Ugyan a post-truth új keletű trendnek számít, álhírek mindig is voltak és lesznek: már az ókorban is megjelentek, de vehetjük példaként akár a háborús propagandát is.

Álhírnek nevezzük a manipulált felvételeket, tartalmakat, továbbá a minden valóságalapot nélkülöző „híreket”. Fontos kiemelni, hogy a technológia és a közösségi média fejlődésével könnyebb lett a terjesztésük és a tartalmak gyártása is. A fogyasztók a közösségi média algoritmusai miatt a saját idea/vélemény-buborékaikba kerülnek, ezért túlnyomórészt egyoldalúan informálódnak a politikai eseményekről. A vélemény-buborékok erősen szelektálnak, így a szélsőségek felé haladunk, vagyis polarizálódik a gondolkodásmód és a hírek terjesztése is.

A Stanford Egyetem kutatásai kimutatták (melyek igen nagy számú, 18 000 fős csoportot figyeltek meg), hogy az iskolázottság és az életkor összefügg azzal, hogy ki mennyire képes jól differenciálni álhírek és valós hírek között. Ez a tendencia főként a tapasztaltabb és tudatosabb médiafogyasztásra vezethető vissza.

A kutatás arra is kitért, hogy mennyire differenciált az álhírek terjedése a különböző politikai nézeteket vallók között. Az eredmény szerint a konzervatív beállítottságúak fogékonyabbak az álhírekre a liberálisokhoz képest. Fontos szempont ugyanakkor az, hogy épp melyik politikai erő van éppen hatalmon, mivel a fake news terjedésének elengedhetetlen kelléke a bizalom, azaz az állami intézményekbe, és a politikai szereplőkbe vetett hit, továbbá a gazdasági helyzet megítélése.

A post-truth kampány sikerének kulcsa abban rejlik, hogy a politikai szereplők extrém eszközökkel aknázzák ki a vélemény-buborékokban rejlő lehetőségeket. Jellemzően a populista retorika az, ami megfogja a fogyasztó közösséget, tehát akiknél bevált, azoknál el tudják érni, hogy jobban bízzanak az állami intézményekben, valamint az adott oldalhoz tartozó politikai szereplőkben.

A populizmus, a post- truth és a propaganda szinte kéz a kézben járnak: hasonló az eszköztáruk, vagyis valótlan ellenségképet kreálva, esetleg a némi valósággal rendelkező tények túl-exponálásával működnek. Fontos az elit megnevezése, szimbolikus arc adása és az ellenük való harc meghirdetése, valamint a legalsóbb rétegekkel való szembenállás - a középen állók egzisztenciális védelmének érdekében. Az ellenségkép abból épül fel, hogy vagyunk mi, a középen álló magyarok (a nép), van az elit (Brüsszel, Soros, ENSZ), akik fenyegetőek, mert nélkülünk akarnak dönteni a jövőnkről, és ők szabadítják ránk az alsó réteget (akik a bevándorlók).  A populista politikusok leegyszerűsítik a híreket, hogy fogyaszthatóbbá, érthetőbbé váljanak, továbbá fontos szempont a célirányosság is.

A politikusok az emberek félelmeire, vagy irigységére alapozzák a retorikát. A félelem a lehatásosabb eszköz: éreztetik a fizikai, kulturális, illetve gazdaság fenyegetettséget is, hiszen mozgósítás nélkül politika sincsen. A tények nem fontosak, az érzelmek sokkal inkább számítanak, általában az emberek zsigeri félelme a legfőbb célpont. Az álhírek terjesztésére korábban az volt jellemző, hogy alulról-felfelé szerveződött. Magyarországon az utóbbi időben viszont sokkal jellemzőbbé vált a felülről-lefelé történő terjesztés, és sokkal meghatározóbban van jelen, mint az alulról-felfelé irány.

Az álhírektől senki sincs teljesen védve: az iskolázottabbak, a magasabb társadalmi státusszal rendelkezők is ugyanúgy elhihetik, mint bárki más. A saját magunk és ismerőseink által kreált vélemény-buborékok miatt, a preferált politikai oldalról jövő álhíreknek jobban bedőlünk, tehát kikapcsoljuk az oldalunkkal szemben a valós kritikai érzékünket.

