakúgy, mint Széchenyi, hisz egy nyílt és felvilágosult társadalomban és saját magánvagyonával támogatja ezt az eszmét.  

Ami az EU-t illeti, Magyarország még soha nem kapott ekkora anyagi segítséget, ami a magyar GDP több mint 3 százalékát teszi ki. Ez a nyugat-európai adófizetők pénze, és hazugság, hogy ez a pénz nekünk „járna” mert megnyitottuk a piacunkat. Ezt saját érdekünkben tettük, mert a kommunizmus évei után végre a magyarok is szerettek volna nyugati árukínálathoz jutni. Elképesztő, hogy a magyar választók máig eltűrik, hogy ezt a példátlan gazdasági segítséget elherdálják és korrupt Fidesz-közeli oligarchák ellopják, amit a magyar ügyészség tétlenül végignéz.  

"A Fidesz propagandája mindenkit a nemzet ellenségének állít be, akinek a vezértől eltérő véleménye van, és mondvacsinált ellenségek sorát vizionálja (menekültek, Soros, az EU, az ellenzék)..." Kép forrása: Molnár Ádám/Népszava

Milyen pszichológiai igényt elégít ki a populista kormánypárti propaganda?

Valószínűsíthető, hogy a magyar választók jelentős részének érzelmi igénye is van a nacionalista propagandára, mely a magyarokat egy hősies, ellenálló nép szerepében mutatja be. Ez az stratégia a harmincas évek ideológiájára emlékeztet.
A populizmus általában akkor válik igazán dinamikus politikai erővé, amikor a csoport identitása sérült, úgy érzi, hogy igazságtalanul és érdemtelenül bánnak vele és hátrányba került más csoportokkal szemben. Sok szociálpszichológiai felmérés bizonyítja, hogy a sérült csoportidentitás nagy szerepet játszik a populista politika sikerében.

A magyar nemzeti tudatot és politikai gondolkodást jellemzi egy talán a történelmi kudarcokra visszavezethető önsajnálat, kisebbrendűségi érzés, áldozatmentalitás, a mások hibáztatása, és a saját felelősségünk tagadása.

A sérült nemzettudat empirikusan is kimutatható a nyelvhasználatban, például az irodalmi szövegek, iskolai tankönyvek és mindennapi beszélgetések nyelvi analízisével melyet László János professzor kutatásai meggyőzően dokumentálnak.

Tudna erre egy példát mondani?

Csepeli György szociálpszichológus például a magyar himnusz szóvilágát hasonlította össze a szomszédos népek himnuszaival. Míg a szomszéd népek himnuszai sikert, önbizalmat és optimizmust hangsúlyoznak, a magyar himnusz szavait a traumák, negatív élmények, a tehetetlenség és az önsajnálat jellemzik.

Valóban, a magyar nyelv ilyen értelemben is igen gazdag és kifejező. Ugyanakkor elszigetelten használjuk Európában. Ennek van valamilyen hatása az identitásunkra?

A nyelvi elszigeteltségnek is fontos szerepe van a nemzeti identitás fenntartásában és az ilyenfajta eltorzult alakulásában. Sok kimutatás szerint a magyarok idegennyelv-tudása nagyon gyenge európai összehasonlításban. Ez hozzájárul a tájékozatlansághoz, sokan nem ismerik vagy értik a nyugati liberális kultúrát és így könnyen félrevezethetőek. Ellenben a nemzeti nagyságra való törekvés miatt egyre elterjedtebb a rovásírás, mely a dicső múltat szimbolizálja, közben gyakorlatilag senki sem tudja elolvasni. Ez a fajta kulturális elszigeteltség az egyik fontos oka a nagyzoló, nárcisztikus kulturális identitás létrejöttének

***

Az észak-koreai diktátor váratlan eltűnése majd előkerülése alaposan megbolygatta a koronavírus-mentes hírekre vadul ráugró nemzetközi közvélekedést, valamint az egyszerű hírfogyasztókat is. Jelenleg úgy tűnik, hogy az utolsó sztálinista diktatúra vezetője egészségét tekintve egyelőre rendben van. Lehet, hogy a beharangozott életmentő vagy súlyos kockázattal járó műtéteken sem kellett átesnie az utóbbi hetekben, ettől függetlenül az biztos, hogy a nyilvánosságból való eltűnése kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy megpróbálhassuk megérteni a vezető szerepét a kommunista diktatúrában, talán magát Kim Dzsongun személyiségét és még inkább a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság természetét.

Kép forrása: https://theprint.in/world/kim-jon-un-surfaces-north-korea-leader-spotted-at-factory-visit-on-may-day/413101/

Kim Dzsongun hiányzása a nagyapja tiszteletére tartott ünnepségről mind belföldön mind pedig nemzetközileg kérdéseket vetett fel az állapotával kapcsolatban. Ez az egyik legfontosabb esemény az országban, ekkor az államalapítást és az „örökös elnököt” ünneplik, ezt eddig egy államfő sem hagyta ki. A dolgok akkor kezdtek el egyre gyanúsabbak lenni, amikor az első számú szövetségesük, Kína, egy vélhetően orvosokból és modern gyógyászati felszerelésekből álló csapatot küldött a határaikon túlra. A hivatalos phenjani források teljesen némák voltak az esettel kapcsolatban, de a titkolózás egyébként sem idegen a kommunista rezsimtől. A találgatások szerint lehetséges, hogy a koronavírus ellen izolálta el magát, vagy nemrég esett túl egy műtéten. A bizonytalanság heteiben viszont a mára legvadabbnak tűnő teóriák szerint, az észak-koreai propaganda azért hallgatott ennyire az esetről, mert nem tudták miként számoljanak el egy súlyosan beteg, vagy akár halott államfő hírével.

A találgatás mellett viszont főként az Egyesült Államoknak és Dél-Koreának kellett felkészülnie a különböző akár nemzetbiztonsági vagy politikai eshetőségekre. Habár tudjuk, hogy a fiatal diktátor él és virul, de a hosszú távú stratégiai gondolkodás céljából érdemes áttekinteni az eltűnés kapcsán felmerülő alternatívákat, a lehetséges irányvonalakat. 

Mi lesz, ha Kimről egyszer csak nem kapunk több hírt?

Ha a diktátor hollétére és állapotára egyszer csak nem derülne fény, teljesen eltűnne, az jelentős politikai bizonytalanságot okozna, mint ahogy az utóbbi pár hétben is okozott. Ki hozza meg a fontos döntéseket? Kivel tárgyalna Dél-Korea és az USA, főleg úgy, hogy nincs is tudomásuk arról miért nem beszélhetnek az államfővel. Elég valószínű, hogy a korai 30-as éveiben járó húga venné át az irányítást, ám Kim hollétének bizonytalansága miatt az ő megítélése mind belföldön és nemzetközileg eléggé instabil lenne. Valamint a rakétatesztek és katonai gyakorlatok is tovább folytatódhatnának, elterelve a figyelmet arról, hogy az ország eddigi vezetője eltűnt szem elől. Az államigazgatásban túlnyomó többségben vannak azok a tábornokok, akik erősebb katonai fellépést és fenyegetőbb retorikát szorgalmaznak mind Japán, Dél-Korea és az USA felé, ők pedig a pillanatnyi gyengeséget kihasználva érvényesíthetnék akaratukat az ideiglenes vagy akár végleges új főparancsnokon. Ebben az esetben a szövetségesek sem mutathatnának gyengeséget, és ismét pattanásig feszülhetne a közhangulat Észak-Koreával szemben.

