1. A kialakult helyzet lehetőséget teremtett arra, hogy a Jobbik az ÁSZ döntését saját előnyére fordítsa.
2. Látványosan elmaradt azonban a sok tízezres, nemzetközi sajtóban is komolyabb visszhangot kapó “demokráciapárti” tüntetés.
3. A Fidesz 2018-as győzelmét csak ügyek, és nem a jelenlegi ellenzék fogja megakadályozni. Ez azonban nem az az ügy volt.

A Jobbik múlt pénteken tartotta fáklyás demonstrációját a közelmúltban született ÁSZ határozat ellen.

Az Állami Számvevőszék 331 millió forintos bírságot szabott ki Vona Gábor pártjára, mely végül több mint 660 millió forint lesz, mivel a büntetésen túli összeget levonják a párt jövő évi állami működési támogatásából is.

A Jobbik számára tehát adott volt a lehetőség, hogy utcára vigye szimpatizánsait, továbbá a saját tábora mellett sok ezer ellenzéki szavazó mobilizációja is esélyessé vált.

A kialakult helyzet azonban arra is lehetőséget teremtett, hogy Vona Gábor pártja az ÁSZ döntését saját előnyére fordítsa, mivel a határozat megerősíti az évek óta épített narratívát: Magyarországon diktatúra kiépítse történik –  “A korrupt zsarnok diktatúrát építve teljesen kifossza az országot”.

Már sokszor láthattuk, hogy a kormánypárt a számára fontos ügyek mellet nagy hatékonysággal mobilizálja a szavazóit. A nemzeti konzultációk, nagygyűlések, békementek, valamint a választások esetében is a szavazótábor egységes és sikeresen mozgósítható.

Pénteken ugyanakkor azt tapasztalhattuk, hogy a Jobbik nem tudta kellőképpen mobilizálni a szavazóit, pedig folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy ő a második erő, és a Fidesz egyetlen kihívója. Látványosan elmaradt a sok tízezres, nemzetközi sajtóban is komolyabb visszhangot kapó “demokráciapárti” tüntetés, pedig szükségük lett volna egy kritikus méretű tömegre.

A második erő imázsa így erősen megkérdőjelezhető, és rávilágít arra, hogy még mindig a Fidesz valóságértelemezése a hitelesebb, főként a társadalmi ügyek tematizálásában. A pénteki néhány ezer embert látva ez az ügy nem ütötte meg az emberek ingerküszöbét. A Jobbik valóságértelmezése tehát egyelőre nem elég hatékony.

Továbbá ha kellően cinikusak akarunk lenni a Fidesz szándékait illetően, akkor azt is gondolhatjuk, hogy az ÁSZ határozatának az volt az egyik mögöttes célja, hogy felmérje: egy ilyen horderejű döntés mennyi “demokratát” visz az utcára. Az elmúlt kormányzati ciklusban két meghatározó tüntetés volt a főváros utcáin. Ahogy a lex CEU elleni demonstráció is egy ügy mentén szerveződött, úgy a három évvel ezelőtti netadós tömegtüntetés is. Ezzel szemben az ellenzéki pártok demonstrációi érdektelenségbe fulladtak. Ezek mind alátámasztják azt a feltevést, hogy a Fidesz 2018-as győzelmét csak ügyek, és nem a jelenlegi ellenzék fogja megakadályozni. Ez azonban nem az az ügy volt.

1. Az MSZP vezetése egy ellenzéki összefogásban látja a lehetőséget arra, hogy a párt érdemben növelje támogatottságát.
2. A szavazók azonban ennél többet várnak. Összefogást és miniszterelnök-jelöltet, azaz valamiféle politikailag értékelhető cselekvést.
3. Egy esetleges “kisbaloldali” koalíció megoldást nyújthat az MSZP mindkét problémájára.

Tavasszal még a szakértők többsége és a politikusok is „forró őszt” vizionáltak, ám mostanra már biztosan kijelenthető, hogy ez elmaradt. A Fidesz teljes sebességgel folytatja a Soros kampányt, míg a Jobbik a politikai centrum felé húzódik, abban bízva, hogy a teljes világnézeti fordulat majd meghozza eredményét az áprilisban esedékes választásokon.

A forró őszt maximum a szocialisták háza táján lehetett tapasztalni, hiszen a Botka László visszalépése előtt is csökkenést mutató támogatottság teljes zuhanórepülésbe csapott át. Ezt tovább rontja, hogy a párt semmilyen értékelhető eredményt nem tudott felmutatni az elmúlt időszakban. Ahogy a párt vezetése, a szavazói is egy ellenzéki összefogásban látják a lehetőséget arra, hogy az MSZP érdemben növelje szavazóbázisát.

