Az előző cikkemben azoknak a politikusoknak a közösségi média használatát elemeztem, akik számára a 2018-as választások során biztos volt a parlamentbe jutás. A következőkben azonban három olyan politikusról lenne szó, akik bár pártjuk ismert alakjai, bejutásuk mégis kérdéses volt (akár a listán elfoglalt helyük, akár a pártjuk népszerűsége miatt).

 A 2018-as választások során az MSZP-Párbeszéd, a DK, valamint az LMP esetében nem feltétlenül azt prognosztizálták a közvéleménykutatások, hogy átlépik az 5%-os küszöböt – az MSZP-Párbeszéd esetében 10% - , így ezen pártok jelöltjei számára a bejutás erősen kérdéses volt, akármilyen előkelő helyet is foglaltak el a listán.

 Az MSZP-Párbeszéd listán a miniszterelnök-jelöltet leszámítva az első tíz helyen az MSZP színeiben induló politikusok foglaltak helyet, akik közül Gőgös Zoltán a 6. helyet foglalta el, mely a 10%-os küszöb elérése esetén biztos bejutást jelent. Habár egyéni választókerületben is indult Veszprém megye 4. számú választókerületében, biztosabb mandátumot jelenthetett számára az MSZP-Párbeszéd parlamentbe jutása. A választókörzetében harmadik helyen végzett, mivel a Fidesz-KDNP jelöltje több mint négyszer annyi szavazatot, míg a Jobbik jelöltje közel dupla annyi szavazatot kapott. Ez a kettőség a kampány során a facebook használatában is jelen volt: egyrészt választókerületével foglalkozott, lakossági fogadóórákat és utcafórumokat tartott, másrészt azonban nagyobb hangsúlyt helyezett az MSZP, valamint Karácsony Gergely népszerűsítésére, mint önmagáéra. Saját magáról feltöltött képek csak elvétve találhatóak, továbbá az adott képeken kizárólag a közéleti szereplése látható, a facebookos tevékenységét leginkább a megosztások jellemzik. A kampány során leginkább az MSZP és Karácsony Gergely hivatalos oldalának posztjait osztotta meg, melyekhez ő maga már nem is fűzött hozzá semmit. Emellett (eddig egyedül álló módon) gyakran oszt meg általa írt posztokat, melyekhez sem képet, sem videót nem társít – az ilyen jellegű bejegyzéseket azonban általánosságban kevesebb ember olvassa el. A kampány alatti aktivitása a választást követően jelentősen visszaesett, április 8-a után összesen 4 poszt található az oldalán, az utolsó május 10-én került fel, melyben megköszönte a születésnapi jókívánságokat és közölte, hogy visszavonulása hivatalos. A hivatalos politizálás befejezésével Gőgös Zoltán – ellenben például Vona Gáborral – hivatalos facebook oldalát nem használja.

kép forrása: Gőgös Zoltán hivatalos Facebook oldala

A Demokratikus Koalíció volt a másik olyan párt a 2018-as kampány időszakában, melynek szavazatait a parlamenti küszöb környékére jelezték elő - végül 5,37%-ot kapott a listás ágon. A lista első öt helyét elfoglaló politikus tehát nem érezhette biztosnak parlamenti helyét, így volt ez a 4. helyet elfoglaló Niedermüller Péter esetén is. Gőgös Zoltánhoz hasonlóan Niedermüller is indult egyéni választókerületben – a Varga Mihály által megnyert II. kerületben -, azonban ő sem fogadta el végül a listás parlamenti mandátumát. Niedermüller EP-képviselőként indult el a választáson, vagyis tisztában volt vele, hogy a parlamentbe jutása esetén választania kell a két mandátum között. (A választást követően azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy az egyéni körzet megnyerése esetén az EP-mandátumot adta volna vissza.)  A kampány időszakában Niedermüller leginkább pártja központi üzeneteit osztotta meg, így a DK és Gyurcsány Ferenc hivatalos oldalának posztjait. Választókerületével nem foglalkozott olyan elmélyülten, mint más EVK jelöltek. Jellemző volt olyan cikkek és posztok megosztása, melyek más politikusokat tüntettek fel negatív színben – többek között Orbán Viktort, Lázár Jánost, vagy Ungár Pétert. A DK plakátjai mellett az egyetlen kép, mely felkerült a hivatalos oldalára a választás napján készült, amikor is éppen leadja szavazatát – a magyar politikusok körében az idei választás idején igen elterjedtek az ilyen jellegű képek. A választást követően továbbra is aktív maradt a közösségi médiában, azonban már mint EP-képviselő, így az általa megosztott tartalmak az Európai Uniós ügyeket érintik. Több posztjában is kifejezi, hogy a DK az egyetlen olyan párt ma Magyarországon, mely az Európai Uniós értékeket vallja. 

kép forrása: Niedermüller Péter hivatalos Facebook oldala

Külön figyelmet érdemel az LMP lista 7. helyén induló Demeter Márta, aki bár az előző ciklust az MSZP színeiben kezdte meg, a frakcióból kilépve – a 6 hónapos moratórium letelte után – 2017 szeptemberében átült az LMP frakcióba. 2018-ban nem csupán a listán szerepelt, hanem ő indult a párt színeiben a X. kerületben is. A kampány alatt Demeter Márta a választókerületi jelöltségét helyezte előtérbe a pártlistával szemben: a Kőbánya-Kispest környékét érintő problémákkal foglalkozott leginkább a facebook oldalán, valamint nem volt rá jellemző, hogy az LMP, vagy Szél Bernadett oldalának tartalmait osztotta volna meg. Annak ellenére, hogy az egyéni választókerületét elveszítette, továbbra is kiemelkedően foglalkozik a X. kerülettel – főként a Bihari utcai kilakoltatásokkal. Demeter Mártának nem csak egyéni, hanem listás mandátuma is kérdéses volt, hiszen a lista 7. helyen állva az 5% elérése még nem lett volna elég a bejutáshoz. Egy-egy képet kivéve – például amikor lazításképp Rejtő Jenőt olvas – kizárólag közéleti tartalmak találhatóak, melyek a már említett Bihari utca mellett, a nemzetbiztonságra koncentrálódnak.

kép forrása: Demeter Márta hivatalos Facebook oldala

A következő cikkben olyan magyar politikusokról lesz szó, akik valamely oknál fogva a választás után érdekesebbé váltak a közvélemény számára, mint a kampány időszakában.

