Egy hete eldördült a startpisztoly, és a pártok ténylegesen nekikezdtek a kampánynak. Az eddig megjelent kampányanyagokból azt a következtetést biztosan levonhatjuk, hogy az ellenzék erőforrásai szűkösek, és bár elkezdtek kampányolni, nem az első hétre összpontosítanak. Ezzel szemben a kormánypárt minden fronton látványosan tevékenykedik, vagyis az összes kampányeszközzel él, hogy a szavazókhoz eljuttassa üzenetét.

De pontosan milyen kampányeszközök is léteznek, és az egyes típusoknak milyen haszna lehet?

Fontos kiemelni, hogy minden párt elsősorban országos kampányt folytat, azaz az egyes EVK-kon belüli ügyek nem, vagy csak minimálisan kerülnek tematizálásra. Míg a plakát- és videókampányokkal az egész országot szólítják meg a pártok, addig helyi szinten szórólapokkal és az egyes jelöltek közösségi médiás oldalával kampányolnak. A jelölteket bemutató plakátokra nem fogunk külön kitérni, mivel azok megegyeznek a szórólapok képi világával.

Szórólapok:

Egy szórólap akkor a leghatásosabb, ha a jelölt fényképe dominál rajta, továbbá a szórólap összképe nem kelt zsúfolt hatást. Pozitívumnak számít, ha van formális és informális kép is a jelöltről, bemutatva így a képviselő többoldalú személyiségét különböző élethelyzetekben.

Vegyük példának Budapest 1. számú EVK-ját. Itt vezető politikusok csapnak össze, vagyis ez lesz az egyik legkiélezetebb választókörzet.

• A szórólapok mennyiségi és minőségbeli különbsége is jelentős: a kormánypárti anyag messze felülmúlja az ellenzéki szóróanyagot.
• Hollik István (Fidesz) 3 különböző szórólappal rendelkezik, melyek minősége látványosan kiemelkedik a többihez képest. A három közül kettő hajtogathatós, több oldalas brossúra, ráadásul az egyik fideszes matricával van bélyegezve.
  • Érdemes azért megjegyezni, hogy akár kontraproduktívvá is válhat, ha egy szórólap túl költségesnek néz ki, hiszen az emberek azon kezdenek el gondolkodni, hogy mennyi pénzt költhetett a párt a kampányára.
• Az Együtt szórólapjai alacsonyabb minőséget képviselnek az átlaghoz képest (pl. a papír minősége, szövegelrendezés, túlzsúfoltság).
• Valódi programpontok csak az LMP-s és a DK-s lapokon olvashatók, bár azok nem az 1. számú EVK konkrét ügyeire reflektálnak, hanem az adott párt országos üzenetére.
• Egyedül Hollik István (Fidesz) és Losonczy Pál (Jobbik) brossúráin olvasható, hogy mit szeretnének tenni az adott EVK fejlődéséért - bár csupán 1-1 mondatban.
• Az MSZP-DK megállapodás alapján az 1. számú EVK a szocialistáké: a Változás Szövetsége itt Párbeszédes jelöltet indít. Érdekesség, hogy a relatív ismeretlen politikus, V. Naszályi Márta az egyetlen jelölt, akinek a szórólapján a párt miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely is szerepel. Karácsony szerepeltetésétől feltehetőleg azt remélik, hogy egyéni népszerűsége hozzájárul majd V. Naszályi sikeréhez.
  • Külön DK-s hirdetés is érkezett azért a postaládákba, melyen Gyurcsány Ferenc ígéző tekintete kínálja az ukrán nyugdíjasok visszaszorítását.

Közösségi média

A választókerület jelöltjeinek megvizsgáltuk az elmúlt 1 hetes kampánytevékenységét a közösségi médiában. Magyarországon minden mérés szerint a Facebook számít az elsődleges web2.0-s felületnek, így ezt a platformot vettük az összehasonlítás alapjául.

• A jelölteket összevetve kimagaslik Juhász Péter (Együtt) tevékenysége, hiszen ő évek óta a közösségi médiát használja kampányolásra, kommunikációra és a közönségével való kapcsolattartásra.
• Bár Hollik István (Fidesz) több facebook-szimpatizánssal rendelkezik, mint Fekete-Győr András (Momentum), utóbbi jelölt bejegyzései látványosan több reakciót váltanak ki.
• Csárdi Antal (LMP) és V. Naszályi Márta (MSZP-Párbeszéd) Facebook oldala nem tűnik túl sikeresnek. Míg Csárdi alig használja valamire, addig V. Naszályi tette közzé a legtöbb bejegyzést a körzet jelöltjei közül. Igen alacsony hatékonysággal azonban, így a viralitás logikája alapján hatékonyságról nem nagyon beszélhetünk.
• A Jobbik jól megfontolt közösségi médiás tevékenysége ellenére látható, hogy jelöltjük csak 4 nappal ezelőtt indította el saját oldalát, pedig Budapest belvárosában feltehetőleg az országos átlagot is meghaladja a közösségi médiát használó választókorúak száma.
• Bár még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, azt kijelenthetjük, hogy sem az LMP, sem pedig a Jobbik nem számít rá, hogy nyerhetne ebben a körzetben. Holott az előbbinek nagy esélye lenne jó pár töredékszavazat begyűjtésére (mely nélkülözhetetlen az 5%-os küszöb eléréséhez), hiszen a 2014-es választáson Schiffer András ebben a körzetben nyújtotta a legjobb LMP-s EVK-s teljesítményt.