Az biztosra vehető, hogy a Demokratikus Koalícióval az egyéni körzetekben való koordinált induláson kívül nem lesz nagyobb volumenű összefogás. A szavazók azonban ennél többet várnak. Összefogást és miniszterelnök-jelöltet, azaz valamiféle politikailag értékelhető cselekvést. A kettő közül legalább az egyiket már rég fel kellett volna mutatniuk Molnár Gyuláéknak annak érdekében, hogy elkerüljék a teljes marginalizálódást. Valószínűsíthető, hogy ezen a ponton a szocialisták érdeke egybeesik azon kis pártokéval, akiket nehéz helyzetbe hozott az állami kampánytámogatás szigorítása.

Az említett érvek tükrében szinte biztosra vehető, hogy a szocialisták a közeljövőben be fogják jelenteni a DK-mentes baloldali összeborulást. Gyurcsány Ferenccel szemben még jövedelmező is lehet egy ilyen koalíció, hiszen sok választó szemében ő testesíti meg a baloldal legnagyobb problémáját.

Felmerül tehát a kérdés, hogy kik lehetnek benne egy ilyen formációban? Az szinte elképzelhetetlen, hogy a Liberálisok, az Együtt, vagy a Párbeszéd önerőből jut majd be a parlamentbe. Ebből kifolyólag biztosra vehető, hogy keresik a szocialistákkal való együttműködés lehetőségét. Jelen pillanatban nem látni akadályát egy ilyen típusú kooperációnak.

Ez a „kisbaloldali” koalíció pedig megoldást nyújthat az MSZP legnagyobb problémájára: a miniszterelnök-jelölt hiányára. Az Iránytű Intézet legutóbbi kutatásában a politikusok népszerűségét és ismertségét igyekezett feltérképezni. Ezen a népszerűségi skálán a kormánypárti politikusok között mindössze egyetlen olyan baloldali jelölt található, aki valamennyire rokonszenves a választók számára. Ő pedig nem más, mint a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely, aki egy októberi interjúban már kifejtette, minél kevesebb ellenzéki lista van, annál több esélyt lát a kormányváltásra.

Karácsony akkor még a Momentummal és az LMP-vel vizionálta az együttműködést, azóta viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a pártok egyedül fognak nekivágni a választásoknak. A közvélemény-kutatások alapján az MSZP választói leginkább egy „szakértő” jelöltet tartanának megfelelőnek, ennél fogva Karácsony Gergely alkalmas lehet a pozícióra, legfőképp egyetemi és oktatói múltja miatt. Mindemellett, a zuglói polgármesterség is komoly sikerként kommunikálható, hiszen kevés szocialista politikus tudott hasonló eredményeket felmutatni. Vajon az MSZP képes lesz felismerni a kínálkozó lehetőséget, vagy folytatja egyenes útját a marginalizálódás felé?

1. A 2014-es választások előtt a balliberális ellenzéket bőven lehetett fragmentálni és ütni.
2. Most az összeomló baloldal szavazóinak összeterelése a cél.
3. A Fidesznek emelnie kell “házi ellenzéke” népszerűségét, hiszen velük együtt bukhat a centrális erőtér koncepciója.

Az országgyűlés az előző héten 184 kormánypárti, jobbikos és szocialista igen szavazat (2 nem, 4 tartózkodás) mellett fogadta el Gulyás Gergely és Répássy Róbert javaslatát. A törvény alapján azok a pártok, melyek állami kampánytámogatásban részesülnek, azonban nem érik el az 1%-os eredményt a 2018-as választásokon, kötelesek az államnak visszafizetni a pénzt.

A Fidesz többek között amellett érvelt, hogy az ÁSZ elnöke a törvényjavaslattal megegyező tartalmú módosítást kezdeményezett a házelnöknél, továbbá az ellenzéki pártok is több alkalommal kritizálták a küszöb nélküli pénzügyi támogatást. Arról nem is beszélve, hogy az eddigi szabályozás rendkívül sok visszaélésre adott lehetőséget, pl. a választások előtt nem sokkal alakult Új Magyarország Pártra országos szinten mindössze 1578-an voksoltak, azonban 149 milliós kampánytámogatásban részesült.

Természetesen ezek teljesen legitim érvek, azonban már a 2014-es választás alkalmával is felmerültek. Akkor miért éppen most döntött úgy a kormánypárt, hogy szigorít a szabályozáson?

A döntés mögött a politika logikája áll – az ellenzéki pártok erejében és népszerűségében jelentős változások történtek.