A post-truth korszak egyben a jóhiszeműségen is alapul, hiszen nincs mindenkinek ideje (és kedve) ahhoz, hogy alaposan kövesse a politikai történéseket. Az átlagos médiafogyasztókról elmondható, hogy felületesek, sokszor a szalagcímnél sem jutnak tovább. Általánosságban azt is megállapíthatjuk, hogy ha az emberek hitelesnek vélik a forrást, akkor magát az információt is hitelesnek fogják hinni.

A korrekció, vagyis egy álhír lelepleződése önmagában nem segít sokat, hiszen legtöbben a kezdeti benyomásra alapoznak. A korrekciót továbbá nehéz alkalmazni (leghatásosabb talán ábrák formájában), és lényegesen kevesebb emberhez jut el, mint az eredeti álhír.

Azt biztosra vehetjük, hogy az álhírek terjedése nem fog stagnálni, sőt inkább addig fog fokozódni, ameddig nem sikerül jogszabályi keretek közé szorítva megfékezni a burjánzásukat. Ez pedig igen nehéz feladat elé állítja a jogalkotókat, hiszen az álhírek terjedése mögött súlyos politikai, de legfőképpen gazdasági érdekek húzódhatnak.

A Budapest 10. sz. OEVK-ban (III. kerület) különleges helyet alakult ki idén: a Fidesz-KDNP, az MSZP-Párbeszéd, az LMP és a Momentum is női jelöltet indít az adott körzetben.

A képek forrása: valasztas.hu

De miért is érdekes ez?

Az Európai Unión belül Magyarországon a legalacsonyabb a parlamenti képviselőnők aránya, a rendszerváltás óta nem sikerült elmozdulnunk a 90-10%-os megoszlástól. A jelöltek tekintetében bár a 20%-ot is elérheti a hölgyek aránya, a képviselői széket már csak minden második éri el.

A táblázatok forrása: http://mek.oszk.hu/14900/14936/14936.pdf 

2014-ben 19 nő jutott be a 199 lehetséges helyre, idén vajon hányan fognak?

Az országos listákat összevetve, az első 50 helyen

• A Fidesznél: 5 (4., 18., 34., 40., 49. hely)
• A Jobbiknál: 6 (3., 5., 16., 28., 32., 33. hely)
• Az MSZP-Párbeszédnél: 8 (4.; 10.; 14.; 15.; 19.; 24.; 40.; 41. hely)
• A DK-nál 12 (3.; 13.; 16.; 22.; 23.; 26.; 27.; 35.; 38.; 42.; 47.; 48. hely)
• Az LMP-nél: 16 (1; 4.; 7.; 9.; 12.; 13.; 16.; 19.; 22.; 25.; 28.; 31.; 34.; 37.; 40.; 43. hely)
• A Momentumnál: 14 (2.; 5.; 7.; 10.; 12.; 14.; 18.; 20.; 23.; 26.; 29.; 32.; 34.; 36. hely)
• Az Együttnél 23 ( 3.; 6.; 8.; 10.; 14.; 17.; 19.; 21.; 24.; 26.; 29.; 30.; 31.; 35.; 37.; 38.; 40.; 42.; 43.; 45.; 46.; 48.; 49. hely) női jelöltet találhatunk.

A pártlistákról összes 93 mandátumot osztanak ki.

Kerek három napig úgy tűnhetett, Gyurcsány a március 15-i beszédével elérte, hogy az ő kottájából játsszon az ellenzék, Vágó Gábor nyilatkozata azonban szertefoszlatta az exkormányfő reményeit. A labda ismét az LMP térfelén pattog.

kép forrás: blikk.hu

A kormánypárt az elmúlt években tökélyre fejlesztette a kommunikációs kormányzás stratégiáját. A recept végső soron egyszerű: folyamatosan olyan témákat kell bedobni a közbeszédbe, melyek kedvezőek a kormánypárt, de kellemetlenek az ellenzék számára. A napirend folyamatos meghatározása, uralása, ezzel pedig a valóságértelmezés monopóliuma igen komoly fegyver, így a Fidesz politikai sikerének egyik kulcseleme.