Torma Noémi a Szegedi Tudományegyetem politológus hallgatója, a Paradigma Intézet gyakornoka

A 2018-as választások során is voltak olyan pártok, melyek akkora méretű szavazótáborral rendelkeztek, hogy a lista első 20 helyén való elhelyezkedés szinte biztos sikernek számított. Így volt ez a Fidesz-KDNP és a Jobbik listája esetén is. Egy ilyen biztos hely kapcsán – főleg ha a jelölt nem is indult egyéni választókerületben – a személyes népszerűség növelése nem olyan fontos cél, hiszen a parlamentbe jutást a párt népszerűsége hozza meg. Érdemes megvizsgálni, mutat-e valamilyen különbséget ezeknek a politikusoknak a médiahasználata. 

kép forrása: Semjén Zsolt hivatalos Facebook oldala

A Fidesz-KDNP színeiben induló Semjén Zsolt a 2. helyet foglalta el a listán, mely biztos parlamenti mandátumot biztosított számára, így egyéni választókerületben nem is indult. Ezen információ, illetve a Semjén Zsoltról való előzetes ismereteim alapján teljesen más Facebook-oldalra számítottam Feltételezéseim alapján úgy gondoltam, hogy oldalát a kampány időszakában központi tartalmakkal árasztja el, melyek legfőbb témája Soros György és a migráció, a választást követően azonban az aktivitása elmarad. A valóságban azonban meglepetés éri azokat, akik hasonlóan vélekedtek. Semjén Zsolt az egyik legaktívabb magyar politikusnak számít, szinte napi rendszerességgel oszt meg különböző tartalmakat, melyek kizárólag közéleti témákkal foglalkoznak. A kampány alatt számos alkalommal osztotta meg Echo TV-s szerepléseit, valamint a Magyar Idők írásait. A KDNP kis programfüzete is megtalálható Semjén oldalán, melyben többek között megjelennek a házasságkötések és a munkalehetőségek számának növekedése, a családi adókedvezmény, az Erzsébet-utalvány, valamint a határzár, melyeket kormányváltás esetén mind elveszítettünk volna. A választást követően is kizárólag munkájára koncentrálódik közösségimédia-szereplése, csupán ezzel kapcsolatos tevékenységéről oszt meg képeket, a Magyar Idők mellett pedig egyre nagyobb rendszerességgel jelenik meg oldalán az Origo, valamint a Demokrata írásai – utóbbinak a címlapján is szerepelt. Permanens témaként jelenik meg nála a kereszténység, mely a kampány során és azt követően is kiemelkedő tartalomnak számít Semjén Facebook-oldalán.

kép forrása: Dúró Dóra hivatalos Facebook oldala

A Jobbik biztos befutói közül az egyik legérdekesebb személy a lista harmadik helyén szereplő Dúró Dóra, aki habár egyéni választókerületben is indult, mégis biztos parlamenti mandátummal rendelkezett. A kampány időszakában Dúró Dóra mind közéleti, mind magánéleti jellegű képeket és videókat is feltöltött a Facebook-oldalára, utóbbiakon férjével, Novák Előddel, valamint a három gyermekük körében szerepel, melyek mellett legtöbbször a nagycsaládos életre biztatja az embereket, még egy külön mappát is létrehozott „Nagycsaládos életünk” címmel. A családdal való kampányolásban Dúró Dóra számít az egyik legkiemelkedőbb politikusnak, a hétköznapjaik mellett még beállított műtermi képek is találhatók. A közéleti tartalmak között leginkább az oktatáspolitika jelenik meg, emellett pedig nála is kiemelt témaként szerepel a kereszténység és a nemzet védelme. Dúró Dóránál szintén jellemző a különböző portálok híreinek megosztása, legjellemzőbben az Alfahír cikkeit posztolja. Facebook-oldalán a kampány alatt többször hangsúlyozta, hogy a Jobbik a fiatalok pártja, videóban meg is szólította az első szavazókat, sőt arra is felhívta a figyelmet, hogy még Chuck Norris sem képes helyettünk szavazni. A választást követő első hónapban lényegi változások nem történtek abban a képben, melyet Dúró Dóra sugárzott a közösségi médián keresztül, továbbra is kiemelkedő téma volt az oktatás, a nagycsaládos élet és az anyaság. A Jobbikból való kizárásának itt még semmilyen jele nem volt, többször hangsúlyozta a párt egységességét, az elnökválasztás után azonban már egy olyan képet osztott meg, melyen a magyar zászló előtt Toroczkai Lászlóval áll „Egységben az erő” felirattal, de itt is kifejti, hogy mindent megtesz azért, hogy ne történjen pártszakadás. Ezt követően május végéig csupán cikkeket osztott meg, az Alfahír mellett az Index és a Femina írásai is megjelentek. Május végén azonban egy – szintén műtermi – kép mellett fejtette ki véleményét arról, hogy a platformba való belépése nem jelenti a Jobbikból való kiválását és a párt szakadását. A választóvonalnak május 29-e tekinthető, amikor is Dúró Dóra megosztotta a Kuruc.info cikkét – korábban nem osztott meg tőlük –, mely szerint elindult a pártszakadás és Dúró Dórát kizárják a pártból. A poszt mellett a döntés miatti csalódottságának adott hangot. Annak ellenére, hogy már a Jobbik helyett hivatalosan is a Mi Hazánk színeiben szerepel, Dúró Dóra Facebook-szereplését nem érték lényegi változások, továbbra is hasonló tartalmakat oszt meg magánéletét illetően, a politika tekintetében pedig elsődleges prioritása az oktatáspolitika, a Jobbik oldala helyett azonban már a Mi Hazánk Mozgalom oldalát osztja meg, valamint ismét kezd felbukkanni a Kuruc.info online platform.

A következőkben azon listás politikusokról lesz szó, akik esetén pártjuk népszerűsége és a listán elfoglalt helyük alapján kérdéses volt a parlamentbe jutás.