Mindenki számára óriási meglepetésként hatott, hogy a tegnapi hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson a függetlenként induló Márki-Zay Péter nyert, ráadásul 16%-os fölénnyel. A belső fideszes mérések pedig biztos győzelmet ígértek a jelöltjük számára, több forrás szerint akár 60% felettit.

kép forrása: hetek.hu/Ladjánszki Máté

A tegnapi eredmények hatására borítékolható volt, hogy újra elkezdődik a diskurzus az ellenzéki összefogásról, vagyis az EVK-ban való koordinált jelöltállításról. Friss fejlemény azonban, hogy az LMP is hajlandó az egyeztetésre, hiszen eddig a fő erénye és a hitelessége azon az alapon állt, hogy mindig is határozottan kiállt a függetlensége mellett. A mai napon azonban robbant a hír, hogy kezdeményezik a kölcsönös választókerületi visszaléptetéseket - az LMP a Jobbikot és az MSZP-t is várja az együttműködésbe. De hol van a DK, az Együtt, az MKKP,  a MoMa? (A Momentum irányába már korábban megtörtént a nyitás).

Az LMP biztosan nem egy felmérést készített arról, hogy a potenciális szavazói mely pártokkal lennének még benne egy esetleges összefogásban. Gyurcsány Ferenc ezek szerint továbbra is a vállalhatatlan kategóriába tartozik.

A hódmezővásárhelyi modell azonban alapvetően arról szól, hogy 2 jelölt közül kellett választani (a harmadik jelölt, az eleve esélytelen, MSZP-ből kizárt függetlenként induló 0,8%-os eredménye most elhanyagolható). A választás tétje tehát az alábbi kérdés lett: a Fidesz mellett, vagy ellen?

Onnantól kezdve azonban, hogy már nem csak 2 jelölt lenne, hanem külön még egy DK-s is, a modell megborul.

Leszámítva 1-2 erősebb körzetet, az Együtt jelöltjeit most elhanyagolhatjuk, továbbá a politikai stratégiájuk része lehet, hogy a visszaléptetések által maradnak bent a közbeszédben.

Még újabb fejlemény azonban, hogy Karácsony Gergely már ki is jelentette, hogy ők bizony nem hajlandóak a Jobbikkal való együttműködésre, az LMP-t viszont várják.

Még tovább bonyolítja az ügyet, hogy az MSZP és a DK viszont már decemberben leosztotta egymás között a választókerületeket - vagyis nem indulnak egymás ellen -, tehát ebben az esetben az LMP mit fog tenni a DK-s körzetekben?

Mennyiben befolyásolja a Momentummal való tárgyalásokat az LMP új pozicionálása?

Teljes a káosz. De mit is mondhatunk akkor erről az egész katyvaszról?

1. Teljes ellenzéki összefogás nélkül semmi értelme a további együttműködéseknek, csak hitelességi válságot és arconcsapást jelenthet az LMP-nek (bár simán lehet, hogy a mai hírrel már kezdetét is vette ez a folyamat).
2. A szocialisták reakciója (tehát, hogy nem nyitottak a Jobbikkal való együttműködésre) akár utalhat egy háttéralkura a Fidesszel, miszerint az oldalak közötti status quo-t meg kell őrizi. A centrális erőtér stratégiája ez esetben nem sérülne.
3. Nem szabad elfelejteni, hogy Hódmezővásárhelyen egy független, vállaltan jobboldali értékrendet osztó jelölt nyert. Nem egy ellenzéki párt mellett voksoltak a szavazók, hanem a Fidesz ellen. Jószerével valószínűsíthetjük, hogy más eredmény született volna, ha a jelölt neve mellett pl. egy szegfűt is láthatnak a helyi választópolgárok.

Az biztos, hogy a döntést rendkívüli gyorsasággal kell meghoznia a szereplőknek. A médiában való üzengetés és pozícionálás már hónapok óta zajlik. Most azonban ténylegesen cselekvésre lenne szükség. Azon túl, hogy a vezetők azt bizonygatják, hogy most jött el az idő Orbán Viktor leváltására, minden tárgyalással eltelt nap csak a cselekvésről beszélő, de cselekvésképtelen ellenzék narratíváját fogja erősíteni. Ez pedig kinek lehet az érdekében?