Ezzel a helyzettel persze az ellenzéki pártok is tisztában vannak, ám az elmúlt években kevés alkalom volt, amikor hatásosan tudták volna befolyásolni, tematizálni a közbeszédet. Az ellenzék - különösképpen a baloldali pártok - még nehezebb helyzetben vannak, hiszen nekik egymással szemben is meg kell nyerniük a tematizációs versenyt.

A mérkőzésük jelenlegi legfőbb tárgya, hogy ki kezdeményezi és alakítja a Fideszt legyőzni képes összefogás tárgyalásait. Aki a következő hetekben integratív szereplőként tudja pozicionálni magát, könnyen számíthat a választók elismerésére, vagyis többletszavazatokra a választáson.

Joggal merül fel tehát a kérdés: Mikor, hogyan és mennyi valós politikai tőkét, illetve szavazatot kell beáldozni a médiában való pozitív megjelenésért?

Ezt mérlegelhette Gyurcsány Ferenc is március 15-e előtt, hiszen az ünnepi beszédében bejelentette, hogy a DK-s Tóth Zoltán egyoldalúan visszalép Szél Bernadett javára a Pest megyei 2. sz. EVK-ban.

Gyurcsány persze elég tapasztalt és rafinált politikus ahhoz, hogy ezt ne jószívűségből tegye, hiszen biztos áldozatot vállalt azzal, hogy elesik a töredékszavazattól (és könnyen lehet, hogy a listás voksoktól is) a választókörzetben.

• Az egyoldalú visszalépéssel magához ragadta az LMP kezdeményező szerepét, mely a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás után elsőként igyekezett az integrátor szerepében feltűnni.
• Gyurcsány jelöltje eleve esélytelen volt, hiszen az előzetes mérések szerint a Fidesz jelöltje toronymagasan vezet, sőt a DK-s Tóth Zoltánt a Jobbik és az LMP jelöltje is megelőzi.
  • A kormánypárti Csenger-Zalán Zsolt négy éve is majdnem több szavazatot szerzett, mint az LMP, a Jobbik és az Összefogás jelöltjei együttvéve.

Az ellenzéki szavazók többsége arra vágyik, hogy a politikusaik tegyék félre a személyes érdekeiket, motivációikat és fogjanak össze. Ez persze nem valószínű, hogy létre fog jönni, beszélni azonban lehet róla. Sőt, kell és fognak is április 8-ig.

Gyurcsány pedig kellően felmérte, hogy többet ér a pártja számára a “pozitív integrátor” szerepe, mint a töredékszavazatok mértéke: az LMP (eddigi kijelentéseivel ellentétben) leült vele tegnap tárgyalni.

Az már csak hab a tortán, hogy az LMP nem hagyta, hogy Gyurcsány túl pozitívan jöjjön ki a történetből - Vágó Gábor a tárgyalásról távozva a következő nyilatkozatot tette: “Ha én mondjuk részeg vagyok, és meghívok barátokat otthonra beszélgetni, az a minimum, hogy őt is megkínálom viszkivel.”

A szokásokhoz híven, idén is kampányolással telt az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk. A sok ellentét közepette világosan látszik, hogy az ellenzéki pártok kezdik elfeledni a másik által okozott múltbeli sérelmeiket, sőt egyesek még az ördöggel is összefognának, hogy ne megint egy újabb Orbán-kormány alakuljon meg tavasszal.
kép forrása: index.hu

A gyűléseken felszólalók beszédének tartalmát illetően, az ellenzéki pártok hasonlóan ünnepelték a március 15-i forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját.  Mindenki az összefogást sürgeti, a múlttal egyre kevesebben foglalkoznak, inkább a jövőbe tekintenek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ellenzékben lévő pártok már mindenre hajlandóak annak érdekében, hogy Orbán Viktort és a Fideszt leváltsák. Az eddig kibékíthetetlennek tűnő ellentétek kezdenek látszólag feloldódni, a választásokhoz közeledve mindenki sokkal elfogadóbb lett a másikkal szemben.