A 2014-es választások előtt a balliberális ellenzéket bőven lehetett fragmentálni és ütni, hiszen az össztámogatottsága még 25% körül volt. (Ha egy ilyen arányú eredmény születne 2018-ban is, az összes baloldali vezető elsírná magát örömében…)

Az összefogás eredménye akkoriban tökéletesen megfelelt a Fidesz számára, hiszen még így is kétharmaddal kezdte meg a következő ciklusát. A törpepártok nem egy szavazatot vittek el az egyéni választókerületekben az ellenzék kárára, pedig országos támogatottságuk még a 0,5%-ot sem érte el.

forrás: valasztas.hu

Két budapesti fideszes mandátum is például elsősorban ennek köszönhető:

• Budapest 15. számú EVK: 56 szavazattal nyert a fideszes jelölt az szocialistával szemben (Kucsák László vs. Kunhalmi Ágnes), miközben 1740 szavazat ment el olyan pártokra, amelyeknél még a legmagasabb arány is 0,6% volt a választókerületben. Ezek közül 8 párt rendelkezett országos listával (természetesen országosan is 1% alatt voltak), így ez 1323 “elveszett” szavazatot jelent.forrás: valasztas.hu

• Budapest 13. számú EVK-ban is egészen hasonló volt a helyzet:forrás: valasztas.hu

Tehát a kétharmad megszerzésért nem volt nagy ár a kamupártok kampánytámogatására elköltött pár milliárd. Az ellenzék széttöredezettségét erősítő törpepártok a Fidesz érdekét szolgálták 2014-ben, most azonban az összeomló baloldal szavazóinak összeterelése a cél.

A Fidesz sikerének alappillére a status quo fenntartása, vagyis a centrális erőtér megőrzése. Amíg a kormánypártnak a jobb és baloldalon is van ellenzéke, addig sikerrel tudja folytatni jelenlegi politikáját. A koncepció szempontjából azonban az ellenzéki pártok mérete is kulcsfontosságú, hiszen releváns tényezőnek kell látszaniuk, azonban valódi kihívóvá nem nőhetik ki magukat. Ezek a feltételek maradéktalanul teljesültek az előző parlamenti választás alkalmával, hiszen a Jobbik 20,22; míg a balliberális összefogás 25,57%-ot kapott.

A szocialista párt teljes összeomlásával ugyanakkor az egyensúlyi helyzet megborult, ami viszont már nagyon is szembemegy a kormánypárt érdekével. Egy önmagát felemésztő MSZP helyén alakuló friss ellenzéki formáció valódi veszélyt jelenthet, nem úgy mint a mostani szocialisták.

A jelenlegi közvéleménykutatásokat figyelembe véve azonban több nem kamupárt is érintettje lehet az ügynek. Sem az Együtt, sem a Párbeszéd, sem a Liberálisok nem mérették meg még magukat országgyűlési választásokon egyedül. Ez pedig nem véletlen, hiszen a mérések alapján (a 3%-os hibahatárt szem előtt tartva) komoly esély van rá, hogy egyik párt sem érné el a szükséges 1%-ot. Az új szabályozás tükrében a külön indulás számukra nem csak kínos, de drága is lenne.

Most sokkal jobban rá vannak kényszerülve, hogy minél előbb együttműködés szülessen. Az összefogás mihamarabbi bejelentése pedig elemi érdeke a szocialistáknak, mivel ettől várják a zuhanórepülés megállását.

A Fidesznek tehát emelnie kell “házi ellenzéke” népszerűségét, hiszen velük együtt bukhat a centrális erőtér, és a középről politizálás évek óta jól működő elképzelése.

Pár héttel ezelőtt a Jobbik és az LMP gyakorlatilag egyszerre lépett, hogy kétségbe vonja a Fidesz legfőbb politikai üzenetének igazságtartalmát. Az LMP miniszterelnök-jelöltje, Szél Bernadett közérdekűadat-igénylést nyújtott be, a Jobbik pedig ezzel egy időben jelentette fel Soros Györgyöt (többek közt rombolás, hazaárulás és lázadás miatt).

Az ellenzéki pártok akcióinak ugyanaz volt a célja: az állító hiteltelenítése. Mindkét koncepció természetesen halálra volt ítélve, hiszen egyértelmű, hogy az érintett állami szervek nem fogják cáfolni a Soros-terv létét. Egyik kezdeményezés sem kavarta fel az állóvizet, sőt azóta sem hallhattunk semmilyen fejleményről.

Tegnap azonban jött egy váratlan csavar a történetben: az Open Society Foundations közleményén keresztül, maga Soros György cáfolta pontonként a Fidesz állításait – „A nemzeti konzultációs kérdőív állításai csúsztatásokat és nyilvánvaló hazugságokat tartalmaznak, amelyek célja, hogy szándékosan félrevezessék a magyarokat Soros György bevándorlókra és menekültekre vonatkozó álláspontjáról.”

De vajon számít-e bármit is Soros György közleménye? Lesz-e bármilyen hatása a Soros-terves kampányra? Nagy valószínűséggel pontosan annyi, mint a két ellenzéki formáció egy hónappal ezelőtti akciójának.

De miért is nem vevőek az emberek az új információkra, főleg, ha maga az érintett tagadja a vádakat?