Egy 2016-os felmérés alapján a magyarok 83 százaléka használja a közösségi oldalakat, továbbá a közösségi hálózatokban való részvétel aránya a lakossághoz viszonyítva is hazánkban a legmagasabb az EU-n belül. A Facebook tehát hatalmas potenciállal bír, így már csak a pártokon múlik, hogy milyen mértékben tudják kihasználni az internetes felület lehetőségeit.

forrás: facebook.com/orbanviktor

Az internet és a közösségi média széles körű elterjedése alapjaiban változtatta meg a politikai kampányok természetét és jellegét. Bár egyes nyugati országokhoz képest hazánkban még mindig a hagyományos kampányeszközök dominálnak, a pártok és a politikusok mára felismerték a közösségi média nyújtotta lehetőségeket, így tavasszal már ezeken a felületeken is nagy erőkkel készültek a kampányidőszakra.

De miért is éri meg a pártoknak a web 2.0-s felületen kampányolni?

1. Olcsó: A hagyományos hirdető eszközökhöz képest - melyek jelentős anyagi ráfordítást igényelnek - az online kampányok sokkal olcsóbbak és hatékonyabbak. A magyar sajátosságokat figyelembe véve, bizonyos politikusoknak és pártoknak (pl. Együtt) lehetőségük sincs más felületen kampányolni, így marad a közösségi média.
   
   
2. A választók elérése és az üzenetek szegmentálása: Egy-egy Facebook bejegyzés sokkal több szavazóhoz érhet el, mint egy óriásplakát, továbbá a hirdető folyamatosan változtathatja a személyre szabott politikai üzeneteket. Erre eddig csak minimálisan volt lehetősége. A jelenlegi kampányokat elnézve azonban még nem nagyon használják ki a pártok ezt a potenciált, így az “egy fő üzenet” (pl. Stop Soros) stratégiája dominál.
   
   
3. Perszonalizáció: 2018-ra teljesen egyértelművé vált, hogy a karizmatikus politikusok kerültek előtérbe a pártközpontúság rovására. Ezt a folyamatot tovább erősíti, hogy a közösségi médiában a politikusoknak lehetőségük van arra, hogy személyesen szóljanak a szimaptizánsaikhoz, erősítve ezzel a politikai köteléket és lojalitást. Gondoljunk csak Orbán Viktor Facebook oldalára, vagy külföldi példaként Donald Trump Twitterére.
   
   
4. Adatok: Szinte felfoghatatlan az az adatmennyiség, melyet a közösségi média gyűjt és raktároz az egyes felhasználókról. Az adatbányászat által a pártoknak lehetősége nyílik teljesen személyre szabott, részletes kampányüzeneteket kidolgozni.
   
   
5. A viralitás logikájának felértékelődése: A politikusok elsősorban már nem a szakmai érvekkel alátámasztott üzeneteikkel szólítják meg a választókat, hanem olyan üzenetekkel, melyek ’ütősek’, azaz a cél, hogy minél több reakciót, megosztást váltsanak ki a felhasználókból (pl. Szanyi Tibor vagy Deutsch Tamás bejegyzései). Könnyen belátható, hogy ez szoros összefüggésben van a populista üzenetek terjedésével.
   
   
6. A viralitás logikája mentén az ’ügyek’ jelentőségének felemelkedése: Egy-egy politikai botrány sokkal gyorsabban tud meghatározó tényezővé válni, és ezzel károkat okozni az érintett szereplőknek: könnyen tematizálhatóvá válik, így az eddigiekhez képest nem várt gyorsasággal tudja formálni a közbeszédet (pl. Vida Ildikó tolmácsot kér).
   
   
7. Szűrőbuborék (filter bubble): Egy tavalyi kutatás szerint a magyarok 42%-a naponta használja a közösségi médiát, mint hírforrást, azonban a válaszadók fele azt nyilatkozta, hogy soha nem olvas olyan forrásból, mely nem egyezik a világnézetével. Ez egyrészt képes nagyobb hatákonysággal egybentartani a szavazótábort, ugyanakkor a társadalmi feszültségek kiéleződését is magában hordozza.
   
   
8. Mobilizáció: A politikai rendezvények, vagy adott esetben demonstrációk és tüntetések szervezése már nagyrészt a Facebookon zajlik. Ez hatványozottan igaz a fiatalabb generációkat megmozdító akciókra, pl.a netadós vagy a “Lex CEU” elleni tüntetésre.
   
   
9. Átpoltizálódás: A közösségi médián keresztül a politikának lehetősége van arra, hogy sokkal inkább jelen legyen az emberek hétköznapjaiban - a Facebook és Twitter üzenőfalak által könnyebben eljut az információ az emberekhez.

Mivel kampányoltak a győztes pártok 2017-ben? Az európai palettáról szemlézgettünk.