Torma Noémi a Szegedi Tudományegyetem politológus hallgatója, a Paradigma Intézet gyakornoka

A következőkben azokkal az egyéni választókerületi győztesekkel foglalkozom, akik pártjukból egyedüliként jutottak egyéni mandátumhoz, a parlamentbe jutott pártok közül a Jobbik és az LMP az a két párt, amely mindössze 1-1 egyéni mandátumot tudhat magáénak, emellett említést tennék Szabó Szabolcsról, az Együtt egyéni képviselőjéről, akinek pártja bár frakciót nem tudott alakítani, egy mandátumot mégis sikerült összehozni.

kép forrása: Pintér Tamás hivatalos Facebook oldala 

A Jobbiknak számos népszerű politikusa indult egyéni kerületben, azonban mégis csak egyet tudott bezsebelni, méghozzá Pintér Tamás személyével Fejér megyében. Pintér Tamás azon egyéni választókerületi nyertesekhez tartozik, akiknek az országos ismertsége alacsonyabb, így elsősorban a választókerületi népszerűsége vezetett győzelméhez, és ez jól látszik Facebook-oldalán is. Annak ellenére, hogy találkozhatunk a Jobbik programjának elemeivel, így például a bérunióval vagy az ingyenes jogosítvánnyal, mégis leginkább a helyi ügyek és események jelentek meg Pintér oldalán. A kampány nagy részét választókörzete központjában, Dunaújvárosban töltötte, itt utcafórumokat, gyűléseket tartott a választópolgárok számára, leginkább ezzel kapcsolatos tartalmak találhatók médiafelületén. Az országos problémák Dunaújváros és környékére levetítve jelentek meg, melyekkel személyesen foglalkozik, és Facebook-oldalán mindenki számára elérhetővé teszi, de még a Dunaújvárosban tartandó programokat is saját oldalán reklámozza a lakosság számára. A választást követően a legtöbb poszt az elnyert mandátumért való köszönetnyilvánítást tartalmazta, valamint egyre több kép jelenik meg a parlamenti munka mindennapjairól, ám Pintér néhány személyes jellegű posztot is megoszt oldalán, amelyeket a kampány során nem alkalmazott.

Az LMP egyetlen egyéni mandátuma – nem meglepő módon – a fővárosban született, Csárdi Antal győzelmével. A kampány időszakában egyáltalán nem alkalmazta Facebook-oldalát önmaga népszerűsítésére, csupán az LMP, Szél Bernadett és különböző hírportálok bejegyzéseit osztotta meg és fejtette ki azokkal kapcsolatos véleményét. A választás napján csak egyelten kép került fel Csárdiról, amikor is éppen az urnába dobja szavazólapját és köszönetet mond a szavazóknak, valamint kitartást kíván a még sorban várakozóknak. A választást követően szintén a közügyekkel kapcsolatos bejegyzésekre való reagálás figyelhető meg. Csárdi közösségimédia-használata ezek alapján kitűnik az eddigiek közül, hiszen az eddig említett politikusok akár magánéleti jellegű posztokkal, akár a közéletben való aktivitásukkal, de önmaguk imázsát igyekeztek népszerűbbé tenni, míg Csárdinál effajta jelenségről nem beszélhetünk.

kép forrása: Csárdi Antal hivatalos Facebook oldala

Szabó Szabolcs az Együtt színeiben indult, majd nyerte meg Budapest 17. számú választókerületét, pártja azonban nem jutott be a parlamentbe, így az LMP frakcióját erősíti. Facebook-oldalát mind a kampány során, mind pedig azt követően nagyon aktívan használja, szinte minden egyes nap találhatunk ott új tartalmat. Posztjai sokrétűek, sokszor reagál hírportálokra, videókat és képeket is egyaránt megoszt. A választás előtt az Együtt népszerűsítése is megfigyelhető volt, azt követően azonban egyéni tevékenységére koncentrál közösségi oldalán. Részt vesz választókerülete mindennapjaiban – legyen szó kézműves táborról, bográcsozásról vagy traktorvezetésről, ezeket az eseményeket pedig folyamatosan megosztja követőivel is.

 kép forrása: Szabó Szabolcs hivatalos Facebook oldala

A következő részben a parlamentbe jutott pártok egy-egy népszerű listás politikusának Facebook-használatával fogok foglalkozni. 

Torma Noémi a Szegedi Tudományegyetem politológus hallgatója, a Paradigma Intézet gyakornoka

A közösségi média használata elsősorban azon politikusok számára fontos, akik népszerűségüket nem csupán a pártjuk ismertségének köszönhetik. A miniszterelnök-jelöltek mellett az egyéni választókerületi politikusok számára nélkülözhetetlen az egyéni imázs megléte. Ezen politikusok esetében egyértelmű, hogy a győzelemhez nagyban hozzájárult a pártjuk népszerűsége, azonban emellett mindig jelen volt a személyes ismertségük is.

 A 2018-as választás során a Fidesz-KDNP jelöltjei nyerték meg az egyéni választókerületek nagy többségét, mellettük az MSZP-Párbeszéd, valamint a DK volt az a két párt, amely több egyéni győzelmet is bezsebelt. A sok egyéni győztes közül azonban mindhárom pártban van egy-egy olyan személy, akinek a közösségi aktivitása kiemelendő.

 A Fidesz-KDNP számos egyéni jelöltje közül érdemes kiemelt figyelmet szentelni Lázár Jánosnak. Amilyen későn kezdte el aktivizálni magát a Facebookon, annál nagyobb lendülettel ásta bele magát a közösségi média nyújtotta lehetőségekbe. Lázár János mind általánosságban, mind a közösségi média szemszögén keresztül iskolapéldája az egyéni választókerületi politikusnak, 2018-as ciklusa óta országos politikai szerepet nem tölt be, teljes egészében csak a választókerületére koncentrál. Hivatalos Facebook-oldalát az idei kampányra hozta létre, innentől kezdte el magát a közösségi médiában népszerűsíteni. A magyar politikusok körében kiemelkedő módon használja azokat az eszközöket, melyek hazánkban még csak a youtuberek körében terjedtek el, vlogol, bejelentkezik élőben, szinte már csak azt várjuk, hogy egyszer megmutassa, mi van a táskájában. Az általa megjelenített tartalmak is eltérnek a megszokottól. Országos közügyeket érintő kérdések szinte egyáltalán nem jelennek meg oldalán, csak helyi ügyekkel foglalkozik, ezeket azonban olyan módon jeleníti meg, hogy országos szintű népszerűségre tesz szert. A közéleti tartalmak mellett azonban a magánéletét bemutató elemek is megjelennek hivatalos oldalán: többször töltött fel olyan videókat, melyekben választókörzete kisebb településeire látogat, és még egy-egy beszélgetésre is beinvitálják az ott lakók, emellett fiatalokkal beszélget a politikáról, valamint hétvégi ultipartikat csap barátaival. A Facebook mellett azonban az Instagramon való aktivitása is említésre méltó, ahol a tartalmak hasonlóak, azonban ezek mellett többször megjelennek a „János a mi fiunk”, valamint a „Mi fiunk Pesten” tagek. 