Mi történik, ha Kim meghal vagy képtelen lesz a kormányzásra?

Ebben az esetben hivatalos forrásból értesülnénk arról, hogy már nem Kim Dzsongun az ország vezetője. Mindenekelőtt a legfontosabb az lenne, hogy mielőtt meghalt, kinevezett-e valakit az utódjának, ami az ország történetének eddigi két vezetőváltásakor is kiemelten nagy jelentőséggel bírt. Amennyibben nem jelölt ki senkit, vagy a kijelöltje nem tudná ennek tényét bizonyítani, akkor kezdődhetne egy jelentős rizikóval járó politikai belharc, ahol fennállna a veszélye annak, hogy a nemzetközi szereplők félreértik a szituáció alakulását, és ebből adódóan akár végzetes döntéseket is hozhatnának. Az ország pedig így újra a nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerülne. Kína valószínűleg elfogadná az új vezetőt, ám fel kellene készülnie a menekültáradatra, mivel az ideiglenes instabilitást sokan megpróbálhatnák kihasználni arra, hogy átszökjenek a határon. Az Egyesült Államoknak és Japánnak sem lenne érdeke a Koreai-félsziget destabilizálása. Donald Trump minden bizonnyal, de egyébként egy másik elnök is hasonló policy-helyzetben, ebben az esetben azt tenné egyértelművé, hogy a közte és Kim Dzsongun között köttetett atomfegyvereket érintő megállapodások érvényben maradnak, függetlenül az új államfőtől. Jelenleg a koronavírus járvány kellőképpen lefoglalja a különböző országok erőforrásait, ezért semmiképpen sem érdekük egy újabb krízist kezelni, ezúttal Észak-Korea határain belül, de természetesen a járvány elültével ez változhat. A diktatúra összeomlására az esélyek igen csekélyek jelenlegi tudásunk szerint, hiszen az államhatalom már intézményesült, és ezer szálon fonódik össze a gazdasági, katonai és politikai elittel. Az igazi kérdést az új diktátor személye, valamint személyisége jelentené.

Mi történt, történik valójában Kim visszatérésével?

A dolgait elintézve, vagy esetleg meggyógyulva, de teljes kontrollal visszatért az államigazgatás élére az eddigi diktátor. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi politika folyamatok tovább folytatódnak. A dél-koreai miniszterelnök többek között azzal kampányolva nyerte meg a választásokat, hogy egy sokkal szorosabb koreai együttműködést fog kezdeményezni. Ezek közé tartozik: a könnyebb átjárhatóság, egy vonatútvonal létrehozása, valamint a vírus teljes félszigetre való kiterjedésének kezelése. Ugyanakkor ezeket a kampányígéreteket nagy mértékben befolyásolják az Egyesült Államok szankciói Észak-Koreára, valamint az a szándék, hogy felszámolják a kommunista rezsim nukleáris tölteteit. Ezek a konfliktusok viszont előre ismertek, így a világ eseményei egy számunkra viszonylag jól belátható mederben haladnak majd tovább a távol-keleten. Így számíthatunk az elkövetkezendő történésekre, valamint ismernénk a politikai szereplők dinamikáját egymással, sokkal kevesebb bizonytalanságot rejtenének ezek az ellentétek - mint a korábban vázolt esetekeben. A kérdés ugyanakkor állandó, mennyire lehet életképes egy központosított, egy személy köré felhúzott, számtalan hazugságon alapuló diktatúra, akkor, ha a vezető párhetes eltűnése is ilyen hullámokat tud csapni. Persze ez csak a nemzetközi színtéren jelenik meg, a diktatúrán belül élőket közel sem foglalkoztatják vagy foglalkoztathatják az eféle kérdések...

forrás:https://foreignpolicy.com/2020/04/27/kim-jong-un-north-korea-mysterious-absence/?fbclid=IwAR3xX9aozzkQn6gAnWuz7ylrUp_bMYYhOK9YoopT-MTk0tvIHyvzkbEYpII

A bejegyzés szerzője politológus hallgató, a Paradigma Intézet gyakornoka

A Kínai Népköztársaság saját internetes közösségi média oldalakkal rendelkezik, amelyeken a megjelenő tartalmakat a kormány szigorúan ellenőriz. A világ nagy részén használt Facebookot Kínában nem engedélyezik a törvények, helyette a „QQ” nevű oldalt lehet használni amely szinte ugyanazokkal funkciókkal bír. A különbség, hogy itt az állam könnyebben monitorozhatja a megjelenő tartalmakat, szűrheti a nem kívánatos, kritikus tartalmakat és felhasználókat. Hasonló a helyzet a Twitterrel is, amelyet szintén helyettesít egy kínai szoftver, az úgynevezett „Weibo”. Rengeteg számunkra magától értetődő online tartalom Kínában nem elérhető legálisan, de szinte mindegyikre van saját alternatívájuk. Ebből is következik az, hogy a kínai állampolgárok egy teljesen más internetes kultúrával rendelkeznek, élesen eltérő normák szerint használják a közösségi oldalakat.

Kép forrása: https://www.duffelblog.com/2015/06/chinese-hackers-opm/

Az ottani felfogás szerint, egy ország vezetőségének felelnie kell azért, hogy mik jelennek meg az online közösségi felületeken. Náluk ez az internethasználatnak az egyetlen normális, magától értetődő formája. Ezért amikor a kínai rendszert bíráló, esetleg nevetség tárgyává tévő mémek vagy bejegyzések készülnek, akkor ezt egy magyarázat szerint sokan a  nemzetük elleni támadásnak élik meg. Ilyenkor, érdekes módon a kínai trollok ezrei szabadulnak át a virtuális határkerítésen a külföldi oldalakra. A szó szoros értelmében ilyenkor kialakul egy online frontvonal a kínai állami trollok és a nemzetközi véleményvezérek között az adott téma kommentszekcióiban.

A közelmúltban több szomszédos országgal is összecsaptak a kínai ,,felhasználók”. Előző év augusztusában a hongkongi tüntetések nyomán is kialakult egy ilyen konfliktus. Kínai rajongó lányok ezrei lepték el az ottani függetlenségpárti oldalakat és spamelték tele különböző indokokkal, például hogy a kedvenc pop előadójukat „A-Zhong”-ot védjék, miközben a valós indok az ezeknek az oldalaknak a leterhelése volt, többszöri terheléses támadásról beszélhetünk tehát. 2016-ban pedig egy K-Pop sztárt ért hasonló támadás mert egy dél-koreai televízió műsorban egy taiwani zászlóval pózolt, ami szintén érzékeny pontja a kínai közvélekedésnek.

Az ékes példája annak, hogy a kínai diktatúra keretei között élők, illetve az állam trollkatonái mennyire nem értik azt, hogy mit jelent a szólásszabadság, vagy az internetnek a szabadsága, egy nemrégi thaiföldi eset. Egy ottani híresség barátnője tweetelte, hogy vajon miért nem járul hozzá Kína ahhoz, hogy külföldi szakértők is vizsgálhassák az eshetőségét annak, hogy a koronavírus egy wuhani laborból szabadulhatott-e ki. Ennek eredményeként ismét több ezer troll ,,jutott át” hirtelen a tűzfalakon, és kezdték meg a thaiföldi politikusok és a kormány, valamint a király támadását, azt hívén, hogy ezzel érzékeny pontján ütik meg az országot. Legnagyobb meglepetésükre, az általuk használt hashtaget rengeteg thaiföldi ellenzéki párt és ember vette át és kezdte a saját magától használni, teljes mértékben kicsavarva azt a kínaiak kezéből. 