A plakátok hűen tükrözik az adott ország prioritásait és a közbeszéd fő témáit.

A magyar plakátokhoz képest egész óvatosnak tűnnek.

Ma elkezdődött a parlamenti vita a Stop Soros törvénycsomagról, mely feltehetőleg a kormánypárt Soros-kampányának utolsó szakasza. Bármi is lesz a javaslat jövője, a Fidesz számára kedvező kimenetelű lesz. 
Mutatjuk miért.

1. Név: Egyszerű, érthető és pontosan illeszkedik a múlt április óta épített narratívába - Soros Györgyöt meg kell állítani. Bár a csodafegyver formailag egy törvénycsomagot jelent, elsősorban a politikai kommunikáció síkján nyer értelmet. A parlamenti vita értékelése valószínűsíthetően dominálni fogja a Fidesz kampányát április 8-ig.
   
   
2. Ellenzéki kritika: A törvénycsomag tartalmi elemeit egészen biztosan kritizálni fogják itthon és nemzetközi szinten is. Az ellenzéki bírálat azonban tökéletesen megfelel a kormánypárt számára, hiszen bármilyen jellegű és mértékű kritika a kormánypárti narratíva legitimitását erősíti majd: Soros emberei nem akarják, hogy megállítsuk Sorost. 
   
   “Tisztában vagyunk vele, hogy nagy erők mozdulnak majd meg a törvényjavaslat ellen. Azok a szervezetek támadják majd leghevesebben, akik külföldről kapják forrásaikat, és akik teret engednének a bevándorlásnak. Lebontanák a határzárat és megindítanák a betelepítési programokat."
   
   
3. Feltétel a kétharmad: Ez az elem csak később került be a csomagba, továbbá mára biztossá vált, hogy csak a választás után fogják beterjeszteni a törvényt. Ez nyilván a választás tétjét emeli, hiszen csak akkor állítható meg Soros György, ha minél több ember szavaz a Fideszre. A feltétel egyértelműen a választók, de legfőképpen a Fidesz bázisának mobilizálására irányul - minden fideszesnek el kell mennie szavazni, hogy a kétharmad által megvédjük Magyarország határait.
   
   
4. A Soros-kampány íve: Lassan egy éve, hogy a brüsszeli ellenségképből Soros György személyének metaforája lett, azonban a “szavatossági ideje” ennek sem tarthat a végtelenségig. A sikeres választások és kétharmad esetén a Fidesz szimbolikusan megszavazza a Stop Soros csomagot, majd szép lassan kivezeti a politikai terméket a forgalomból. Orbán Viktor a vasárnapi évértékelőjében már elő is vezette a lehetséges új ellenfelet, aki ellen folytatható a szabadságharc.

Orbán Viktor tegnap tartotta a 20. Évértékelőjét, melyből négy elemet szeretnénk kiemelni.

1. A miniszterelnök tegnap egyértelműen jelezte, hogy a kampány elkezdődött, hiszen a globális erőkkel folytatott küzdelem mellett feltűnően sokat foglalkozott a tényleges politikai ellenfeleivel is. 

2. A kormánypárt szándéka világos, miszerint újra kell hangolni az „elmúlt nyolc év” kommunikációs paneljét, ennek sikere azonban nem garantált. 

3. Orbán Viktor személye és kiemelkedése a Fideszből ismét látványos volt, ráerősítve ezzel a karizmatikus és kompetens vezető képére.

4. Az ENSZ meglepően sokszor szerepelt a beszédben. Vajon újabb elemmel bővül a szabadságharc kánonja?

Forrás: index.hu/Németh Sz. Péter

Elkezdődött a kampány. A kormányfő ennek megfelelően sokat beszélt a valós politikai ellenfeleiről - már amennyiben az ellenzéki pártok ebbe a kategóriába sorolhatóak, hiszen az elmúlt hónapokban a kormányzati kommunikáció fókuszában egyértelműen Soros György állt. Orbán végső soron arra emlékeztette tegnap a szavazóit, hogy nem az amerikai milliárdosnál, hanem az ellenzéknél kell több szavazatot szerezni április 8-án.

A kormányfő természetesen tisztában van azzal, hogy különbséget kell tenni a permanens és a választási kampány között: míg az előbbi a nemzetközi szinten értelmet nyerő szabadságharcról szól, addig az utóbbinál a választási győzelem a cél. A hangsúlyok tehát eltolódnak az elkövetkező másfél hónapra a belföldi ellenfelek irányába.

Az „elmúlt nyolc év” újrahangolási szándéka egyértelműen jelen van a Fideszben, azonban a fogalommal kapcsolatos negatív keretezés a mai napig része a közbeszédnek. A kormányzati sikerkommunikáció szempontjából azonban elengedhetetlenül fontos lenne, hogy vissza lehessen utalni egy pozitív „elmúlt nyolc évre”.