Vona Gábor saját állítása szerint minden magyarral összefogna, akár jobb, akár baloldali érzelmű. A Jobbik elnöke Orbán Viktor szavaira is reagált: kijelentette, hogy nem fogják hagyni magukat megfélemlíteni, és szerinte a miniszterelnöknek van félnivalója, mert bukni fog. Ezt a kormányfő azon kijelentésre válaszolta, miszerint a Fidesz erkölcsi, jogi és politikai elégtételt fog venni a választások után.

Érdekes fordulat ez a kampányban, hiszen az ellenkézi pártoktól nem újkeletű, hogy elszámoltatással kampányolnak, a hatalmon lévő kormányerőtől azonban ez eddig nem volt megszokott.

Ez a kijelentés rögtön meg is emelte a választás tétjét. Míg eddig az volt a célja az ellenzékben lévő pártoknak, hogy bejussanak az Országgyűlésbe, és leváltsák az Orbán-kormányt, mostanra a pártok akár saját túlélésük érdekében kell, hogy megnyerjék a választást.

Persze lehet, hogy ez csak egy hangzatos kampányfogás, üres frázis, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy egy esetleges Fidesz győzelem esetén, Orbán Viktor megpróbálja betartani azt, amit ígért.

Orbán szavai azért is érdekesek, mert most már nyíltan látszik, hogy Magyarországon nem elég egy pártnak, ha megnyeri a választásokat (és ezáltal döntési pozícióba kerül, hogy aztán saját elvei és nézetei szerint alakítsa a politikát), hanem kimondott célja az elszámoltatás is, de nevezhetjük akár megtorlásnak is. Nem feltétlenül a viszonyok helyreállítását kívánják szorgalmazni, hanem az ellenfél választás utáni megtaposását és megalázását is.

Hogy milyen elégtételre gondolt a miniszterelnök, azt egyelőre még nem tudhatjuk, de „Jaj a legyőzötteknek!”, ha Orbán Viktor újra kormány alakíthat.

Az elmúlt héten hivatalosan is elkezdődött az MSZP és az LMP közötti egyezkedés a egyéni választókerületekben való koordinált jelöltállításról. Kunhalmi Ágnes ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy ha az LMP 5-6 budapesti körzetben segít, akkor “ki lehet takarítani a Fideszt a fővárosból”.

kép forrása: nol.hu

De valójában megéri az LMP-nek az ilyen nagymértékű együttműködés a visszaléptetések során?

Az LMP megalakulása óta a szavazótábora mindig is Budapesten volt a legerősebb. Bár a választási eredményeket elnézve a legjobb esetben is csak a 3. helyet szerezte meg az egyes fővárosi EVK-kban, a százalékos eredményekben szignifikáns különbségekről beszélhetünk.

Az új választási törvény nyújtotta keretek között, az LMP 2014-ben 3 budapesti választókörzetben is 10% feletti eredményt ért el:

• Budapest 1. Sz. OEVK: 13,65% Schiffer András
• Budapest 5. Sz. OEVK: 12% Csiba Katalin
• Budapest 3. Sz. OEVK: 10,11% Hajdu Mária
  • A három körzetből azonban csak Hajdu Mária indul újra idén.

Ha az összesített adatokat nézzük, akkor a választókerületi szavazatokból 229.747 db töredékszavaztot kapott a párt, melyből 75.576 db jött Budapestről. Ez azért jelentős szám, mivel a töredékszavaztok ⅓-t jelenti, miközben a 18 budapesti EVK csak a 17%-a a 106 országos EVK-nak.

Idén külön érdekesség, hogy a párt egyik társelnöke sem indul budapesti választókörzetben:

• Szél Bernadett a Pest megyei 2. Sz. EVK-ban (Budakeszi)
• Hadházy Ákos a Tolna megyei 1. Sz. EVK-ban (Szekszárd).

A visszalépésekkel tehát az LMP elesne az adott választókerületekben az összes töredékszavazattól, mely a listás mandátumok kiosztásánál jelentős hátrányt jelent.

Külön fontos beszélnünk a bejutási küszöb állította kihívásról, hiszen a töredékszavazatok lényegesen befolyásolják a listás szavazatokból keletkező mandátumokat.