Rengeteg mém született a konfliktus során a kínaiak viselkedéséről, amely egy szintén idegen kultúrtermék számukra. Az egyszerű kínai sértések nem értek fel ahhoz a mocskolódáshoz, amelyet akár mi is megfigyelhetünk egy egyszerű, esetleg megosztóbb poszt alatt. Az egyébként külön érdekes, hogy ez az összeesküvés elmélettel kapcsolatos bejegyzés vajon miért mozgósíthatta ennyire a kínai trollokat. Ezek után titokzatos módon a hashtag egyik napról a másikra teljesen el is tűnt a kínai „Weibo”-ról.

A kínai kormány rengeteget áldoz a propagandájából a tűzfalon kívüli internet őt érintő részeinek uralására, ám egyelőre kevés sikerrel teszi mindezt. Egész egyszerűen a cenzúrázatlan internetet használó emberek, mindenféle szervezettség és pénz nélkül sokkal jobban értenek ahhoz, hogy miként lehet a másikat egy online diskurzus folyamán megsemmisíteni, többek között azért, mert ennek „gyakorlására” Kínában csekély lehetőség van. Rendkívül érdekes az, hogy ennél a totális diktatúra által előállított és pénzelt trolloknál mennyivel veszettebben képesek viselkedni az egyszerű internethasználók. Akár mi magunk is…

Forrás: https://foreignpolicy.com/2020/04/17/nnevvy-bright-firewall-thailand-china-online-army/?fbclid=IwAR2BfC0pqOQuwNhhcz3l1Od_5qhf0SGrYbt7_3VsXtgaOnbzTphuGfH1NDY

A bejegyzés szerzője politológus hallgató, a Paradigma Intézet gyakornoka

A modern világban megtanultunk együtt élni más emberekkel, elkerülhetetlenül érintkezni velük a nap szinte minden órájában a metrón, a buszon, a boltban, a nagyvárosok utcáin. Emellett megtanultuk azt is, hogy ebben a világban hogyan zajlanak a mindennapok, és, hogy mi hogyan illünk bele ebbe a bonyolult és komplex rendszerbe. Az elmúlt hetekben azonban minden, amit megismertünk erről a rendszerről háttérbe szorul, és átveszi a helyét egy olyan tudatosan megtervezett, racionális és bizalomalapú társadalmi rend, amelyben úgy kell élnünk, mozognunk, dolgoznunk, illetve tanulnunk, hogy azzal a legkevesebbet ártsunk más embereknek, és a lehető legminimálisabban kapcsolódjunk össze azzal a rengeteg emberrel, akivel együtt, egy társadalomban és világban élünk. 

Forrás: moneycontrol.com

Most az egész világunk lelassult, megállt, és az eddig megszokott társadalmi rend hirtelen és váratlanul borult fel. Egyik pillanatról a másikra, szinte észrevétlenül csúsztunk bele a jelenlegi helyzetben, és ez az egész világon mindenhol érezteti a hatását. A megszokott hétköznapjaink beszorultak a négy fal közé, ez pedig minden egyes korosztályt érint kisiskolásoktól kezdve az idősekig.  Az emberek jelentős hányada nehezen küzd meg a most kialakult helyzettel, vágyik vissza az iskolába, a munkahelyére, és úgy általában olyan helyekre, ahol együtt lehet más emberekkel. Most kezdjük el igazán értékelni azokat a dolgokat, amelyek pár héttel ezelőtt még természetesek voltak. Februárban még el sem tudtuk azt képzelni, hogy napok leforgása alatt ilyen gyökeresen megváltozhatnak a mindennapjaink.

Egy dolog biztosan látszik már most: a megszokott valóságunkba való visszatérés minden bizonnyal egy rendkívül hosszú folyamat lesz, amely a legjobb esetben is hónapokat igényel majd, és az ehhez társuló rengeteg türelmet. Mégis hogyan fogunk azonban kikászálódni ebből a helyzetből, és van-e visszatérés abba a vágyott, régi valóságba?

A Georgia Állami Egyetem kutatócsoportjának vezető epidemiológusa szerint a társadalmi érintkezéseket 65%-kal kell csökkentenünk  a vírus előtti életvitelünkhöz képest . Ha így cselekszünk egy huzamosabb időszakon keresztül, elérhetjük azt a pontot, amikor minden fertőzött kevesebb, mint egy embert fertőz meg. Ezt nevezik tudományos körökben 1 alatti R-nek, vagyis 1 alatti reprodukciónak, újratermelésnek. Úgy hiszik, hogy csak ezen a ponton kezd majd el csökkeni a fertőzések száma, és kerülhet teljesen az ellenőrzésünk alá a járvány.

Ahhoz pedig, hogy ezt a pontot elérjük, mindenképpen át kell alakítanunk a társadalmi érintkezéseinket. Egy olyan új társadalmi szerződésre van szükség, amelyben az egyes emberek nem csupán önmagukért, a barátaikért, és a családjukért vállalnak felelősséget, hanem a szélesebb társadalom tagjaiért is, hiszen a kollektív cselekvésünk az első számú faktor ebben a harcban. Egy olyan harcban, melyben a saját egészségünket a társadalom ismeretlenjeinek a kezébe helyezzük át, bízva abban, hogy ők is úgy cselekszenek, ahogyan azt mi tesszük.

A társadalmi érintkezéseinket tehát le kell csökkentenünk 2/3-dal, aki teheti, annak még egy ideig otthonról kell dolgoznia, aki pedig kifejezetten veszélyeztetett, annak még ennél is jobban kell vigyáznia. Amikor az utcára megyünk, tömegközlekedési eszközt használunk, vagy bevásárolni megyünk, azt felkészülve kell megtennünk, másoktól minél inkább elkülönülve, arcmaszkban, kesztyűben, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük le a fertőzés átadásának esélyét. Az embereket most nem lehet besűríteni buszokba, metrókba, repülőkbe úgy, ahogy azt ezelőtt tettük. Több járatra lesz szükség innentől kezdve, amelyeken kevesebb ember utazik, ha valóban el akarjuk érni azt a bizonyos 1 alatti R állapotot.

A világunk újraindítása is csak fokozatosan lehetséges majd. A munkahelyeknek át kell gondolniuk, hogy mennyi munkavállalót szeretnének egy légtérbe sűríteni, az üzleti tevékenységeket újra kell tervezni, hogy valóban szükség van-e ennyi találkozóra, ennyi emberrel, és szükség van-e arra a temérdek üzleti útra, amelyre a vírus előtt igényünk volt. Ha sikerrel tartjuk majd azon a vágyott ponton az új fertőzések számát, szép lassan visszanyithatjuk a világot a mostani mindennapjainkból a megszokottakhoz. Ekkor majd szép lassan és óvatosan az éttermek újra működni kezdenek, elmehetünk már kisebb csoportokban meginni 1-1 sört, illetve idővel visszatérhetünk a színházak, mozik, szórakozóhelyek és koncertek világába is.