Orbán Viktor személye minden szempontból kitűnik a Fideszből. Míg kormánypárt kommunikációjában a negatív kampány dominál, addig a miniszterelnök az évértékelőjében teljesen máshova helyezte a hangsúlyokat.  A kontraszt azért tűnik ennyire erősnek, mivel a kormánypárti politikusok mára szinte csak az egységesített kommunikációs paneleket használják. Orbán Viktor ezzel szemben összefüggően, koherensen és meggyőzően vázolja fel a világról alkotott nézeteit. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy miközben a fideszes politikusok “elvégzik a piszkos munkát”, addig a miniszterelnök építheti a személyéhez köthető kompetens vezető képét. A kormányfő üzenetének tartalma eképpen sokkal pozitívabb: a tegnapi beszédben közel tizenöt percen át emelte ki az elmúlt 8 év eredményeit, az internacionalisták emlegetése csak ezután következett.

Brüsszeltől elmozdultunk a “világszínpad” irányába - Orbán Viktor a beszédében 12 alkalommal említette az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Közel annyiszor, mint ahányszor Soros György neve hangzott el (15).  Ha hosszú távra tekintünk, könnyen lehet, hogy Brüsszel és Soros György után új kommunikációs elemmel fog bővülni azon nemzetközi szereplők köre, akikkel szemben (a kormány narratívájában) a szabadságharc zajlik.

Az ENSZ-ről szóló diskurzus több szempontból is érdekes, hiszen az Egyesült Államok már decemberben otthagyta a tárgyalóasztalt, jelezvén, hogy nem kíván részese lenni a megállapodásnak.

Az átfogó ENSZ-megállapodás olyan nemzetközi alapelveket szimbolizál, melyeket tiszteletben kell tartani a menekültekkel és bevándorlókkal szembeni eljárásban, beleértve az ideiglenes elhelyezésükre, illetve hazatérésük támogatására vonatkozó szabályokat is.

Ezzel szemben Orbán Viktor egyértelműen látja a tárgyalási folyamatokban az újabb harc lehetőséget: ha a kormány hatást tud gyakorolni a megállapodásra, akkor a miniszterelnök még tovább növelheti a nemzetközi befolyását. Így már nem csak EU-s szinten tudna hatással lenni a migrációról szóló dialógusra, hanem még tovább emelné a tétet. Amennyiben azonban majd falakba ütközik a tárgyalóasztalnál - a jelenlegi ismereteink szerint - komolyabb veszteség nélkül távozhat.

+1 Készítettünk egy szófelhőt az évértékelőből.

Érdekesség, hogy 2016 elején (közvetlenül a legnagyobb migrációs hullám után) Soros György neve egyszer sem hangzott el, a tavalyi beszédben is mindösszesen 2-szer. Tegnap viszont 15 alkalommal. Ezzel szemben “Brüsszel árfolyama” igencsak csökkent. A 2016-os beszédben 13-szor, 2017-ben 10-szer, tegnap azonban már csak 4-szer hangzott el (ebből kétszer közvetlen összefüggésben Soros Györggyel).

Hazánkban bár csak ma kezdődik a hivatalos kampányidőszak, a Fidesz (ellenzéki politikusokat Soros Györggyel összemosó) plakátjai már február eleje óta láthatóak. A hirdetéseket elnézve, az elkövetkezendő 2 hónapban a következőkre számítunk: annak ellenére, hogy a kormánypártnak lehetősége lenne egy olyan kampányra, ahol a kormányzati eredmények kerülnek hangsúlyozásra, április 8-ig egy negatív, post-truth kampány fog dominálni.

Forrás: facebook.com/FideszHU

De miért is dönthettek a Fideszes vezetők újra a negatív kampány mellett, miközben 2006-ban elég nagyot buktak vele? Miért lesz post-truth a kampány? Pontosan mi is az a post-truth?

1. A post-truth (igazságon túli) kifejezés arra utal, hogy az adatok háttérbe szorulnak, a mérhető és bizonyítható tények irrelevánssá válnak, az igazság kritériuma erodálódik, továbbá az érzések kerülnek domináns helyzetbe. Másképpen úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az emberek olyan állításokra hagyatkoznak, melyeket igaznak éreznek, azonban erre semmilyen tényi alapjuk nincsen. Az új korszak tehát olyan körülményekre utal, amelyekben a személyes meggyőződésre való hivatkozás inkább alakítja a közvéleményt, mint a tények és az adatok.

Vegyük a legfrissebb plakátot, melyen csupán egy állítás olvasható (“Együtt bontanák le a határzárat”), azonban az is az igazság torzításán alapszik. Csakhogy néhány példát említésünk:

• Szél Bernadett fél éve így nyilatkozott:

“A kerítést nem bontanánk le, de azonnal elkezdenénk egy olyan rendszert működtetni, amely a megoldáskeresésről szól, és nem az ellenségképképzésről. “

• Vona Gábor nem csak, hogy nem bontaná le a kerítést, de nyílt levélben kérte az EU-t, hogy járuljon hozzá a magyar határvédelem költségeihez.