Az embereknél véleményváltozást elérni igencsak nehéz, mivel legtöbbször egyszerűsítő megoldásokat, másnéven heurisztikákat alkalmaznak a döntéshozataluk során. Ennek egyik válfaja a szakértői heurisztika, mely azt jelenti, hogy az emberek az alapján fogadják el egy kijelentés igazságát, hogy ki mondja, és nem aszerint, hogy mit mondott. Vagyis: amit az egyén számára szimpatikus párt/politikus mond egy ügyről, az lesz az igazság. Tehát nem az számít, hogy az ellenzék, vagy akár Soros György mit mond saját magáról, hanem az, amit a kormánypárt állít róluk.

Egy másik leegyszerűsítési mód, a megerősítési heurisztika szerint pedig az emberek azt hallják meg, amit szeretnének. Azokat az információkat, melyek az eredeti álláspontjukkal ellentétesek, legtöbbször elengedik a fülük mellett.

Az emberek tehát saját előfeltevéseiknek megfelelően válogatnak az információk közül, akár olyan áron is, hogy az adott információ legfeljebb részigazságokat tartalmaz. A választó nem fog tudomást venni azokról az érvekről, melyek ellentmondanak saját választásának, vagyis igyekszik megszabadulni minden olyan információtól és véleménytől, amely saját világképének újragondolására késztetné.

Nyilatkozhat tehát bármit Soros György, vagy bevethetnek bármilyen jogi/politikai akciót az ellenzéki pártok, amíg a Fidesz célzott és hatékony kommunikációjával egyben tartja szavazóbázisát – ahol ő számít a hiteles információ forrásának – , nem fognak tudomást venni a valóság alternatív forrásairól.

1. A Momentum ismét népszavazást kezdeményez, most éppen a civiltörvény visszavonásáról.
2. Az ügy sikere erősen kérdéses, kivéve, ha a Momentum hatékonyan írja felül az aláírásgyűjtés tétjét.
3. A Fidesz számára úgy tűnik, csak pozitív kimenetele lehet a javaslatnak.

Népszavazást rendezhet a Momentum Mozgalom a külföldről támogatott szervezetekről szóló törvény visszavonásáról. Ezt a Kúria jogerős döntéssel hitelesítette. A párt a politikába való betörését is egy népszavazási kezdeményezés tematizálásával kezdte, így egyértelmű, hogy hasonló javaslatoktól várja népszerűségi mutatóinak emelkedését. A NOlimpiás kampány sikerét azonban biztosan nehéz lesz megismételni.

A tavaszi – a párt szempontjából – nagysikerű aláírásgyűjtés óta a Momentum több referendum javaslatot is kezdeményezett, azonban ezeket vagy visszadobta a Választási Bizottság, vagy a Fidesz hatástalanította azzal, hogy beállt az indítvány mögé (korrupciós bűncselekmények büntethetőségének elévülési ideje).

A népszavazás természetesen rendkívül fontos demokratikus intézmény, továbbá arra is kitűnően alkalmas, hogy egy párt érdekeit előre mozdítsa. Képes mobilizálni az embereket, továbbá a választópolgárok úgy érezhetik, hogy ők is részesei az életüket érintő döntéshozatali folyamatnak.

Könnyen lehet azonban, hogy a Momentum nem fog olyan jól kijönni az aláírásgyűjtéséből. Érdemes végiggondolni, hogy az elmúlt hónapok kezdeményezései közül miért pont ez jutott el eddig a pontig.

Először is kezdjük azzal, hogy a civiltörvény tartalmával az átlag választópolgár valószínűleg nincsen tisztában. A NOlimpiás kampánynál a kérdés egyértelmű volt: akarunk-e Magyarországon 2024-ben Olimipát rendezni, vagy sem? Emellett pedig az aláírás olyan jelentéstartalommal lett felruházva, ahol a kezdeményezés támogatói úgy érezhették, hogy saját kezűleg állítják meg a kormányzati korrupciót.

A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságának témája azonban már egy sokkal megfoghatatlanabb kérdés. Sőt, az az ember, aki életében először találkozik a kérdéssel, akár rá is csodálkozhat, hogy miért akarna bárki is egy átláthatósággal kapcsolatos törvényt hatálytalanítani. Ezt a gondolatot pedig egészen biztosan a kormánypárt is erősíteni fogja. A mobilizálás tehát erősen kérdéses ennél az ügynél, kivéve, ha a Momentum sikeresen alakítja át/írja felül az aláírásgyűjtés tétjét. Akkor lesz sikeres a kezdeményezés, ha az emberek lélekben nem a civiltörvényről fognak majd szavazni, hanem Orbán Viktor ellen.