Mindannyian azt reméljük tehát ebben a helyzetben, hogy őszre már elérhető ez a fertőzési arány, és az életünk kezdhet visszatérni a régi normákhoz. Azt azonban semmiképpen ne várjuk, hogy ősztől, ha sikerül is az új fertőzéseket ilyen alacsonyan tartunk, minden azonnal olyan lehet, mint a járvány előtt. Mielőtt a diákok visszatérhetnétek az iskolákba, és kiscsoportokba megkezdhetnék a tanulást, mielőtt az időseknek elmúlhatna a félelmük, és mi mind kimehetnénk újra oda, ahová és akkor, amikor csak szeretnénk, új fajta tesztelési stratégiára van szükség. 

Nem arról van most szó, hogy napi százezer számra kell tesztelni, itt napi milliós nagyságrendekről van szó. Ez elérhető állapot, azonban az egész egészségügyi infrastruktúrát át kell alakítani, és jól működővé kell tenni, hogy felismerje, nyomon kövesse, és izolálja a fertőzött embereket, továbbá megakadályozza őket abban, hogy a vírust tovább terjesszék. Ez egy olyan hatalmas vállalkozásnak ígérkezik, amelyben mindenképpen szükség van új emberek felvételére és kiképzésére, ahhoz, hogy ez az előttünk álló hosszú út végül sikeresen záruljon.

Ahhoz azonban, hogy minden kényszerintézkedés, minden szükséges védőfelszerelés és minden társadalmi érintkezésbeli korlátozás véglegesen eltűnjön, meg kell találnunk és alkalmazni is tudnunk kell a hatékony és biztonságos védőoltást. A jövőnket és a sorsunkat addig pedig a társadalmi viselkedünk irányítja. El lehet azon merengeni, hogy ha felszabadul a világ a jelenlegi helyzet alól, az új társadalmi szerződés megmarad-e, vagy pedig visszaáll minden a régi, és megszokott normába, amelyben az emberek kevésbé figyeltek egymásra, és kevésbé bízták saját egészségüket ismeretlen emberek megfelelő cselekedeteire.

Forrás: https://www.nytimes.com/2020/04/20/opinion/coronavirus-social-contract.html?action=click&module=Opinion&pgtype=Homepage&fbclid=IwAR11F2tWlRWwBcWhxwvP3oMa7SVdQYKCD464mjF1zvKH4uIx1KMjlWwugik

A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, politológus végzettségű, jelenleg közgazdálkodás és közpolitika mesterszakon tanul.

Százhatvanezer ember halálát követelte mára a világot felforgató vírus, mely hetek óta egyre több területen határozza meg mindennapjainkat: napról napra szigorúbb korlátozások, növekvő munkanélküliség, gazdasági visszaesés. A vallási élet sem kivétel ez alól az üresen kongó templomokkal és online közvetített igehirdetésekkel. 

A globális járványhelyzetben rengeteg konfliktussal jár a vallásos tevékenységek kivétel alá helyezése, vagy éppen annak hiánya. Az Egyesült Államokban pedig kifejezetten kiélezett ez a helyzet, tekintve, hogy jelenleg náluk van a legtöbb fertőzött és alapjáraton is egy vallásos, keresztény társadalomról beszélünk.

Kép forrása: http://www.asianews.it/news-en/Arabian-Peninsula,-masses-and-celebrations-suspended-to-combat-the-spread-of-the-coronavirus-49531.html

Az elmúlt időszakban nagy port kavart a hír, miszerint Dan Ostring lelkipásztor, megnyitotta a templomját azoknak a híveknek, akik egy közeli gyülekezetbe jártak eddig, ám azt be kellett zárni, mivel ott többen is elkapták a koronavírust. Mindezt annak ellenére, hogy több államban is betiltották az ilyen társadalmi eseményeket a fertőzésveszélyre hivatkozva. A kormány korlátozásait az alkotmány szabad vallásgyakorlásról szóló részére hivatkozva szegik meg többen is országszerte. A nyomás hatására több tagállam is kivételt tett a templomaival, és lehetővé tette a gyülekezések megtartását (főleg húsvét alkalmából), mivel álláspontjuk szerint az államnak nincs joga a vallási intézményeket korlátozni a működésükben.

Floridában az egyik legsúlyosabb a járványhelyzet az Államokon belül. Az elmúlt időszakban eddig soha nem látott szigorításokat kellett az állam kormányzójának bevezetnie a terjedés lelassításának érdekében. Ennek ellenére a közvélekedés nyomása miatt kivételt kellett tennie a templomokkal és aligha hat meglepetésként, hogy a vallásos vezetők között éles ellentét húzódik a helyzet megítélését illetően. Egyre gyakrabbak azonban az olyan egyházi kezdeményezések, ahol a híveket a távolságtartásra buzdítják: az élő prédikáció-streaming mellett már kamionról tartott, „autósmozi” szertartásra is sok került. Például Darrel Steinberg, Sacramento polgármestere arra hívta fel a lakosság figyelmét, hogy akár a rendőrség közbeavatkozásával is, de be fogja tartatni a korlátozó intézkedéseket. Mind ezt úgy, hogy a felesége az egyik legnagyobb zsinagógának a kántora, amely most már online közvetíti az alkalmait.

Jelenleg nyugtalanságot érzékelhetünk a témát illetően, mivel folyamatosan növekednek a vallásos összejövetelekhez köthető megbetegedések. Louisevilleben több, mint hat személy tesztje lett pozitív, mindegyikük egy ott megtartott püspöki konferencián vett részt. Több egészségügyi szakértő is állítja, hogy az észak-karolinai megfertőződések jelentős része köthető egy keresztény vallási összejövetelhez, melyet a 100 főnél nagyobb rendezvények tiltása ellenére megtartottak.

Minnesotában  közben legalább 9 koronavírusos esetet vezettek vissza a szertartásokon való részvételre, Chicagóban pedig 43-at. Az esetek pedig egyre csak sokasodnak. Egyelőre a legsúlyosabb az a Sacramentóban található gyülekezet esete, melynek lélekszáma 3500 fő, és már több mint 71 fertőzöttet diagnosztizáltak az elmúlt hetekben. A legnagyobb port kavaró esetben egy lelkész a helyi 50 fős rendezvényeket engedélyező rendelettel szembemenve ezer fős gyülekezetnek tartott istentiszteletet, a szabad vallásgyakorlásra hivatkozva. Jelenleg rendőri eljárás folyik ellene.

Nem meglepő azonban az, hogy ellentmondásos az egyházak reakciója. Az Egyesült Államokban, ahol már naponta ezerre emelkedett a halálos áldozatok száma, az egyes államok hatáskörébe tartoznak a járványügyi intézkedések.

Az imádságra szolgáló helyek szintén potenciális gócpontok lehetnek. Több epidemológus szerint pedig egy másik igen magas kockázatforrás az az éneklés, mely a dicsőítés közben zajlik. A vírus cseppfertőzéssel terjed, mely már magát a beszédet is veszélyessé teheti, az éneklést pedig különösen. Bizonyos vélemények szerint a vírus iránti nemtörődömséghez még pluszban hozzájárultak Donald Trump relativizáló kijelentései is. Mivel a templomba járok jelentős része republikánus identitással bír, így valószínűleg ez is hozzátett a veszélyhelyzet ilyen irányú megítéléseihez.

A kialakult helyzet igazi próbatétele a húsvét volt, mivel a kereszténység egyik meghatározó eseménye, ahol nagyon fontos a közös istentisztelet. Elvégre „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” Máté 20. 