kép forrás: Lázár János hivatalos Facebook oldala

Kunhalmi Ágnes, az MSZP-Párbeszéd jelöltje volt az, aki talán a leginkább vágyott az egyéni mandátum megszerzésére. A Facebookon való aktivitását úgy jellemezhetnénk, hogy a magánéleti posztok mellett elvétve politikai tartalmakat is találunk. A kampány idején még jellemző volt, hogy utcafórumokról és gyűlésekről posztolt, valamint a választás után nagy örömmel tudatta, hogy átvette egyéni mandátumát. Ezek mellett azonban Kunhalmi teljes családját megismerhettük a hivatalos Facebook-oldalán keresztül, minden örömét, bánatát és családi eseményét megosztja követőivel, a nagy események mellett azonban még olyan mindennapi történéseket is megoszt, mint a foci-vb nézése, edzés, nyaralás a szüleivel vagy a legújabb Horn Gyula-idézetes bögréje. Az, hogy ennyire közel hozza magát az emberekhez, csak növeli népszerűségét, sikerült megnyernie választókerületét, személyes ismertsége is egyre inkább nő, Kunhalmi Ágnes az MSZP bájos kislánya, akit Gyurcsány Ferenchez hasonlóan mindenki megölelgetne. 

kép forrása: index.hu

A Demokratikus Koalíció egyéni győztesei közül Varju László talán a legismertebb a közvélemény számára. Hivatalos oldalán neve a következőképpen szerepel: VARJU László Újpest-Angyalföld – ezzel is kifejezve a választókerületének prioritását. Oldalán kizárólag közéleti jellegű posztok találhatóak, ezek azonban jellemzően országos szintűek, nem csupán választókerületére koncentrálódnak. A kampány időszakában jellemzően a DK központi fényképeit osztotta meg, valamint egyszerre kampányolt önmaga, Gyurcsány Ferenc és más DK-s képviselőjelöltek mellett. A választást követően Varju László médiafelülete nem sok változást mutat, jelen vannak a pártja központi tartalmai, valamint egyéni utcai fogadóórái is. 

kép forrása: Varju László hivatalos Facebook oldala

A cikksorozat következő részében azon egyéni választókerületi nyertesek közösségimédia-használatát elemzem, akik pártjukból egyedül tudtak egyéni mandátumhoz jutni.       

Torma Noémi a Szegedi Tudományegyetem politológus hallgatója, a Paradigma Intézet gyakornoka

Az előzőekben a két legtöbb szavazatot szerzett párt miniszterelnök-jelöltjeinek Facebook-használatát mutattam be, ebben a cikkben a többi parlamentbe jutott párt miniszterelnök-jelöltjeinek közösségimédia-használatát elemzem. A soron következő politikusok mindegyike kiemelt szerepet szánt a közösségi médiának a kampány során, illetve azt követően is.
kép forrása: Karácsony Gergely hivatalos Facebook oldala

Karácsony Gergely egyéni népszerűsége a választások előtt magasan megugrotta pártja népszerűségét, és ezt érdekes módon a választások után is meg tudta őrizni, így mindenképpen felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben köszönhető ez a közösségi médiában folytatott tevékenységének. Ennek egyik talán legismertebb eleme a „Legyen Karácsony” szlogen, melyet maga Karácsony Gergely is szívesen alkalmazott posztjaiban, hiszen a rövid és frappáns jelmondatokkal a választók többségének a figyelmét fel lehet kelteni – az Egyesült Államokban már a két világháború közötti időszakban alkalmaztak hasonló elemeket. A 2018-as miniszterelnök-jelöltek közül Karácsony Gergely az, aki a legaktívabban és legkonstruktívabban használja ki a közösségi média nyújtotta lehetőségeket. A kampány időszakában és azt követően is alig telt el úgy nap, hogy ne osztott volna meg valamilyen posztot – akár egy cikkre reagálva, akár egy feltöltött kép kapcsán –, ezek szinte kivétel nélkül a közéleti eseményekre való reagálások voltak. Habár az országos események mellett nagy figyelmet fordít Zuglóra, és választópolgárokkal való közvetlenség nála is megjelenik, de a családjával egyáltalán nem próbált kampányolni, egyetlen képet töltött fel fiával – de már ezt is jóval a kampány után – apák napján, ám fő célja itt az volt, hogy felhívja a figyelmet a nemek közti egyenlőségre.

kép forrása: Szél Bernadett hivatalos Facebook oldala

Szél Bernadett volt a másik olyan személy, aki nagyon aktív volt a közösségi médiában, és nemcsak a Facebook-oldalán, hanem az Instagram-profilján is. A kampány során a legtöbb tartalom az utcai politizálásról szólt, az egész időszakot a választók körében töltötte. Az aktuálpolitikai eseményekre való reagálás mellett rengetegszer osztott meg olyan posztot, melyekben általános értékrendjét, ideológiai hovatartozását fejezte ki, így a nemek közötti egyenlőségre és a környezetvédelemre a kampány során és azt követően is nagy hangsúlyt fektetett. A Facebook-oldalán csak elvétve, Instagram-oldalán azonban gyakran – lévén, hogy ez nem egy hivatalos oldal – találkozhattunk magánéleti posztokkal, férj, gyerekek, háziállatok körében láthatjuk. Ezek azonban egészen más jellegű posztok, nem tökéletes feleség és családanyaként próbálja bemutatni magát, hanem éppen a hétköznapiságát, a sebezhetőségét érzékelteti. A legtöbb ilyen tartalomban a férjének és a lányainak mond köszönetet a támogatásukért. Habár közvetlenül a választás után a csalódottság és a törés Szél Bernadett oldalán is megfigyelhető volt, mára ismét visszatért a kampány alatti aktivitása.