A 4 évvel ezelőtti választások eredményeiből könnyen kiolvasható, hogy az ellenzéki pártok esetében majdnem ugyanannyi töredékszavazat adódott hozzá az országos listához, mint ahányan az adott párt listájára voksoltak.

Az LMP esetében mindössze 15 ezer szavazat volt a különbség az országos listára leadott, és a töredékszavazatként az országos listához hozzáadott voksok között.

forrás: valasztas.hu

Bár az ellenzéki pártok hangsúlyozzák, hogy szükség lenne a koordinált indulásra (és ez pozitívan is csapódik le a szavazóik körében), a visszaléptetések komoly veszélyt hordoznak magukban.

A Jobbik kivételével - hiszen Vona Gábornak valószínűsíthetően nem kell tartania a bejutási küszöbtől - az LMP-t és a DK-t is az 5%-os támogatottság környékére mérték az elmúlt hetek közvélemény-kutatásai, míg az MSZP-Párbeszéd csupán 10% környékén mozog (számukra a közös lista miatt 10% lesz a küszöb).

Az ellenzék számára a legkevésbé kedvező tendencia viszont az, hogy a magyar választók csak igen ritkán osztják meg szavazataikat, ráadásul a listás mandátumok kiosztásánál ott vannak a külhoni magyarok szavazatai is, melyek nagy általánosságban a jelenlegi kormánypártnak kedveznek. A választók továbbá könnyen gondolhatják azt is, hogy ha egy EVK-ban csak 1 ellenzéki jelölt indul, akkor a listán is csak az adott jelöltet állító pártra lehet szavazni.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve tehát, bár kommunikációs szempontból teljesen érthető és jövedelmező az egyeztetés tematizálása, igencsak meglepő lenne, ha a végén jelentős mennyiségű visszalépésekről hallanánk.

Végső soron minden szereplő a saját pozícióját akarja erősíteni.

Lázár János látványosan kampányüzemmódba kapcsolt az elmúlt hetekben. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kerek egy hónapja debütált egy saját honlappal, továbbá a weboldal mellett elindult saját Facebook oldala is, ahová folyamatosan teszi közzé a személyét bemutató videókat.  Ma azonban kirobbant az első botrány: Lázár János legutóbbi videóját (melyben tőle szokatlan módon végig a migránsokról beszél) törölte a Facebook.

kép forrása: index.hu

De miért csinált a miniszter egy olyan videót, melyben Bécs a hanyatló, multikulturális Nyugat szimbóluma?

Az egyszerű válasz az, hogy kampány van, de ennél messzebbre mutat a politikus figyelemreméltó aktivitása. Az elmúlt években a párton belül sajátos pozíciót vívott ki magának: az az imázs alakult ki róla, hogy a magasrangú fideszes politikusok közül talán ő bír a legnagyobb autonómiával. (Ez ugyebár nem jellemző az erősen prezidencializálódott, hazai kormányzati viszonyokra.)

A hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás - az országos szinten töretlen kormánypárti dominancia ellenére - nagyon komoly presztízsveszteséget jelent. Főleg egy olyan kampányban, ahol a Fidesz nagy figyelmet fordít arra, hogy az ellenzéknek ne legyen olyan ügye, melyet a saját javára fordíthat. Február utolsó vasárnapján azonban jött a hidegzuhany, és a felelősségből Lázárnak is jut bőven.

Lázár nemrég még azt nyilatkozta, hogy nem fogad el a Fidesz–KDNP-től listás helyet az országgyűlési választásokon - ha egyéniben megválasztják, marad a parlamentben, ha nem, akkor nem lesz képviselő. A politikus szempontjából teljesen legitim volt az álláspont, hiszen semmi oka nem volt arra, hogy kételkedjen a választókörzeti pozíciója stabilitásában. A hódmezővásárhelyi szavazást követően azonban már Lázár vezeti a miniszterek sorát a biztos listás helyeken, így egy esetleges EVK-s kudarc ellenére is ott lesz a Parlamentben következő ülésszakában.

De miért is változott meg a stratégia? Most végigvesszük a biztos befutó mandátum előzményeit.