Fontos lenne konszenzuális megoldást találni arra vonatkozóan, hogy a szigorú intézkedéseket betartva lehessen megtartani az alkalmakat, amelyre kiváló lehetőség az online közvetítés. Ugyancsak sürgető lenne megtalálni az egyensúlyt a szabad vallásgyakorlás és a krízishelyzet intézkedései között - nem csupán az USA-ban, de a világon mindenhol, ameddig véget nem ér a járványhelyzet.

Források: https://www.washingtonpost.com/national/coronavirus-church-services-outbreak/2020/04/05/7f5b63cc-7773-11ea-90ad-819caa48d39f_story.html 

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2020-04/papa-urbi-orbi-uzenet-feltamadas-szeretet-vilag-gondoskodas.html?fbclid=IwAR13xhlPpzR_moTZmK2TSSpcHLVmxKAcT7KtoYTs31dfE9KscC9C3VOrdD

Buka Dávid & Mundrucz Szilvia

A szerzők a Paradigma Intézet gyakornokai.

Fantazmagória, hisztéria, egy kis nátha – néhány kifejezés, amivel Brazília elnöke, a szélsőjobboldali ex-katona, Jair Bolsonaro illette a koronavírus járványt. Több ország akart alternatív irányba indulni, és nyájimmunitással próbálkozni, mint például az Egyesült Királyság vagy Hollandia, ám a rideg (vélt vagy valós) realitások karantén intézkedések felé fordították őket. Mára Brazília egyike azon kevés országnak, ahol állami szinten nem vezettek be korlátozásokat a járvány megfékezése érdekében.

Fotó: Sergio Lima / AFP

Az elnök tudományos magyarázata még várat magára. Bolsonaro kétféle véleményt szokott hangoztatni, az egyik (reálisabb) szerint a védekezés járulékos vesztesége a gazdaság összeomlása és az éhezés pusztítóbb hatással lenne, mint a vírus maga. Máskor viszont a vírus fenyegetését bagatelizálja el. Sokszor hívta már „vacak náthának” a koronavírust, a brazilok immunrendszer pedig szerinte olyan ellenálló, hogy ha egy brazilt szennyvízbe dobsz akkor sem fog elkapni semmilyen fertőzést. 

Mikor felmerült a lehetősége annak, hogy ő maga is megbetegedett, mivel egy beosztottja tesztje pozitív lett, azt nyilatkozta a 64 éves politikus, hogy sportolói múltja miatt neki amúgy sem esne baja, nem érezne semmit. Ugyanezen beszédében nevezte a koronavírust a média trükkjének is. Újságírók szerint lehetséges, hogy tényleg elkapta az elnök a betegséget, ugyanis a kórházban, ahol tesztelték két pozitív esetről nem adnak ki információkat „titoktartási kötelezettség” miatt. Bolsonaro először önkéntes karanténba vonult, azonban március 15-én ezt megszegte, hogy híveivel találkozzon, akik a kongresszus és a legfelsőbb bíróság ellen tüntettek. A tüntetés apropója éppen az volt, hogy a legfelsőbb bíróság betiltotta az elnök karantén ellenes videó-és plakátkampányát. A tömeg több tagjával kezet fogott, ölelkezett és telefonjukkal képet készített.

Személyesen és a televízióban is arra buzdítja az embereket, hogy menjenek dolgozni, ugyanis ahogy a szlogenje tartja „Brazília nem állhat meg”. Habár az idősek veszélyeztetettségét nem tagadja, és arra szólította fel őket, hogy maradjanak otthon, azt azonban nem vette figyelembe, hogy a brazil nyugdíjasok jelentős része a tágabb családjával lakik. Sok szakértő pedig arra figyelmeztet, hogy ha a tovább romlik a helyzet (jelenleg több mint 18 ezer fertőzött van), azt nem fogja elbírni az eleve túlzsúfolt és alulfinanszírozott egészségügyi rendszer. Azt maga Bolsonaro is elismerte, hogy lesznek akik meghalnak (majd hozzátette, hogy ilyen az élet), azonban tagadja az eddigi számok realitását, például São Paulo kormányzóját meggyanúsította az adatok meghamisításával.

A kormányzó megtámadása nem váratlan az elnöktől, ugyanis Joao Doria são pauloi kormányzó kormánypárti politikus volt egészen a járvány beköszöntéig, azonban állítása szerint sokkolta az elnök hozzáállása, melyet felelőtlennek és veszélyesnek tart. Az ország kormányzói közül egyébként a legtöbben így gondolkoznak. 27 brazil tartomány közül 26 vezetője írt alá egy nyilatkozatot, amit az elnöknek címeztek. Ebben azt írják, hogy nyílt lázadnak az államfő ellen, és saját hatáskörben kijárási korlátozásokat fognak bevezetni. Ez azóta meg is történt, így már több tízmillió brazil életét befolyásolják az intézkedések, melyeknek egyik nagy támogatója Bolsonaro egészségügyi minisztere, aki rendszeresen szembe megy az elnök véleményével, de például az elnök kabinetfőnöke is szigorúbb intézkedésekért kiállt.

A karantént azért is sürgették a nagyvárosok polgármesterei és a leglakottabb tartományok kormányzói, mert a járvány miatt nem várt módon keltenek feltűnést a drogkartellek és a bűnözői csoportok: Rio de Janeiro (és az ország) egyik legnagyobb favelájában, a 40.000 lakossal rendelkező Isten Városa nevű negyedben a drogkartellek kijárási tilalmat vezettek be este nyolc után, ezzel fékezvén a vírus terjedését. 

Az intézkedésnek nagyrészt sikere volt, ahogy egy helyi lakos nyilatkozott a Guardiannek: „a kereskedők azért csinálják ezt, mert a hatóságok nem foglalkoznak velünk”. Nem ez az egyetlen negyed, ahol ilyen intézkedéseket vezettek be a drogkartellek. Van ahol csak kettesével lehet utcára menni és olyan is ahol a vendéglátó helyeket rövidebb nyitva tartásra kötelezik. A Santa Marta favela bejáratánál pedig a szökőkút mellett szappant osztanak, arra kérve a belépőket, hogy mossanak kezet.

A lakosok készséggel betartják ezeket az intézkedéseket. Ez összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy a vírus ideje alatt Bolsonaro támogatottsága folyamatosan csökken Fontos megjegyezni, hogy így is majdnem a lakosság egyharmada még mindig pozitívan tekint az elnökre, ez a tábor, szakértők szerint csak abban az esetben törhet meg, ha Olaszországhoz hasonló méretű katasztrófa alakul ki. Az egyet nem értők ugyanakkor eddig is karantén tüntetést szerveztek, Rioban például az elnök tévébeszédei alatt az ablakban állva serpenyők és lábasok verésével tiltakoztak.

Bolsonaro leginkább felelőtlen és sokszor hazug megszólalásai mindenképp elítélendők, azonban az alapját adó félelmek nem mondvacsináltak. Brazília 2014-ben  esett át egy gazdasági válságon, amin még bőven nem jutott túl, a munkanélküliség pedig 10% felett van, így mindent meg kell tenni a gazdasági károk minimalizálása érdekében. Brazil politológusok szerint nemcsak ez, hanem egy megfontolt választási taktika is felsejlik az elnök beszédeiben: most rakja le az alapokat, hogy később, mikora recesszióban kerül az ország, a médiát, az ellenzéket és az epidemiológiai katasztrófát megelőző kormányzókat hibáztathassa, ezzel megágyazva a 2022-es újraválasztásának.

A szerző a Paradigma Intézet gyakornoka, Nemzetközi Gazdaságtan hallgató.