A post-truth korszak a politikai vezetés szintjén tehát új befolyásolási technikákat vet fel: a vezetők tudatosan építhetnek az álhírekre, mivel objektív tények hiányában az emberek szubjektív érzelmei kerülnek előtérbe. A post-truth korszakban a vezetőt nem azért hagyják jóvá, mert az ötletei, gondolatai jók vagy rosszak. Legitimitását az adja, hogy a mondanivalója rezonál a megszólított választói réteggel.

A vezetők úgy alakítják a beszédeiket és a cselekedeteiket, hogy az igazodjon az elvárt karizmatikus politikus képéhez. A post-truth vezetők nem az objektív tényekre helyezik a hangsúlyt, hanem felfedik érzéseiket, habár azoknak nem szükséges igaznak vagy hamisnak lenniük, a feladatuk inkább az, hogy a követőket az útjukba tereljék. A cél, hogy a politikusok a követőik szemében látszanak autentikusnak és hitelesnek.

2. A negatív politikai kampánynak évszázadokon átívelő hagyománya van: a politikai ellenfél hiteltelenítése tulajdonképpen egyidős a hatalomért folytatott küzdelem intézményesülésével.

A Soros Györgyöt középpontba állító kampány azonban valóban egyedinek számít, hiszen a negatív kampányok elsősorban az adott párt ellenzékét támadják, Soros György viszont nehezen sorolható ebbe a kategóriába. Új motívumnak tekinthető, hogy a kormány által kreált Soros-ellenségkép olyan tartalommal lett feltöltve, mely csak minimálisan érintkezik a valósággal. Személye a magyar politikában inkább számít egy metaforának: mindannak a megszemélyesítése, amelyre a Fidesz utal, bármit mögé lehet képzelni. A Fidesz Soros-koncepciója tehát a negatív és a post-truth kampány kereszteződése.

Természetesen azért a post-truth kampány nem lesz csupán a kormánypárt fegyvere, az ellenzék is könnyen alkalmazkodhat az új társadalmi valósághoz (pl. Gyurcsány Ferenc ukrán nyugdíjasokról készített videója). A különbség inkább a mértékekben lesz, hiszen ellenzéki plakátokkal csak elvétve fogunk találkozni - a kormánypárt már jó előre lefoglalta a hirdető felületek többségét.

Juhász Péter pártjáról az online hírportálok szalagcímeit olvasgatva könnyen az a kép alakulhat ki a választópolgárokban, hogy releváns politikai szereplőről van szó. Hírértéke van annak, hogy visszalépteti jelöltjeit: elvhű, mivel nem szövetkezik a baloldallal, de a “közjó” érdekében mégis képes a kompromisszumra. Mondhatnánk akár azt is, hogy milyen nagylelkű, hiszen visszalépteti jelöltjeit egy közös cél érdekében. 

(Eddigi visszalépett: Mellár Tamás, Kész Zoltán, Szél Bernadett, Hadházy Ákos, Szabó Sándor, Varga László, Vadai Ágnes és Ráczné Földi Judit javára.)

Forrás: Facebook

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: 2014 novembere óta (ekkor vált külön a PM-től) a pártot sosem mérték 5% fölé, sőt legjobb napjaiban is csak 2-3% körül mozgott. Társadalmi támogatottsága tehát hibahatáron belül van. A jószívűbb közvélemény-kutatók jelenleg (2 hónappal a választások előtt!) 1%-ra mérik.

Forrás: kozvelemenykutatok.hu

Ennek ellenére a média egészen sokat foglalkozik a párttal. A hírek jórésze arról szól, hogy bár Együtt a neve, külön indul a többi párttól; az egyéni választókerületekben viszont folyamatosan lépteti vissza jelöltjeit, napról napra csepegtetve az információkat.

Ha belegondolunk, a politikai stratégiájuk egészen zseniális, hiszen média jelenlétet generálnak maguknak anélkül, hogy ez a pártnak különösebb erőfeszítésébe kerülne. A párt nem választási programmal, vagy akciótervvel kerül be a kampányidőszakban a hírekbe, hanem azzal, hogy újra visszaléptetett egy jelöltet.

A stratégia természetesen nem véletlen: a törpepártoknak más céljuk nem nagyon lehet, minthogy bekerüljenek a médiába. Azáltal, hogy 3-4 naponta bejelentenek egy visszalépést, bent maradnak a körforgásban, beszélnek róluk; pedig az is könnyen lehet, hogy nem is volt minden választókerületre eredetileg jelöltjük. Úgy maradnak a közbeszéd részei, hogy igazából se társadalmi támogatottságuk, se tágabb párttagságuk nincsen.