Érdekes azt a szempontot is megvizsgálni, hogy a Kúria vajon miért engedte át pont ezt a kezdeményezést. A kormánypárt előzetesen már biztosan bemérte, hogy az embereket mennyire érdekli a téma, mennyiben veszélyezteti a párt érdekeit egy esetleges referendum. Feltehetőleg nem nagyon.

A Fidesz igen sokat profitálhat abból, ha kézzel fogható bizonyíték lesz arra, hogy a Momentum nem tudja mobilizálni az embereket. Sőt ez azt is bizonyíthatja, hogy az emberek jelentős többsége ebben az ügyben is a kormány oldalán áll. Arról nem is beszélve, hogy a téma adja magát, mint a “Soros-terv” része.

A Fidesz számára tehát úgy tűnik, hogy csak pozitív kimenetele lehet a kezdeményezésnek. Ha azonban az emberek mégis vevőek lennének a Momentum üzenetére, a kormánypárt még mindig meglépheti ugyanazt, amit a NOlimpiás kampány során tett: visszavonulót fúj, vagyis hatálytalanítja a törvényt, így nem is kerül sor a népszavazásra. Meghallgatja a nép szavát, odafigyel az emberek véleményére. Az ügyre pedig 2 hét múlva már senki sem emlékszik.

De akkor mi a javaslat hozadéka a Momentum számára? Egyelőre egy hír erejéig bekerült a napi sajtóba.

Mintha a baloldal nem értené, hogy miről is szól a politika 2017-ben Magyarországon. Az idei ‘56-os megemlékezések kapcsán – az Orbán-beszédben elhangzott homo brüsszelicus kifejezés mellett – a legtöbb szó arról esett, hogy a baloldal nagy ellenzéki tüntetése elmaradt. A rendezvény lemondásával így tovább sikerült erősíteniük azt a képet, hogy az ellenzék cselekvésképtelen. Nem hogy kormányt nem tudnak váltani, de egy tüntetést sem tudnak véghezvinni.

Bár a hétvégén valójában piros figyelmeztetést adott ki az OMSZ a várható rossz időjárás miatt, Gulyás Márton már vasárnap lefújta a politikai rendezvényt. “A résztvevők testi épségét kockáztatnánk a tüntetés megtartásával, amit semmiképpen sem vállalhatunk fel” – nyilatkozta a választási törvény megváltoztatására létrejött Közös Ország Mozgalom. Október 23-án azonban csak enyhe záport tapasztalhattak a főváros lakói, így a baloldali pártok döntése még inkább kínosabban hatott, hiszen ezzel szemben Orbán Viktor több ezer ember előtt tartott beszédet.

Pedig mennyi lehetőség rejlik egy nagygyűlésben…főleg az egyik legfontosabb nemzeti ünnepen, fél évvel a választások előtt.

A politikai nagygyűléseken mindig a mögöttes tartalmon van a hangsúly. A szimpatizánsok nem azért mennek el, hogy meghallgassák az ott elmondott beszédet, hiszen azt megnézhetik élőben a TV-ben is, vagy elolvashatják a sajtóban. Sőt, az utóbbi verziók sokkal kényelmesebb időtöltésnek ígérkeznek, hiszen ebben az esetben a résztvevő nem várakozik, ázik, fázik.

Az emberek azonban mégis kilépnek a komfortzónájukból.

A politikai nagygyűlésnek az a lényege, hogy az egyén együtt lehet azokkal, akik úgy gondolkodnak, mint ő. Együtt lehet a vezérrel: hallja, látja őt élőben, részese a közösségi élménynek. A nagygyűlés résztvevőjeként tehát azt érezheti, hogy ő is részese a párt sikerének, továbbá nincs egyedül az általa érzett dühvel, félelemmel, elkeseredéssel. Aki a gyűlésen ott van, az velem, a vezérrel, velünk van.

A pártok szempontjából kulcsfontosságú, hogy a nagygyűlések közösségformáló ereje hosszútávra építkezik: a lelkesedésből később szolidaritás, identitás, közösséghez való tartozás lesz. Az egyén nem csak fizikailag, de lelkileg is szinkronizálódik.

Orbán Viktor ezt persze már nagyon régóta tudja. De a baloldal is. Úgy tűnik azonban, hogy már semmilyen eszközzel nem kívánnak élni, mellyel megszólíthatnák a szavazókat.

1. A migráció fő okozójaként sokáig Brüsszel volt megjelölve.
2. Soros György mint a negatív kampány tárgya minden szempontból hatékonyabb választás.
3. Lehet-e Soros démonizálását olyan szintire vinni, amellyel már az ellentétes hatást érik el?