A közösségi média használata szempontjából kiemelkedik Gyurcsány Ferenc, aki az „Írj rám, Feri!” chatbottal új szintre emelte a magyar politikusok internetes aktivitását. Az alkalmazás a foci-vb időszakában még inkább kiteljesedett, a Facebookot egyre több beszélgetésről készült screenshot árasztja el, melyekben Gyurcsány Ferenccel lehet fogadni az adott meccsekre. A chatbotba vicces és közvetlen megnyilvánulások vannak betáplálva. Hogy néhányat említsek: Feri Vadai Ágnes leskelődése miatt nem tud válaszolni, vagy a csirke besózásáról eszébe jutott az izlandi játékos, és még sorolhatnánk. Az alkalmazás egyre népszerűbb a fiatalok körében, és mindenképpen népszerűséget hoz Gyurcsány Ferencnek. Az azonban kérdéses, hogy ez a fellendülés meddig tart, és hogy egy szórakoztató jellegű alkalmazás mennyi népszerűséget hozhat Gyurcsánynak.

 kép forrása: Gyurcsány Ferenc hivatalos Facebook oldala  

 A következő cikkben azokat a politikusokat veszem majd sorra, akik megnyerték egyéni választó kerületüket, hiszen számukra ugyanolyan fontos a személyes népszerűségük, mint a miniszterelnök-jelöltek számára. A 2018-as választás során a Fidesz-KDNP tudta a legtöbb egyéni kerületet megnyerni, mellette azonban az MSZP-Párbeszéd, valamint a DK volt az a párt, amely több kerületet is magáénak tudhat. Így ezen pártok egy-egy kiemelten népszerű egyéni győztesét fogom bemutatni, szintén a közösségi médiaplatformok használata szempontjából.

Torma Noémi a Szegedi Tudományegyetem politológus hallgatója, a Paradigma Intézet gyakornoka

A modern kori demokráciákban arra törekednek a politikusok a választások idején, hogy minden fellehető csatornát felhasználjanak. Míg korábban a legfőbb csatornának a rádió és a televízió számított - melyek a jelöltek számára jelentős anyagi kiadásokat okoztak -, addig napjainkban a közösségi média az a felület, amelyen jelentősebb kiadások nélkül a kisebb pártok számára is ugyanannyi lehetőség nyílik a választók megszólítására. Emellett másik fontos szempont, hogy a fiatalabb generációt - akiknél a legalacsonyabb a választási részvételi arány - éppen ezeken a felületeken tudják a leghatékonyabban elérni. Így egyértelmű, hogy nemzetközi szinten és hazánkban is nagy hangsúlyt fektetnek a politikusok a közösségi médiára. 

A következő cikksorozatban ismertebb, vagy valamilyen oknál fogva kiemeltebb szerepet játszó magyarországi politikusok közösségimédia-használatát fogom bemutatni. Elsőként a 2018-as választás két legtöbb szavazatot bezsebelt párt miniszterelnök-jelöltjét mutatom be.

Orbán Viktor aktivitását a választási eredmények még tovább lendítették, már a kampány során is belekóstolt a videózásba, melyet rendületlenül folytatott a választás után is. Míg a Fidesz hivatalos oldalán Soros György, a migráció és az Európai Unió mint fokozott veszélyforrás jelent meg permanens témaként, addig Orbán saját profilján csak elvétve találkozhattunk ezekkel a tartalmakkal. Helyette a miniszterelnök két arcát ismerhetjük meg. Az egyik a kormányfő aki épületeket ad át, fejlesztéseket ellenőriz és külföldi vezetőkkel találkozik. A másik Orbán Viktor egy szerető férj, apa és nagyapa, aki közvetlen az ország összes választópolgárával. Szelfit készít, szabadidejét gyermekeivel és unokáival tölti, a választókat személyesen felhívja és kéri adják szavazatukat a Fidesz-KDNP jelöltjeinek. Annyira hétköznapi ember, mint bárki más, maga főzi a húsvéti sonkát és harmincéves közéleti szereplés után még mindig nem sikerült megtanulnia a nyakkendőkötés fortélyát, így felesége segít neki. A kampány során a nosztalgikus Orbán Viktort is megismerhettük, aki azzal buzdít, hogy "Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre" - ezt a szlogent alkalmazták az 1990-es választási kampányban, bár akkor egészen más szívek szavaztak egy egészen más Fideszre. A választást követően Orbán Viktor Facebook-használatában semmilyen változás nem figyelhető meg, a kampány során felállított imázs azt követően is napi szinten megjelenik, és ezáltal már nem is tűnik annak.

kép forrása: Orbán Viktor hivatalos Facebook oldala

Facebook-oldalán mindegyik miniszterelnök-jelölt a kormányváltást prognosztizálta, de talán mégis a Jobbik volt az a párt, amely ténylegesen kormányváltó erőnek tekinthette magát, és ez Vona Gábornak a közösségi médiában megosztott tartalmaiban is jól tükröződött. Egyszer erőt és tekintélyt sugározva jelenik meg az utcákon, máskor diadalmasan vonul be a Parlament épületébe, a kép felett a szöveg "Már csak egy hónap". Ez a lendület azonban a választás másnapján megszűnt, és egy fekete-fehér kép mellett rezignált hangvételű posztjában bejelentette, hogy lemond a Jobbik elnökségi tisztségéről és listás mandátumát sem veszi át. Ez a poszt - talán éppen a drámaisága miatt - népszerűbb lett, mint bármi más azelőtt Vona Gábor Facebook-oldalán. Ezt követően egészen megváltoztak az oldalán fellelhető tartalmak, egyrészt jelen maradt a politika, bár nagyrészt ez abban merült ki, hogy folyamatosan arról biztosította az embereket, kiáll a Jobbik néppártosodása, valamint Sneider Tamás mellett. Másrészt egyre többet bukkannak fel magánéleti jellegű posztok - anyák napjáról, apák napjáról -, és talán ezek a leghitelesebb ilyen jellegű posztok a jelenlegi magyar politikusok körében, nem érződik rajtuk a beállítottság, hogy folyamatosan meg akarna minket győzni arról, milyen jó férj és családapa, a választási vereséget követően lehet nem is ez a legfőbb célja. 

kép forrása: Vona Gábor hivatalos Facebook oldala

A következő cikkben a további három parlamentbe jutott párt - MSZP-Párbeszéd, LMP és a DK - miniszterelnök-jelöltjeinek közösségimédia-használatát mutatom be. 