Az Együtt politikai kommunikációból tehát jeles. Már csak azt kellene kitalálniuk, hogy a szavazókat hogyan lehet megszólítani, hiszen a kampányfinanszírozási törvény módosítása értelmében, ha nem érik el az 1%-ot, kötelesek visszafizetni az államtól kapott kampánypénzt.

Ebben pedig van még mit fejlődni. A nap legfontosabb kérdéseként azt feltenni, hogy a pártelnök megborotválkozzon-e (még ha a választók értékelik is az ilyesfajta iróniát), talán nem a legmegfelelőbb út...

A 2018. áprilisi országgyűlési választások hajrájában egyre több olyan értelmiségi kezdeményezés jelenik meg, mely együttműködésre ösztönzi az ellenzéki pártokat.

A Közös Ország Mozgalom hónapok óta azon munkálkodik, hogy a pártokat a minél szorosabb közös koordináció felé terelje, a V18-nak (Válasszunk!2018) a szavazói részvétel növelése mellett pedig az a célja, hogy a pártok “zárkózzanak fel az elképzelésükhöz” (jelentsen ez bármit is).

A legújabb hír már egy nyílt levélről szól, melyben 26 köztiszteltben álló értelmiségi felszólítja az ellenzéki pártokat a példátlan összellenzéki koordinált indulásra.

“Abban a meggyőződésben fordulunk önökhöz, hogy mára felismerték: külön-külön egyikük sem képes a mostani kormány eltávolítására. Ezért felszólítjuk önöket, ne akadályozzák a változást sürgető állampolgárok akaratának érvényesülését!”

De valóban ez lenne az állampolgárok akarata? Sosem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenzéki szavazatok nem adódnak csak úgy össze, ha mindösszesen egy jelöltet állít az ellentábor. Az ellenzéki pártok között sokszor mély ideológiai és szakpolitikai szakadék húzódik, mely leginkább a szavazók szintjén jelenik meg. A pártok így könnyen elveszíthetik hitelességüket egy nagyívű összefogással, mely a végén nemhogy szavazatot nem hoz, de még vesztenek is vele. Pedig a legtöbb ellenzéki párt pont a hitelességi válsága miatt tart ott, ahol most…

A kormányközeli Századvég Alapítvány már októberben publikált egy közvélemény-kutatást arról, hogy bukás lenne az összellenzéki jelöltállítás – az ellenzéki pártok komoly szavazatvesztéssel számolhatnak, ha egyetlen helyi jelölt mögé állnak be.

A kutatás eredményén persze nem lepődtünk meg, hiszen a Fidesznek és a centrális erőtér politikájának nem érdeke, hogy csak egy ellenfél legyen a versenyben. Az NVB múlt héten még nehezített is az ellenzék helyzetén, csökkentve ezzel a visszalépések esélyét: iránymutatásában kifejezte, hogy egy párt országos listáját törölni kell, ha az egyéni választókerületi jelöltek száma 27 alá csökken, vagy ha a 27 jelölt megvan, de a területi eloszlás követelményét nem teljesítik.

A Závecz Research ezzel szemben egy másik hipotézist erősített meg. Kutatásában arra jutott, hogy az ellenzéki és pártnélküli választópolgárok szerint inkább közös ellenzéki lista és közös jelöltek segítségével lehetne könnyebben leváltani a kormányt, mint külön listákkal és koordinált egyéni jelöltállítással: az előbbit 51, utóbbit 21 százalékuk tartja hatékonyabbnak. (Közös listára azonban egyre kevesebb az esély, ahogy a választások felé közeledünk.)

De mivel is kampányolnak az ellenzéki pártok? A fő üzenet valahogy így szól: Az összefogásra azért van szükség, mert Magyarország demokratikus jövője a tét. Bár könnyen előfordulhat, hogy a kormánypárt által megszabott irányvonallal és retorikával nem értenek egyet a választópolgárok, ekkora tétet azért nem tulajdonítanak a 2018-as választásoknak. A Fidesz egyelőre még messze van egy olyan mélységű hitelességi válságtól, hogy az évek óta cselekvőképtelen baloldal és az elmúlt időszakban pálforduláson átesett Jobbik szövetsége tűnjön a megoldásnak. Lehet, hogy a szavazók kiábrándultak a Fideszből, annyira viszont nem, hogy egy “szivárványkoalíció” jelöltjére leszavazzanak.

Mire is számíthatunk akkor? Véleményem szerint sok pártnélküli, bizonytalan, vagy éppen kiábrándult választópolgár nem fog elmenni szavazni. A választási részvétel rendkívül alacsony lesz. Ez pedig kinek fog kedvezni? A jelenlegi kormánypártnak.