Forrás: https://www.nytimes.com/2020/04/01/world/americas/brazil-bolsonaro-coronavirus.html
https://www.aljazeera.com/indepth/features/deny-defy-bolsonaro-approach-coronavirus-brazil-200330181645501.html
https://www.cnbc.com/2020/04/03/coronavirus-brazils-bolsonaro-faces-calls-for-his-impeachment.html
https://www.theguardian.com/world/2020/mar/30/tp-captain-corona
https://www.theguardian.com/world/2020/mar/25/bolsonaro-brazil-wouldnt-feel-anything-covid-19-attack-state-lockdowns
https://www.theguardian.com/world/2020/mar/27/jair-bolsonaro-coronavirus-brazil-governors-appalled
https://www.france24.com/en/20200328-brazil-s-bolsonaro-questions-coronavirus-statistics-says-sorry-some-will-die
https://www.france24.com/en/20200401-brazil-s-bolsonaro-increasingly-isolated-over-his-dismissal-of-coronavirus-as-a-little-flu
https://www.theatlantic.com/politics/archive/2020/03/bolsonaro-coronavirus-denial-brazil-trump/608926/
https://nepszava.hu/3072618_birosag-tiltotta-meg-bolsonaro-karantennal-ellentetes-kampanyat

A kínai hatóságok előzetes vizsgálatai nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az új típusú koronavírus emberről emberre terjedne - írta a WHO január 14-én Twitter oldalán. Minden bizonnyal kínai orvosok már decemberben tudtak arról, hogy a koronavírus emberről emberre is terjed. Kína hozzáállása a szólásszabadsághoz és a nem kontrollált információterjedéshez jól ismert, ahogyan az is, hogy Peking rég ambicionálja a Washington dominálta világrend újratárgyalását.

Fotó: Alex Wong / Getty Images Hungary

Így nem is lepődünk meg azon, hogy miért sikerült oly sokáig elaltatni a világ figyelmét a lehetséges pandémiáról. A probléma viszont az, hogy a koronavírus komolyságával kapcsolatos ködösítés nem Kína belügye, amit szomorú tekintettel, de passzívan szemlélhetünk, mint ahogy a nyugati világ teszi azt a különféle vallási és etnikai kisebbségeket ért rendszerszerű atrocitások esetében.

Az Egészségügyi Világszervezet viszont nem egy autoriter szerveződés, hanem az ENSZ nemzeti közegészségügyet koordináló hatósága. A WHO késlekedése kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a koronavírussal folytatott küzdelmet  csak komoly lemaradással tudta megkezdeni a világ. Az ok, amiért a szervezet késlekedett kihirdetni az egészségügyi vészhelyzetet (január 30.) majd a pandémiát (március 11.) a lényegen nem változtat.

Egyre inkább körvonalazódik, hogy a kínai vezetés lobbija döntő tényezőként volt hatással az eseményekre, hiszen a kínai gazdaságra drasztikusan hatottak volna a határok lezárásával bekövetkező kereskedelmi, szállítmányozási fennakadások. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben sikerült volna lassítani a vírus kijutását Kínából, a világpiac többi szereplője lépéselőnyben lett volna a “lezárt” Kína előtt. Mindenesetre a szakmai mulasztás, hiba is fennáll, bármi vezetett is a WHO reakciójához, ez egy jó lehetőség arra, hogy újra szembenézzünk azzal a problémával, amit a nemzetközi szervezetek bürokratikus, lassú, gyakran korrumpálható működése okoz időről időre.

A nemzetközi szervezetek atyjának a Népszövetség inkompetenciájának szelleme gyakran felüti a fejét a különböző országok közötti hatóságoknál, az utóbbi években talán a legtöbb kritikát az Európai Unió kapta.

 A WHO, ahogy az ebola járvány alatt is, most is egy legitimitási válságba került. Országok közötti koordinációra járványok idején óriási szükség van, kérdés, hogy ha ezt egy korrupt, lobbitevékenységeknek halmozottan kitett szervezet teszi, az mennyire hatékony. A hibáit már nehezen tudja javítani, de a működési mechanizmusain a jövőben javíthat az Egészségügyi Világszervezet, kérdés, hogy Trump költségvetési megvonása motiválóan hat, avagy még jobban kiszolgáltatja Kína pénzének a szervezetet. 

Az biztos, hogy azzal, hogy egy pár jobb képességű diplomatát küldünk nem oldjuk meg a szervezeti problémákat. Trump kemény, harcos fellépése - köszönhetően annak, hogy a világ legerősebb gazdasága áll mögötte - akár még jól is elsülhet. Mindazonáltal kérdéses, hogy ebben a témában hány kredite maradt egy olyan vezetőnek aki nem is olyan rég még demokrata hoaxnak nevezte a koronavírust, azóta pedig az általa vezetett ország “lazán” előzte meg az összes többi országot mind a fertőzöttek, mind a halálozások számában.

Forrás:

https://www.theguardian.com/world/2020/apr/15/against-humanity-trump-condemned-for-who-funding-freeze?fbclid=IwAR0DsuUurUx9v9H4T96gWfhkkRespH4EXwoVDkpCh0MNAT5-7T0MY2sgaPI

A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, közgazdaságtan hallgató.

Kattintás, kattintás, kattintás. Ahogyan lassan a járvány evolúciója is kirajzolódik a tudósok számára, úgy megy végbe a járvány ’média evolúciója’ a közösségi médiát használók szeme előtt is. Először még csak lassan emelkednek a kattintásszámok a koronavírus Kínában való terjedésének hírére, a címoldalak halványabb zugaiban megjelennek az ezzel foglalkozó cikkek. Majd a vírus felüti a fejét Európában, érkeznek a fenyegető olaszországi történések, szépen fokozatosan, de kellő agresszivitással kiszorítják a hírportálokon a “Még két MSZP-s önkormányzati képviselőt beszélt le Gyurcsány Ferenc a DK-ba való átigazolásról” témájú írásokat. 

Kis ugrás, két iráni fertőzöttet találnak Magyarországon (arra semelyik hírportál sem ugrik rá a pánik közepette, hogy ha már fertőzött irániból is találtak kettőt, vajon hány iráni van összesen a magyar határokon belül), a járvány kenterbe veri az ellenzéki összefogást kattintásszámban. A fertőzöttek száma napról napra több az országban, a média teljes készültségben számolja a lélegeztetőgépeket (valamilyen különös oknál fogva az ellenzéki és a kormánypárti oldalaknak akárhányszor is számolják újra, más számok jönnek ki), a kattintásszámláló már nagyon fáradt. A kormány meghozza a szükséges intézkedéseket, az április eleji mindennapok egy pár fokkal könnyedebb változatát kezdjük megélni, Olaszországban katonai járművekkel szállítják a halottakat a sokkolóan túlterhelt halottasházak egyikéből a másikba, Magyarországon is elhunytak regisztrálására kerül sor: az itthoni média soha nem látott mértékben hozza a számokat, képeket, a virtualizált traumát az emberek számára, a kattintásszámláló stroke-ot kapott, lélegeztetőgép és gyógyszer híján a szervert újraindítják. 