A Fidesz számára a bevándorlás napirenden tartása már a 2016-os kvótanépszavazás idejére is viszonylag nehézkes volt, hiszen a határzárral és a migráció fő útvonalainak megváltozásával lekerült hazánkról az addig tapasztalható nyomás. Az ellenségkép és a negatív kampány fenntartása a kormánypárt kampányának kulcseleme, így a hatékonysága különösen fontos a 2018-as választások kimenetele szempontjából. 2017 tavaszára ezért egyértelműen hatékonyabbá kellett tenni a migráció ellenes üzenetet, melynek lényege: Magyarország nem kér a bevándorlókból.

A migráció fő okozójaként sokáig Brüsszel volt megjelölve (“Állítsuk meg Brüsszelt”), aztán tavasszal hirtelen jött a váltás, és eltűntek az EU-t negatív színben feltüntető kormányzati hirdetések. Több elmélet is létezik arra vonatkozóan, hogy miért szívódtak fel egyik napról a másikra a plakátok (pl. Orbán Viktor áprilisi brüsszeli találkozói nagyban hozzájárulhattak a negatív kampány fő célpontjának lecseréléséhez). Ezt követően átmenetileg az “Erős és büszke európai ország” plakátjait láthattuk, majd újratervezésként az új hirdetéseken Soros György személye került a középpontba, így a migráció kapott egy arcot.

Soros György mint a negatív kampány tárgya, tulajdonképpen minden szempontból hatékonyabb választás, mint Brüsszel volt.

• A magyar-amerikai milliárdos biztosan nem tud olyan súlyú retorziókat kilátásba helyezni, mint az Európai Néppárt a “brüsszeles” kampány során (Manfred Weber, a képviselőcsoport vezetője kijelentette: nem szabad Magyarországon Európával riogatni az embereket).
• Az EU megítélése alapvetően pozitív a magyar társadalomban (Magyarországon 63 százalék az Európai Unióhoz tartozónak érzi magát, mely 5 százalékos növekedés a tavalyi állapothoz képest.) Tehát Brüsszel “túl démonizálása” nem feltétlenül változtat az emberek attitűdjén.
• Egy valódi személy arca kézzelfoghatóbb ellenségkép, mint egy város és annak bürokratái.
• Az arc – és annak mögöttes tartalma – az adott politikai formáció érdekei mentén lett kialakítva.
• Soros György neve 2015-ig alig volt ismert a társadalom többsége számára. A Fidesz által megcélzott választói réteg feltehetően a kampányban találkozott először a nevével, így pontosan annyit, és azt fogja róla gondolni, mint amit a médiában hall.

A “Soros György” brand negatív tartalommal való feltöltése azonban tegnap új fejezethez érkezett. Aradszki András, kereszténydemokrata képviselő napirend előtti felszólalásában párhuzamot vont Soros és az ördög között, valamint kiemelte, hogy a nemzeti konzultáció kiváló lehetőség arra, hogy véleményt mondjanak az emberek “a sátáni Soros-tervről”.

A tegnapi napig nagyjából bármi rosszat lehet mondani Soros Györgyől úgy, hogy az hibátlanul simuljon bele a Fidesz kommunikációs paneljeibe. A KDNP-s államtitkár  azonban feltehetőleg túllőtt a célon. Harrach Péter, a KDNP  frakcióvezetője magánvéleménynek titulálta Aradszki felszólalását, míg Gulyás Gergely a Fidesz frakcióvezetője úgy vélte, hogy a párhuzam nem szerencsés.

A valóságtól való ilyen mértékű elrugaszkodás tehát könnyen kontraproduktívvá válhat. A Fidesz tét-emeléséről már volt szó korábban, azonban kérdés, hogy lehet-e ezt olyan szintire vinni, amellyel már az ellentétes hatást érik el?

Kérdéses, hogy mennyire tekinthető sikeresnek a Momentum Mozgalom, melynek hónapok óta nagyrészt abból áll a kommunikációja, hogy október közepén lesz egy minden szakpolitikát átfogó programja. Természetesen fontos, hogy egy párt rendelkezzen választási programmal, azonban el kell ismernünk, hogy a választók túlnyomó többségét ez egy kicsit sem hozza lázba. Legalábbis hazánkban biztosan nem. Arról pedig már korábban írtunk, hogy manapság a politika sokkal inkább a karizmatikus vezérek, és nem a minőségi pártprogramok harca.

A párt nemrég kezdte el feltölteni Youtube csatornájára a hónap közepén megjelenő választási programjukat reklámozó videókat. Ezek közül megnéztük a legfrissebbet, az egészségügyről szóló kisvideót, hiszen ez az a szakpolitika, melyre a társadalom túlnyomó többsége is megoldandó problémaként tekint.

A videónak már az első pár képkockája meghökkentő, hiszen a tizedik másodpercben egy, a képi világában igencsak explicit svájci prevenciós reklámot vágnak be. Természetesen ez egy biztonságos szexet népszerűsítő videónál szokványos, azonban az eddig látott magyar kampányvideókhoz képest szokatlan.