A polgármester-választás előtt kevés fideszes politikus lehetett annyira biztos az EVK-s pozíciójában, mint Lázár János, hiszen komoly érdekérvényesítője a  választókörzetnek. A migránsozást háttérbe szorító, az eddig elért eredményeket hangsúlyozó kampányt azonban a váratlan vereség után több belső kritika is érte. Ezt tetézte még az is, hogy több nem nyilvános mérés szerint a fideszes jelölt utcahosszal vezetett Márki-Zay előtt.

Lázár János egészen az ellenzéki győzelemig biztos lehetett abban, hogy nem kell oroszlánrészt vállalnia a kormánypárt igencsak leegyszerűsített migránsozó kommunikációjában. Arra viszont hamar rájött a Fidesz, hogy ha még egy hónapon át fennmarad a környék kormányváltó hangulata, akkor veszélybe kerül a miniszter EVK mandátuma.

A tegnapi videó tehát arra enged következtetni, hogy a politikus kikerült a privilegizált helyzetből. Jó eséllyel a videó sem készült volna el - vagy nem Lázárral -, ha a város hozza az elvárt eredményeket.

A kisfilmet azonban eltávolította a Facebook a politikus oldaláról, mely tökéletesen illik abba a narratívába, melyet az Origó kezdett bevezetni a közösségi médiában levő véleményterrorról. (Tegyük hozzá, nem alaptalanul.)

Lázár János legfrissebb videójában így már tiltakozásra szólítja fel követőit, hogy szálljanak szembe a Facebook cenzúrájával szemben.

Ezek után pedig nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy ő lesz az új front élharcosa.

De gondolta-e volna ezt bárki 2 héttel ezelőtt?

A Gulyás Márton által életre hívott Közös Ország Mozgalom elkezdte a 2018-as választással kapcsolatos közvélemény-kutatásait, melynek szlogenje: “A Fidesz legyőzhető a választókörzetekben!”. A  mozgalom egyik fő küldetése, hogy megmérjék az egyes EVK-kban, hogy ki számít a legesélyesebb ellenzéki jelöltnek, buzdítva ezzel az ellenzéki pártokat arra, hogy lépjenek vissza, és álljanak be a legpotensebb jelölt mögé.

kép forrása: hvg.hu

A Közös Ország Mozgalomnak eddig 4 kutatási eredménye jött ki:

• Baranya megye 1. számú OEVK – Pécs
• Budapest 4. számú OEVK – II.kerület és a III. kerület hegyvidéki része
• Budapest 18. számú OEVK – XXII. kerület
• Pest megye 2. számú OEVK – Budakeszi és Budaörs

 A kutatások eredménye azonban arra enged következtetni, hogy ha az ellenzéki pártok vissza is lépnek a legesélyesebb jelölt javára, akkor sem fogják tudni legyőzni a Fideszt.

• A Budapest 18. választókerületben például Molnár Gyula MSZP elnök a legesélyesebb jelölt a kutatás alapján, azonban még így is 14%-kal kapna ki a fideszes Németh Zsolttól (tehát 57-43-ra).
• A Baranya megye 1. számú EVK-ban a fideszes jelölt, Csizi Péter szintén 17%-kal verné meg a független Mellár Tamást.

Az ellenzéki szavazatok tehát nem fognak automatikusan összeadódni, hiába vannak esetleg többen a kormányváltást akarók táborban.

De vajon ezek az mérések hogy csapódnak le a kormányellenes választóknál? Vajon arra készteti őket, hogy menjenek el szavazni, mert még rajtuk is múlhat a választási eredmény?

Aligha.

A választási előrejelzéseknek nagy befolyásoló ereje van, kezdve például a győzteshez húzás modelljével: a bizonytalan szavazók többsége arra szavaz, akit az esélyesebb jelöltnek állítanak be. Az eredmények továbbá nagy mértékben csökkenthetik a részvételi hajlandóságot, hiszen azt sugallják, hogy a választás már előre lefutott, nincs is nagyon értelme, hogy az ember elmenjen szavazni.