A médiamegjelenési evolúció itt szakaszt vált és elkezdenek megjelenni a vírus szörnyűségeit bemutató tartalmak mellett a pártpolitikai olvasatok is, illetve a “meddig lesz még a bevásárlás a napunk legjobb programja” kérdésre választ adó  vég nélküli fejtegetések. Fokozatosan, de elvesztik megjelenési lehetőségeiket a “BREAKING: Egy 12 éves gyerek is elkapta a koronavírust a XV. kerületben” című hírek (bár információtartalmuk eddig sem volt a puszta tényen kívül, hiszen azt soha senki nem állította, hogy a fiatalok nem kaphatják el a vírust), és felváltja helyüket a “Hogyan fog megváltozni a világunk” kezdetű publicisztikák, cikkek, esszék.

Kép forrás: @wallup

Mielőtt rákattintunk a hazai vagy a nemzetközi sajtóban ezzel a témával foglalkozó cikkekre (a Politico például 30, különböző tudományterületeken dolgozó szakembert kérdezett meg), érdemes azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy mennyire van létjogosultsága az ilyen írásoknak a koronavírus okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági válság alatt. 

A kérdés tehát az, hogy mennyire lehet hinni annak, hogy változás lesz. ,,Az utolsó globális válság nem változtatta meg a világot, de ez megteheti”, ,,A világjárvány örökre megváltoztatja a világot”, ilyen és ehhez hasonló kiemelésekkel találkozunk minden online felületen. Nehéz elhinni, hogy valami változni fog, hisz oly sokáig láttuk azt, hogy akármi történik, mégsem változik semmi. 

Azonban másfél hónappal ezelőtt azt is nehezen hittük volna el, hogy a mindennapi életmódunk ilyen drasztikusan fog megváltozni, ráadásul huzamos időre. Nem bagatellizálva a koronavírus komolyságát, de  célszerű  kellő bizonytalansággal olvasni a témában íródott publicisztikákat. Nagyon népszerű műfaj, ám legtöbb esetben az idő rácáfol, a legutóbbi világválság alatt is értelmiségiek garmadája ragadott klaviatúrát, hogy leírja, hogyan fog radikálisan megváltoznia világ. Ez természetesen nem probléma, ezért tartjuk (rosszabb esetben tartják) őket. Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy a 2020-as koronavírus járványból kialakult illetve kialakuló társadalmi válság sokkal nagyobb és komplexebb mint a 2008-as, ami okot ad arra, hogy kicsit nagyobb hittel olvasgassuk politikai kommentátoraink helyzetértékeléseit, mint mondjuk 12 éve. A 2008-as válság a gazdasági számok politikájával vette kezdetét, míg a jelenlegi válság az élet és halál politikájával kezdődött, ez pedig teljesen más húrokat pendít meg az emberekben.  

A járvány a legtöbb fejlett nyugati országban a határok lezárását hozta magával, így természetesen megerősödtek a nemzetek Európáját, az országok szuverenitását propagáló hangok. Mások a globális együttműködést sürgetik, például Gyurcsány Ferenc szerint a legnagyobb probléma az, hogy  ,,közös európai epidemiológiai központ nincs”, a vírus meg ugye nem kér útlevelet.Mindenesetre ilyen szervezet létezik ma az Európai Unióban, ráadásul az első igazgatója a Gyurcsány-kormány államtitkára volt. 

A hazai politikusoknál valamivel kifinomultabban írta körül a két irányt Yuval Noah Harari izraeli sztártörténész. Szerinte a válsághelyzetek siettetik a történelmi folyamatokat és igénylik az innovációt. Nagy válaszúthoz érkezett az emberiség: a ,,nacionalista elszigetelődés” és a ,,globális szolidaritás” között kell válasszunk. Véleménye szerint a jelenlegi - egyes országokban - totális megfigyelés, emberek monitorozása, fenntartható a járvány idején, de nagyon kell vigyázzunk, hogy a válság elhaladtával ne maradjanak velünk ezek a módszerek. Szerinte a demokrácia megerősítése az út, a világos kommunikáció, a türelem, és az államban vetett bizalom. A világnak együtt kell működnie, hogy legyőzze a járványt.

Gazdasági válságok és globális problémák megjelenésekor minden esetben lehet számítani a markáns baloldali hangokra is: a The Philosophical Salon oldalán megszólalt Slavoj Žižek szlovén marxista filozófus is. Véleménye szerint a globális koordináció és kollaboráció az egyetlen, hosszú távon járható út, hogy a világ elkerülje a hasonló válságokat a jövőben. A koronavírus járvány a piac globalizáltságának és a nacionalista, szuverenista populizmus bukásának jele, a járvány elhozta az új esélyt egy modern kommunizmusnak. ,,Az általam támogatott átfogó Kommunista megközelítés az egyetlen módja annak, hogy valóban hátra hagyjuk az ilyen primitív vitalista álláspontot”, beszél szokásához híven ekézve a kapitalizmust.

A magyar médiában önállóan, nagyobb terjedelemben először Lányi András iró, filozófus foglalkozott a témával a Válasz Online-on publikált esszéjében: ”A most bevezetett rendkívüli állapotok ezentúl vissza-visszatérnek, velünk maradnak. Életünk megszokott része lesz a szájmaszk, az elzárkózás, a rettegés ismeretlen, új betegségektől. És a kárpótlás, amit a virtuális (túl)világ kínál nyomorult életünkért.“ Kiemelt mondata riasztóan hathat, bár a vakcina megjelenéséig számolni lehet hasonló körülményekkel, mindazonáltal Lányi szerint van alternatíva, nem vizionál (feltétlen) apokaliptikus jövőt az emberiség számára. Állítása, hogy a koronavírus okozta válság egy lehetőség arra, hogy végiggondoljuk azt, hogy a globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, a fogyasztásaink növekedése nem fenntartható, hiszen már most is a jövő nemzedékek erőforrásait éljük fel.

Elkezdődött a 21. század, történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük meg, ,,kormányoknak és kormányzottaknak életükben először azon kellett elgondolkodniuk, hogy mi az, ami nélkülözhető, s nem azon, hogy mi az, ami még eladható és megvásárolható.“  Lányi szerint ha tudomásul vesszük, hogy az élet nem térhet vissza a régi kerékvágásba, van lehetőség a növekedési kényszerrel fémjelzett rendszert átalakítani. A bezártság, a a globális kereskedelem jelenlegi ,,szünetelése“ ráébreszthet bennünket arra, hogy akár a régiók, országok maguk is előállíthatnák a legszükségesebb közszükségleti cikkeket, ami például a Kínától való függést nagyban csökkentené. Ennek természetes velejárója lenne bizonyos ágazatok visszaesése (járműipar, logisztika), ami viszont választ is adna arra a kérdésre, hogy mégis mennyire létezik a gyakran hangoztatott brüsszeli vagy washingtoni lobbi (félni de nem megijedni). A filozófus világszinten nem a szerves, hanem sokkal inkább egy gyors és radikális változásban hisz: ,,A mostani világrendet fenntartó erők mozgástörvényei nem változnak, ezért nem lesznek képesek megfelelően reagálni a körülmények alapvető változására..(..)..Nem Kína, Oroszország, Irán vagy az Egyesült Államok viselkedésében következik be majd látványos fordulat, hanem a köztük zajló, elhúzódó állóháború lövészárkaiban. A nagyhatalmak önzése, a nemzetközi szervezetek tehetetlensége kikényszeríti a globális ökológiai válság áldozatainak védekezését. Nem egy új világnézet jegyében, csupán az életösztöntől űzve.“ Ebben az ellenállásban lát esélyt arra, hogy a jelenlegi problematikus Európai Unió jogállami hagyományaihoz visszanyúlva és reintegrálva a kezdeményezés élére álljon, viszont ehhez mindenképp szükséges, hogy Európa vezetőinek nem szabad többé “globális nagyhatalmi szerepálmokat“ kergetniük, hanem egy alternatív Európa képét kell felrajzolniuk választóiknak. 