Torma Noémi a Szegedi Tudományegyetem politológus hallgatója, a Paradigma Intézet gyakornoka


A futballvilág szeme most Oroszországra és a négyévenként megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokságra szegeződik. A hatalmas méretű és szemkápráztató sportünnepen szinte már olimpiai körülmények vannak, ahol a részt vevő országok látszólag félreteszik a politikát, hogy egy nagyobb jóhoz csatlakozzanak. De mivel a világbajnokság is a való életben játszódik, és a nemzetek elkerülhetetlenül és büszkén küzdenek meg egymással a pályán, lehetetlen elkülöníteni a politikát a labdarúgástól, illetve az esemény rendkívüli hangulatától.

kép forrása: AFP

Abban a korszakos küzdelemben, melyben a politikát el kívánják választanai a sporttól, a politika eddig legyőzhetetlennek bizonyult. A Michigan Egyetem sportmenedzsment-professzora és a Soccernomics című könyv társzerzője, Stefan Szymanski szerint: „A sport politikai töltetű, és az volt mindig is. Soha nem értettem, miért próbálják meg tagadni az emberek ezt az alapvető igazságot.”

Szymanski a Soccernomicsban azt sugallja, hogy a FIFA most már az alapján dönt a világbajnokságra pályázó országok közül, hogy hol tudják leghatékonyabban visszaszorítani a tiltakozókat és a másképpen gondolkodó politikai pártokat. Szymanski szerint a FIFA-nak egészen bizonyosan tanulnia kellett a legutóbbi, 2014-es brazil világbajnokságból, ahol egy demokratikus berendezkedésű országnak ítélték oda a rendezés jogát, azonban hatalmas tiltakozások kezdődtek országszerte, mivel maga az esemény óriási költségekkel, több mint 11 milliárd dollárral járt, amelyet többségében a stadionok megépítésére költöttek.

A nagy ellenállás és a heves tiltakozások miatt dönthettek úgy a FIFA-nál, hogy könnyebb demokráciának nem éppen nevezhető országokban, úgymint Oroszországban és Katarban megrendezni a tornát. Van ugyanakkor egy másik alternatíva is Szymanski szerint, mégpedig hogy olyan demokratikus államoknak kell odaítélni a rendezés jogát, ahol a szükséges infrastruktúra már eleve adott, ahogy azt a 2026-os USA-Kanada-Mexikó közös rendezésű világbajnokság esetében is tették. Az észak-amerikai vb-nek az alacsony ráfordítás mellett a másik hatalmas előnye az, hogy a már eleve alacsonyabb költségvetés megoszlik a három házigazda között, így jóval kevésbé érezteti negatív hatásait a világbajnokságot a rendező ország gazdaságában.

A politikai vezetők azonban nem győzik hangsúlyozni a világbajnokság megrendezésének pozitív gazdasági hatásait és egyéb lehetséges előnyeit, amellyel próbálják is meggyőzni a FIFA döntéshozóit.  

Szymanski szerint egy ilyen méretű sportesemény pozitív gazdasági hatása három kategóriába sorolható:



1. Nagyszabású beruházásokkal jár; például a stadionépítés rengeteg munkahelyet teremt és egyéb más előnyökkel is jár. 

2. A rendezvényből befolyó összeg hatalmas, amelyet a turisták jegyekre, hotelszobákra vagy étkezésre költenek el.

3. Azok a nehezen mérhető hatások, amelyek a PR-ral, marketinggel és a turistákkal függnek össze – azaz egy pozitív élmény és kép alakul ki a rendezőről, amely a későbbiekben erősítheti az ország turizmusát és reputációját.

Ugyanakkor sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy valódi, tartós hozadékuk is legyen. A stadionok megépítése, illetve a szükséges infrastruktúra létrehozása például munkahelyeket teremthet, de ideiglenesen. Az emberek több pénzt költenek ugyan a tornán és a környező rendezvényeken, de ez az összeg könnyen megosztódhat a házigazda egyéb városaiban. A PR-effektus valóságos, de a tornába invesztált milliárdok adott esetben jobban is felhasználhatók egy más hangsúlyokra felépített PR-kampányban.

Összességében viszont megállapítható, hogy gazdaságilag nem lesz kifizetődő Moszkva számára a rendezvény, ugyanakkor más típusú pozitív hatása van – mely a Putyin számára még fontosabb lehet. Szymanskiék a 2012-es londoni olimpián végeztek kutatást, hogy milyen hatással van az ott élő emberekre az, hogy egy ilyen nagyszabású esemény házigazdái lehetnek. A nyitó- és a záróünnepség szintúgy emelkedett hangulatot okozott, de a játékok és a közös katarzis végeztével a pszichológiai hatás is alábbhagyott.

Itt egy zárójeles gondolatként érdemes azért megemlíteni, hogy az orosz vezetés a nyitóünnepség utáni napokban kezdett hozzá 86 év után az ország radikális nyugdíjreformjához. A nők nyugdíjkorhatárát 55-ről fokozatosan 63 évre, a férfiakét pedig 60-ról 65 évre emelnék fel úgy, hogy a férfiak átlagéletkora az ország 85 régiója közül 60-ban nem éri el a 65 évet, ezért a férfiak 40 és a nők 20 százaléka nem fogja megérni az újonnan megállapítandó nyugdíjkorhatárt. Felmerül tehát a kérdés: A korhatárok megemelésével ki nem fizetendő nyugdíjak vajon a rendezési költség mekkora hányadát teszik ki? Előfordulhat, hogy ezt is beleszámolta az orosz vezetés, amikor nyereségesnek ítélte meg a rendezvényt. 

Az oroszországi világbajnokság az eddigi legnagyobb költségvetéssel rendelkező labdarúgó-világbajnokság, csaknem 14,2 milliárd dollárt költenek rá. Az orosz vezetés azonban azt mondja, hogy majdnem 31 milliárd dollárt termel a gazdaság ezzel a tornával, ami azért valószínűsíthetően nem teljesen egyezik meg a valósággal.  

Kimutatható, hogy egy világverseny megrendezése ad egyfajta pszichológiai lendületet a rendező országnak. Ez az egyik közvetlen hatás a három gazdasági tényező mellett. Fontosabb azonban az esemény politikai vetülete. A politikusok jól tudják, hogy az emberek szeretik a grandiózus sporteseményeket, melyek mérhetően hozzájárulnak a népszerűségükhöz.