A bevágott külföldi reklámok a szűrővizsgálatok fontosságára helyezik a hangsúlyt, így a Momentum is a prevencióra fókuszál, valamint a videó alatt ezt írják egy kommentben: “A fogamzásgátló tablettákat is bevonjuk az államilag támogatott gyógyszerek körébe, valamint lehetővé tesszük a sürgősségi fogamzásgátlók vény nélküli elérését a gyógyszertárakban.”

Ahogy a videóban sem, úgy a párt alapvető kommunikációjában sem ez lesz a fő üzenet, hiszen a népességfogyás komoly kihívást jelent mind Magyarország, mind pedig a kontinens számára. Az viszont kétségtelen, hogy egy alapvető társadalmi, materiális problémára reagál.

A videó és az ajánlat is elsősorban a fiatalokat célozza. Egy olyan társadalmi csoportot, amelyet a Fidesz a legkevésbé tud – és akar – megszólítani, hiszen mind a rezsicsökkentésnél, mind a gyermekvállalást ösztönző családpolitikánál inkább a 30 feletti korosztály a célcsoport. A legtöbb 18-30 éves számára azonban fontosabb a biztonságos és olcsó nemi élet ígérete, mint a CSOK (legalábbis a jelenlegi életszakaszukban).

Összevethetjük ezt a programot a Magyar Liberális Párt könnyű drog legalizálási javaslatával, hiszen ők is a fiatalokat akarják megcélozni a programjukkal. Ennél azonban sokkal hatékonyabb lehet a Momentum nagyobb réteget megszólító, materiális kérdése.

A kis pártok részéről tehát teljesen logikus lépés a fiatalok felé való orientálódás, mivel a “nagyok” csak minimális erőfeszítést tesznek az ifjúság megszólítására. Itt érdemes azonban hozzátenni, hogy a fiatalok a legmegbízhatatlanabb szavazók: politikai preferenciájuk többször változhat, nem kötődnek annyira egy politikai párt brandjéhez, mint az idősebb korosztály.  

A kérdés tehát az, hogy egy széles társadalmi réteget anyagilag érintő felvetés elegendő-e ahhoz, hogy a fiatalok egy olyan kis pártra adják le a szavazatukat, melynek még az országgyűlésbe való bejutása is bizonytalan. Tudja-e egyáltalán a párt ehhez hasonló programpontokkal mobilizálni az amúgy politikától elforduló ifjúságot?

1. Az MSZP fél évvel a választások előtt egyelőre nem keres új jelöltet.
2. A párt továbbra is karakteres baloldali politikát kíván folytatni.
3. Ugyanakkor egy politikus személye fontosabb, mint a pártprogramok.A pártok Facebook borítóképe 2017 október 3-án

A tegnapi nap margójára.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke hétfői sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy pártja egyelőre nem keres új miniszterelnök-jelöltet, ehelyett az egyéni választókerületekben való együttműködésre kíván fókuszálni.

Most gondoljuk át, hogy ez a kijelentés miért is abszurd: a baloldal legnagyobb ellenzéki pártja tehát nem keres új arcot a kampányához, fél évvel a választások előtt. Pedig elviekben a párt választási győzelemre készül.

Ennek a nyilatkozatnak két jelentése lehet: az egyik az, hogy az MSZP teljesen elfelejtette, hogy napjaink személyközpontú politikai világában sokkal fontosabb egy jelölt megnevezése, mint a pártprogram. A másik jelentés viszont arra utalhat, hogy nem is akarnak indítani egy másik jelöltet a pártból, hanem végül támogatják egy már ismert ellenzéki kormányfő-jelölt kampányát.Ebben az esetben a legvalószínűbb lépés az lenne (már amennyiben az MSZP valóban ambícionálja a kormányváltásban való részvételt), hogy Szél Bernadett mögé sorakozzanak fel. Természetesen azért ehhez az LMP beleegyezésére is szükség van…

Ezt látszik igazolni (a magát valaha miniszterelnök-jelöltnek tartó) Lattmann Tamás múlt heti nyilatkozata, melyben az LMP politikusát tökéletes jelöltnek írta le. De miért is érdekes nekünk Lattmann Tamás véleménye? Köztudott róla, hogy a Botka László által júliusban árulónak nevezett Molnár Zsolttól kapta a felhatalmazást a közelmúltban történt médiaszerepléseire. Továbbá jelentős szerepet vállalt Botka megbuktatásában, hiszen az általa létrehozott Magyar Progresszív Mozgalom egyik fő célja éppen Botka félreállítása volt.