A filozófus szerint ,,az emberek kezdenek ébredezni“. Látják már, hogy jólétük példátlanul ki van szolgáltatva, akár a technológiának akár a gazdaságnak, és biztonságos megélhetésre, egészséges környezetre az eddigi úton nem biztos, hogy van kilátás. Félő, hogy a változáshoz szükséges kezdeményezés már nem az emberek kezében van. 

Az eddigiekben megszólaltatott gondolkodók egyben biztos egyetértenek: annak érdekében, hogy bármilyen változás történjen, nagyobb társadalmi tudatosságra van szükség. Azonban van még egy nagyon fontos tényező: az idő. Jelenleg a bolygó vírus sújtotta országainak jelentős részében hetek óta drasztikusan korlátozzák az emberek eddigi életmódját. Mind az alapvető, (személyes találkozások, sport, közösségi programok) mind pedig a kevésbé (mentális szempontból) életbevágó tevékenységeinktől (szórakozóhelyek, éttermek, kávézók, mozik, utazások, stb.) – egy szóval összefoglalva, a fogyasztástól vagyunk elvágva, jelentősen korlátozva.  

Ezt mindannyian nehezen viseljük. Természetesen a mérleg másik serpenyőjében ott van az emberi élet védelme, ami miatt a társadalom legnagyobb része képes elfogadni ezeket a korlátozásokat. Most könnyen megfogható a cél, hiszen látjuk, hogy azért maradunk otthon, azért nem vehetünk retúr Budapest-London repjegyet hatezer forintért, hogy kevesebb idős ember haljon meg. De amikor elmúlik a járvány, a mérleg átbillen. Az egyik oldalában marad fogyasztásunk visszaszorítása a másik serpenyőben viszont egy sokkal kevésbé megfogható súly kerül. Ne vegyünk olcsó repjegyet, törekedjünk hazai terméket vásárolni, álljunk át takarékosabb üzemmódba annak érdekében, hogy - ha nagyon sokan hasonlóan cselekednek -  kísérletet tegyünk megelőzni egy időben nem elhelyezhető sokak által valószínűsített, de még nem kézzelfogható katasztrófát. Ebben a dilemmában kulcsfontosságú lehet, hogy mennyi időt töltünk “elzárva”. 

Van az a karanténban eltöltött idő ami mentálisan még nem viseli meg annyira a társadalmat, hogy fogyasztási tudatosságát átültesse a karantén utáni életébe. Eltölthetünk annyi időt is elzárva, ami pont annyira fogja megviselni mentális egészségünket, hogy képesek legyünk felfogni a túlfogyasztásunk okozta kockázatokat a mindennapi cselekedeteink terén is. Valamint minden bizonnyal eltölthetünk olyan mennyiségű időt is az eddigi életmódunktól eltorlaszolva, hogy fejvesztve akarunk majd visszarohanni eddigi megszokott életünkhöz, a bolygó felőlünk robbanjon fel az unokáink idején, de mi nem tudunk szembesülni társadalmi feladatunkkal. A “jó” politikus pedig arról ismerszik meg, hogy az emberek akaratát képviseli, és akkor a visszarendeződésnek már semmi akadálya. Ebben az esetben pedig marad az olcsóbb kínai okos telefon.

Források:

1. https://www.valaszonline.hu/2020/04/03/koronavirus-magyarorszag-lanyi-andras-essze/

2. https://www.ft.com/content/19d90308-6858-11ea-a3c9-1fe6fedcca75

3. https://www.theguardian.com/commentisfree/2020/mar/24/coronavirus-crisis-change-world-financial-global-capitalism

4. https://www.theguardian.com/world/2020/mar/31/how-will-the-world-emerge-from-the-coronavirus-crisis

5. http://thephilosophicalsalon.com/monitor-and-punish-yes-please/

A Kínában már novemberben megjelenő COVID-19 vírus világszerte napról napra súlyosabb veszteségeket okoz. Az ország kommunikációját és válságkezelését érintő kritikus hangok egyre inkább felerősödtek, gondoljunk akár az USA-val való sajtóháborúra vagy Salvini kezdeményezésére (melyben parlament elé vinné a kérdést, hogy kínai tudósok fejlesztették-e ki a vírust). A fake news és a social media korában nem is értelmezhető a kialakult helyzet sem az online kommunikáció kontextusa nélkül – különös jelentősége van így a napvilágra került propagandagépezet működésének.

A ProPublica Intézet több mint 10˙000 fake profil vizsgálatával világít rá a kínai Twitter-propaganda kiépülésére és globális terjedésére. Ezek a profilok egyrészt valós felhasználói fiókok feltörésével, másrészt újak létrehozásával születnek. Egy nebraskai diáklány például egyik nap már nem tudott belépni fiókjába – sorra jelentek meg rajta kínaiul a hongkongi tüntetéseket elítélő posztok. Ezek egy csapásra eltűntek, amint csak a járványról szólókat kezdett megosztani. Korábbi követéseit megszüntették, nevét, profilképét megváltoztatták.

Kép forrása: propublica.org

A felhasználók nem csupán egy óriási hálót alkotnak, de a megosztásaik is hasonló mintázatokat követnek. A vírus megjelenésével hirtelen a hongkongi demonstrálók megszűntek célpont lenni, helyüket átvették a Kínát előnyös fényben feltüntető megosztások, a válsághelyzetben mutatott kivételes helytállásától vagy az olaszoknak nyújtott segítségéig. Számos esetben bizonyítottan fake felhasználók pénzt kínáltak az említett tartalomért cserébe.

Mi bizonyíthatja, hogy a hálózat a kínai propaganda egy újabb terméke?

1.   Az influenszer-hálózat aktivitása pontosan követi a kormányzati kommunikációt és időzítéseit.
2.   Az ál-kommentek (az ál-felhasználók oldalán) szó szerint másolják a kommunista párt vezető politikusainak nyilatkozatait.
3.   Napvilágra került egy szerződés, melyben a kormány a OneSight nevű marketing céget bízta meg az állami sajtó Twitteren történő népszerűsítéséért. (A cég alapítója korábban a külföldi propagandáért felelős részlegen dolgozott.) 2019-ben a ProPublica leleplezett egy szintén fake Twitter-profilokból álló hálózatot, ami bizonyíthatóan kizárólag a OneSight saját posztjainak promotálását szolgálta. Bár a jelenlegi hálózattal még nem kimutatható a cég kapcsolata, az látható, hogy nem egyszeri gyakorlat ez a kínai kormány részéről.

Ne feledjük, nem először és nem utoljára folyamodik egy kormányzat láthatatlanul a közösségi média ilyen célú alkalmazásához. Kína csupán illeszkedik a globális trendbe – aminek széles skálája egészen a Facebook Brexit-kampányban játszott szerepétől a minap törölt, több ezres szerb Twitter-hálózatig ér – legalább.

Forrás:
https://www.propublica.org/article/how-china-built-a-twitter-propaganda-machine-then-let-it-loose-on-coronavirus

https://www.theguardian.com/world/2020/mar/13/first-covid-19-case-happened-in-november-china-government-records-show-report

https://twitter.com/TwitterSafety