Putyin is teljes mértékben épít erre, hiszen a közhangulatra és a lelkesedésre támaszkodva szerzett társadalmi támogatást a rendezéshez még úgy is, hogy az oroszországi vb tényleges gazdasági vonzata egészen biztosan az elhallgatás sorsára fog jutni.

A politika az élet minden területére hatással van, így a labdarúgásra is. Számtalan példa van az egész világon arra, hogy egy-egy mérkőzés vagy derbi sokkal többről szól, mint egyszerűen a sportról és a játék szeretetéről. Egyes összecsapások mély politikai vetülettel és háttérrel is rendelkeznek, ahol maga a játék csak másodlagos. Példaként hozható mondjuk Spanyolország, ahol a Real Madrid, a „királyi gárda” a spanyol monarchia jelképe, a spanyol középosztály és az elit csapata, ezzel szemben a Barcelona, mint jelmondatából is látszik – „Több, mint egy klub” –, a katalán öntudat leképeződése is. Az Athletic Bilbao, amely kizárólag csak baszk származású játékosokat foglalkoztat, vagy Madridon belül az Atlético, amely a munkásosztály csapata. A téma most is aktuális, hiszen alig telt el egy hét a világbajnokság kezdete óta, de a FIFA már vizsgálatot kezdeményezett a Szerbia ellen albán sast formázó gólöröm miatt két svájci játékos ellen. Az oroszországi világbajnokság kapcsán a World Economic Forum egy cikkét alapul véve összegyűjtöttük, hogy melyek azok a világbajnoki meccsek, ahol a nemzeti válogatottakra jóval nagyobb teher hárult, mint pusztán egy világbajnoki mérkőzés megnyerése.



kép forrása: REUTERS/Sergio Moraes

1. Franciaország–Olaszország, vb-negyeddöntő, 1938: 1938-ban rendezték a második világháború kitörése előtti utolsó világbajnokságot, amelynek Franciaország adott otthont, és a címvédő olaszokkal már a negyeddöntőben összetalálkoztak a házigazdák. A mérkőzést megelőzően Benito Mussolini olasz diktátor a válogatottjához ezeket a baljóslatú szavakat intézte: „Győzni vagy meghalni!” Az olasz válogatott végül a győzelmet választotta, és nemcsak a mérkőzést nyerték meg Franciaország ellen, hanem Giuseppe Meazzáéknak később a világbajnoki címüket is sikerült megvédeniük Magyarország ellen a döntőben, elkerülve ezzel a Duce haragját.


2. NSZK-Magyarország, 1954: A második világháború miatt Németországot a FIFA kizárta a tagjai közül, és 1950-ig el is tiltotta a rendezvényein való részvételtől. Így a háború lezárását követően 9 évvel vehettek először részt világbajnokságon, amelyen végül a döntőig meneteltek. A fináléban az a Magyarország volt az ellenfél, amely ellen már megsemmisítő, 8–3-as vereséget szenvedtek a nyugatnémetnek a csoportkör küzdelmei során. Azonban második meccsüket, a döntőt az NSZK nyerte meg 3–2-re, ezzel megszerezve Németország első világbajnoki címét, szűk egy évtizeddel a náci Németország bukása után. Annak a mérkőzésnek akkoriban nagy lett a visszhangja, hiszen az NSZK nem kis bírói segédlettel tudta csak legyőzni a kor és a történelem egyik legjobbjának tartott Aranycsapatot. Könnyen lehet, hogy a FIFA és az angol játékvezető kompenzálni akart a németeknek.

3. NDK-NSZK, 1. csoportkör, 1974: 1974-ben találkozott először a kettészakadt Németország két válogatottja, ahol mindkét fél játékosaira súlyos politikai nyomás is nehezedett. Az NSZK akkoriban a világ egyik legjobb csapatával rendelkezett, illetve a tornának is ők voltak a házigazdái, míg az NDK kommunista vezetői bármit megtettek volna, hogy legyőzzék az NSZK-t, különösen, hogy a nyugatiak otthonában adódott erre lehetőségük. A Nyugat-Németországban rendezett labdarúgó-világbajnokságon már a csoportkörben találkoztak a felek. A mérkőzést az NDK nyerte, és ez volt az NDK első és utolsó szereplése a labdarúgó-világbajnokságok történetében. A győzelmet hatalmas sikerként fogadták a szocialista országban, különösen úgy, hogy az NSZK legyőzésével a csoport élére is ugrott a keletnémet válogatott. A presztízsmeccs elvesztése ellenére később végül Beckenbaueréknek sikerült győzedelmeskednie a tornán – a Neeskenst és Johan Cruijfft is soraiban tudó Hollandia ellenében. Az NDK-nak nem sikerült továbbjutnia a második csoportkörből. A két válogatott végül az NSZK 1990-es világbajnoki győzelme után Németország újraegyesítésével egybeolvadt.

4. Argentína-Anglia, vb-negyeddöntő, 1986:
Nagy nyomás nehezedett mindkét csapatra, hiszen a két ország közti viszony igen feszült volt, ami fegyveres konfliktusba is torkollott az Argentína partjai mellett lévő, brit fennhatóság alatt álló Falkland-szigetek uralása miatt. Mint ahogy a falklandi háború is többről szólt, mint pár sziget uralása a világ végén, úgy a világbajnoki negyeddöntő is sokkal több volt, mint egy mérkőzés. A britek csakúgy, mint a háborúban, a pályán is erőt kívántak demonstrálni, már csak az 1966-os világbajnoki címüket követő sorozatos sikertelenségek miatt is, míg az argentinok legalább Maradonáékban bízhattak, ha már haderejük nem vetekedhetett az angolokéval. A mérkőzésen két ikonikus történés is lejátszódott. Az elsőnél, ami "Isten kezeként" vonult be a történelemkönyvekbe, Maradona az angol védő rossz felszabadítása után felugorva, kézzel ütötte be a labdát az angolok kapujába, és ezzel megszerezte a vezetést Argentínának. A másik esemény is Maradonához, de már második góljához köthető, amikoris Maradona félpályáról indulva végigcselezte az angol válogatottat, és a támadás végén egy csodálatos gólt lőtt. Az angolok Gary Lineker révén már csak szépíteni tudtak a hajrában, így kiestek a mexikói világbajnokságról. Az angoloknak joggal sérült az igazságérzetük, hiszen egy egyértelműen szabálytalan góllal kerültek hátrányba és négy perccel később még egy megalázó gólt is kaptak. Argentína végül győzedelmeskedett a tornán, így a második világbajnoki címük megnyerése még édesebbé tette számukra az angolokon vett revansot.