A mérések tehát valószínűsíthetően a mozgalom eredeti céljával ellentétes hatást keltenek majd. Holott a kezdeményezés alapvetően hasznos, hiszen a választási rendszer egyfordulóssá válása óta nem igazán van más lehetőség az erőviszonyok előzetes felmérésére az egyes EVK-kban.

Ahogyan Orbán Viktor évértékelője után számítani lehetett rá, a kormány új kommunikációs frontot nyitott az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen - ma bejelentette, hogy tájékoztató kampányba kezd az ENSZ migrációs csomagjáról. Összehasonlításként megnéztük, hogy a „Soros” és az „ENSZ” szavakat milyen kontextusban használta az online média a február 18-i beszéd óta.

A szófelhőkben azokat a mondatelemeket láthatjuk, melyekkel együtt említették a hírportálok a két kifejezést. A hasonlóság eléggé szembetűnő.

De mit is jelent ez?

A szövegkörnyezet szinte teljes mértékben megegyezik a két szó esetében, vagyis az elmúlt másfél hétben az ENSZ-t ugyanúgy pozícionálta a kormánypárti online média, mint Sorost. Tehát mindössze a negatív kampány tárgya lett megváltoztatva.
(Soros->ENSZ)

Mi lehet a célja, és mennyire lehet sikeres egy ENSZ ellenes tájékoztató kampány?

A negatív kampány folytatása, vagyis a migráció napirenden tartása a kormánypárt kampányának kulcseleme. A választási stratégák ettől várják, hogy majd elviszi az urnákhoz a kormánypárt szavazóbázisát. Ez az ellenségkép volt első körben Brüsszel, amelyből lett Soros György, majd az ENSZ. A Brüsszelről Sorosra váltás is egyik napról a másikra történt, de végső soron a Fidesz számára pozitív hozadékkal, hiszen a Soros személye köré kreált mítoszt könnyebb volt formálni, vagyis feltötleni negatív tartalommal. Még októberben tettük fel a kérdést, hogy lehet-e túlzásba vinni a “sorosozást”. Erre a kérdésre úgy tűnik, megkaptuk a választ.

Várható fejlemény volt, hogy a hódmezővásárhelyi időközi vereség, és az azt követő “sorosozással” kapcsolatban elhangzó belülről jövő kritika cselekvésre készteti a Fideszt. Könnyen lehet, hogy a választások utánra tervezett „enszezést” előre kellett hozni, hogy megőrizzék a szavazóbázis egységességét. Míg az ellenségkép gyors lecserélése, vagyis inkább a hangsúlyok eltolása érthető döntés a kormánypárt részéről, az ENSZ-t támadó kampány hatékonysága már nem annyira biztos.

Korábban már írtunk róla, hogy miért érdemes arcot adni a (csak kommunikációs szempontból értelmet nyerő) ellenségnek. Ez azonban nyilván csak az egyik vetülete a problémának.

Összességében elmondhatjuk, hogy már nem feltétlenül a “sorosozás” a probléma, hanem az, hogy az ellenségképpel együtt kommunikált tét hitelessége sokat kopott. Az, hogy a kampány alapelemei és a kommunikációs panelek lényegében változatlanok maradnak, vagyis csak az ellenség neve változik, már nem biztos, hogy a várt eredményeket fogja hozni a kampányidőszakban.

Megnéztük, hogy az elmúlt héten a pártoknak mely bejegyzései voltak a legsikeresebbek: top5 rangsorban mutatjuk be, hogy mennyi reakciót (lájkot, kommentelést, megosztást) értek el az egyes posztok.

Az alábbi infografikákon a pártok legsikeresebb kép, videó, link és szöveges bejegyzései láthatóak a viralitás logikáját alapul véve.

A pártok közötti versenyben a Momentum és a Fidesz fej-fej mellett győzedelmeskedett:

• A Momentum kampányvideójára érkezett reakciók száma még a Fidesz Szél Bernadettről szóló kisfilmjét is (Szél Bernadett lebontaná a határzárat) megelőzte:

• A Fidesz hétfőn közzétett bejegyzése (képi formátumban), melyen Orbán Viktor szavai olvashatóak a választás tétjéről, szintén a legsikeresebb posztnak tekinthető.