Molnár Gyula emellett kiemelte, hogy az MSZP továbbra is karakteres baloldali politikát kíván folytatni . Ez minden kétséget kizáróan egy “szép gondolat”, de vajon lehet-e választást nyerni ennyivel? Aligha. A személyek és a vezető politikusok sokkal fontosabb tényezők, mint az ideologikus politizálás.Gondoljuk csak végig, hogy hogyan nyerte meg a Fidesz az elmúlt két választást. Nem volt hosszú, szakpolitikai területekre fókuszáló, ideologikus kormányprogram, csupán a karizmatikus vezető és a pár szavas üzenetek (2010: Csak a Fidesz, 2014: Folytatjuk!).

Manapság a politika tehát a politikusok személye körül forog, nem pedig a pártprogramok és ideológiák körül.

Ezt az egyszerű képletet a Jobbik már régen felismerte, így a verbális és képi kommunikációjuk is erősen Vona Gáborra koncentrál. Szél Bernadett bár mindössze szeptember eleje óta az LMP miniszterelnök-jelöltje, a párt kampánya folyamatosan a személyére fókuszál. A Fidesz pedig közel 30 éve maga Orbán Viktor.

A hangsúly tehát a hiteles személyeken van, nem a politikai irányvonalon.Ezért is kifejezetten nehéz értelmezni, hogy mit is akarhatott Molnár Gyula a kijelentésével.

1. Botka László visszalépése nem érhette meglepetésként a szocialistákat.
2. Az esemény utáni órákban egységesség van a párton belül: egységes a hallgatás.
3. A lemondásokat követően láthatóvá vált az MSZP egyik legnagyobb problémája: a kommunikáció

           forrás: szeged.hu

Botka László a mai nappal lemondott az MSZP miniszterelnök-jelölti posztjáról, ezzel a politikai hírek fókuszába került. Az esemény minden bizonnyal a párt 2017-es mélypontja. A nyilatkozat óta újabb fejlemény, hogy Ujhelyi István is lemondott a párt alelnöki címéről, közleményében az alábbi indokokat nevezve meg:

“Egyelőre úgy tűnik, hogy a hatalom piszkos eszközeivel támogatott „puccs” eléri célját: a demokratikus erők végletesen megosztottá és megtörtté váltak. (…) Nem tudok közösséget vállalni azzal, hogy az MSZP belső viszonyait és politikáját külső szervezkedések által is befolyásolni vagy akadályozni lehet. (…) Bocsánatát és megértését kérem a párttagoknak és választóinknak, de pártvezetőként nem vállalhatok felelősséget és sorsközösséget a következő időszakért.”

A lemondásokat követően Molnár Gyula pártelnök egy sajtótájékoztató keretében kommentálta az eseményeket, Szanyi Tibor, a párt EP képviselője pedig Facebookon osztotta meg véleményét Botkával és Ujhelyivel kapcsolatban:

“Megfutamodás. Számomra az árulás az, amit ez a két ‘szegedisrác’ művel(t). Harc helyett hazaköpni nem túl okos dolog. :( ”

Szanyi azonban rövid időn belül törölte bejegyzését, melyet így kommentált:

“Ritkán törlök bejegyzéseket, de most megtettem a sajátommal. Az vezet előre, ha kizárólag az emberek sorsával törődöm. Uff!”

A lemondásokat követően azonban a párt vezető politikusai a véleménynyilvánítás helyett hallgatásba burkolóztak.

De hol vannak a többiek a pártból? Miért nem szólal meg senki?

Botka László távozása tökéletes látlelete annak, hogy milyen komoly ellentétek és törésvonalak vannak a szocialista párton belül. Az MSZP oldalára is több mint öt órával a bejelentést követően került csak ki a pártelnök sajtótájékoztatójának összegzése. Most nem szól ki senki a pártból, ellentétben azzal, amit a nyár folyamán többször tapasztalhattunk. Lehet, hogy a szocialisták a Fideszhez hasonlóan kivárnak, míg meg nem fogalmazódik “az üzenet”, amit aztán az összes politikus egyszerre tud majd kommunikálni? Ez a válságkommunikációnak egy bevett eszköze is lehet, melyhez gyakran nyúlnak a pártok ilyen helyzetben.

A látszat azonban inkább arra utal, hogy a szocialistáknál teljes a fejetlenség egy olyan történés után, melyre számítani lehetett. Borítékolható volt, hogy Botka a táborán belüli “Fidesz kollaboránsokat” fogja vádolni a kudarcáért. Pedig könnyedén ki lehetett volna dolgozni valamilyen ütős ellenérvet, hogy tompítsák a támadás élét. Vegyük észre, hogy a szocialisták nem profitálnak abból, ha Botka áldozatként van beállítva, ahogyan abból sem, hogy Molnár Gyula kiállt mellette a sajtótájékoztatón. Most kellene felszólalnia a  Botka-ellenes vonalnak, hiszen minél később teszik ezt meg, annál hitelesebbek Botka és Ujhelyi szavai. A tétlenségük révén szinte elismerik a Botka László által elmondottakat.

A hallgatás beleegyezés?