1. A kormányváltás szempontjából elengedhetetlen az ellenzéki pártok közötti koordinált jelöltállítás.
2. Egy párt túlélése szempontjából azonban nem tekinthető logikus lépésnek a független jelölt javára való visszaléptetés.
3. Ha egy párt nem lép vissza, akkor jelentős mértékben a Fidesz pozícióját erősíti, ha visszalép, akkor viszont elesik a töredékszavazatoktól.

Az elmúlt héten jelentette be az MSZP, hogy visszalép a Baranya megyei 1. számú egyéni választókerületben a független Mellár Tamás  javára, továbbá a 4. számú EVK-ban is visszalép a független jelölt győzelme érdekében.

Ugyan az MSZP az alábbi cselekedetével a kormányváltást támogatja, a párt túlélése szempontjából nem tekinthető logikus lépésnek a visszaléptetés. De miért is?

A töredékszavazat intézménye hazánkban is létezik, mely azt jelenti, hogy az országos listára felkerülnek azok a szavazatok is, melyek nem eredményeztek mandátumot az egyéni választókerületben.

Példának okáért 2014-ben:

• a Baranya megyei 1. sz. EVK-ból 16706 db töredékszavazat
• a Baranya megyei 4. sz. EVK-ból 12131 db töredékszavazat került a baloldali összefogás országos listájára.

Ha egy ellenzéki párt azonban visszalép a jelöltállítástól egy EVK-ban, akkor eleve elveszíti annak a lehetőségét, hogy az adott körzetből plusz voksokat nyerjen a párt listájára.

Fontos megállapítanunk, hogy ha a pártok együttműködnek, és kölcsönösen léptetnek vissza jelölteket a különböző körzetekben, akkor az könnyen kiegyensúlyozhatja az egyes EVK-k töredékszavazat-veszteségeit, a független jelölt támogatásnál azonban ténylegesen elesnek a pártok az esetleges voksoktól.

A következő kérdéses EVK a Veszprém megyei 1. számú körzet, ahol 2014-ben még Navracsics Tibor nyert, 2015-ben azonban már Kész Zoltán független politikus, akivel szemben a baloldali ellenzék végül nem indított más jelöltet, támogatva ezzel a kétharmad megszűnését. Kész az országgyűlésbe bekerülve nem ült be egyik ellenzéki frakcióba sem, és április után is függetlenként folytatná a politizálást.

• Nyertek-e  tehát az ellenzéki pártok a független képviselővel? A kétharmad megszűnése természtesen szimbolikus jelentőségű volt a számukra, a választás után azonban a független képviselők önálló életet élnek, szavazásaikat nem befolyásolhatják a pártok.

Az MSZP 2018-ban azonban indít saját jelöltet, Mesterházy Attila volt miniszterelnök-jelölt személyében (aki ezt már 2017 februárjában bejelentette), hiszen az MSZP-DK megállapodás alapján a szocialisták kapják ezt a körzetet.

A többi párt részéről is érkeztek már visszalépések: Molnár Róbert, Gémesi György Új Kezdet pártjának alelnöke, valamint a már 2015-ben is induló LMP-s jelölt, Gerstmár Ferenc döntött úgy, hogy előre kiszáll a versenyből.

A legnagyobb baloldali ellenzéki párt számára tehát fontos stratégiai kérdés, hogy ebben a körzetben megteszi-e a visszaléptetést, hiszen Kész Zoltán esélyes jelöltnek számít a kormánypárti Ovádi Péterrel szemben. Ha nem lép vissza, akkor ezzel jelentős mértékben a Fidesz pozícióját erősíti, ha visszalép, akkor azonban elesik a töredékedékszavazatoktól, továbbá a DK-val szembeni pozícióját is gyengíti.

Az elmúlt időszakban az Együtt részéről is érkezett “visszavonulás” az egyéni választókerületekben: a párt visszalép az LMP-s Szél Bernadett és Hadházy Ákos javára. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy hiába esik el töredékszavazatoktól az Együtt, egy párt csak akkor kaphat listáról mandátumot, ha elér minimum 5%-t a választásokon. Jelen esetben ez az eredmény azért erőteljesen megkérdőjelezhető az Együtt vonatkozásában, tehát a törpepárt jóval kevesebbet veszít a visszaléptetéssel, mint egy nagyobb párt, mely nagy valószínűséggel bejut a parlamentbe.

A legnagyobb dilemmát biztosan a budapesti körzetek fogják jelenteni, hiszen az összes baloldali párt a fővárosi választókerületekben számít a legesélyesebbnek. Legjobb példa erre a 17. számú EVK, ahol a jelenlegi országgyűlési képviselő Együtt-es színekben indul, ellene azonban az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó is jelölt lesz a Fideszes Németh Szilárd mellett.

A kormányváltás szempontjából tehát elengedhetetlen az ellenzéki pártok közötti kölcsönös visszaléptetés, a független jelöltek támogatása azonban csak amiatt lehet érdeke egy pártnak, hogy a kormánypártot gyengítse.