5. Egyesült Államok és Irán csoportmérkőzése, 1998: Az 1978/79-es iráni forradalom és a teheráni amerikai nagykövetségen történő túszdráma, melyek során megdöntötték az Egyesült Államok által támogatott Reza Pahlavi sah hatalmát, drámaian megrontotta a két ország közötti kapcsolatokat. Az 1998-as franciaországi világbajnokságon azonban ugyanabba a csoportba került a két ország válogatottja. A mérkőzést megelőzően az Egyesült Államok labdarúgó-szövetségének elnöke, Alan Rothenberg „minden játékok anyjaként” aposztrofálta az összecsapást. A meccsen végül Irán győzött és az Egyesült Államok kiesett a tornáról, de a győzelem ellenére Iránnak sem sikerült továbbjutnia a csoportból. Az egyik amerikai védő, Jeff Agoos így kommentálta a mérkőzést: „Többet tettünk abban 90 percben, mint a politikusok az elmúlt 20 évben.”

Tegnap a Jobbik a Fidesszel együtt megszavazta az Alaptörvény-módosítást és a Stop Soros törvénycsomagot, amely ellen eddig hangosan fellépett. Ezt követően az elmúlt évek egyik legértelmezhetetlenebb interjúját hozta össze Mirkóczki Ádám, a párt szóvivője tegnap délután.

kép forrása: index.hu

Az interjú három legérdekesebb állítása valahogy így foglalható össze:

1. Az alkotmánymódosítás alapvető céljaival egyetértenek, de mivel az életszerűtlen és alkalmazhatatlan, így károkat sem fog okozni.
2. A hajléktalanoknak ennél rosszabb már nem lehet, amúgy meg nem lehet betartani a törvényt.
3. Nézzük csak meg, hogy aki nem támogatta, az mit fog kapni a Fidesz sajtóbirodalmától.

Vajon miért döntött így a Jobbik és mit lehet kiolvasni az olykor szürrealitásba csúszó válaszokból?

A néppártosodás útján megindult Jobbiknak komoly dilemmával kellett szembesülnie az elmúlt hetek után: formálódik egy, a Jobbiktól jobbra álló politikai csoportosulás, ami nem a Fidesz.

Ezidáig elég volt a Fideszhez képest pozicionálni magukat és csak annyira néppártosodniuk, amennyire az még lenyomható a tagság torkán. A szakadás után azonban ennek vége. Amennyiben nem akarják a szavazóik egy jelentős részét egyik pillanatról a másikra átlökni Toroczkaiékhoz, akkor valamennyire be kell húzni a féket és meg kell szólítani a radikálisabb szavazókat. A módosításban megjelenő rendpárti gondolatokkal pedig jó eséllyel egyetért a régi-új szavazóbázis is.

A párt láthatóan a konszolidációnak szentelné a következő időszakot, ami érthető a választás utáni fejetlenséget követően. Mirkóczki pedig el is mondta a legnagyobb félelmét, miszerint ha nem szavazták meg volna az alkotmánymódosítást – amivel alapvetően ugye egyetértenek és jó eséllyel a Jobbik is beterjesztett volna valami hasonlót, ha kezdeményező szerepben lenne a törvényhozásban –, akkor a kormánypárti média a nyári uborkaszezonban biztosan sikerrel áttolt volna pár százaléknyi szavazót Toroczkai kezdeményezése alá. Tehát a Jobbik elsődleges, rövid távú célkitűzése a Fidesszel szembeni nyílt konfrontáció elkerülése és szavazótáborának egyben tartása lehet.

Fontos látni, hogy a kormánypártnak elemi érdeke a centrális erőtér fenntartása, amihez szüksége van egy szélsőségesen jobboldali ellenzékre. Pont ebből a pozícióból manőverezett ki a Jobbik az elmúlt években. A tátongó űr betöltésére pedig már meg is van a friss jelentkező, így Toroczkai felemelése fontos a kormánypárt számára. Ezt láthattuk az elmúlt hetekben, amikor olyan teret és megjelenési lehetőséget kapott a kormánypárti médiában, mint ellenzéki politikus eddig soha. 

Ez jelzésértékű a Jobbik számára, hogy mi jöhet. Így a politikai kalkuláció nyilván azt diktálta, hogy ameddig nem kristályosodik ki a folytatás, illetve az, hogy miként fogja tudni a Jobbik újrapozicionálni magát a szakadás után, addig nem kéne ekkora ziccert adni az ellenfeleinek. Hiszen kevesebb mint egy év van hátra a következő megmérettetésig és addig legkésőbb biztosan rendeznie kellene a sorait a Jobbiknak és felépítenie a kampányát az EP-, illetve az azt követő önkormányzati választásokra.

Azzal pedig, hogy életszerűtlennek és alkalmazhatatlannak ítélte, a Fidesszel való szavazás élét akarta elvenni – több-kevesebb sikerrel. Pedig van éle, hiszen a választások előtt nehezen lehetett volna elképzelni valami hasonlót a Vona Gábor vezette Jobbiktól. Az biztos, hogy a terep jóval nehezebb lett Mirkóczkiék számára, és biztonsági játéknak tűnik az, amit most folytatnak. Az interjúkban a kommunikációs paneleken viszont egészen biztosan van mit fejleszteni, mert az új politikai realitásra a tettekben már igen, a szavakban még nagyon nem készültek fel.

Orbán Viktor bejelentette, hogy nemzetközi gazdasági válság fenyeget, ami érzékenyen érintheti hazánk stabilitását, ha nem készülnek fel rá. Ugyanakkor egy gazdasági válság komoly kihívást is jelenthet a Fidesznek, hiszen sokszor az éppen kormányzó párton csattan a választók csalódottsága. Az ellenzék jelenlegi helyzetéből kiindulva pedig egy esetleges gazdasági válság lehet a legkomolyabb kihívás a 2022-es választások előtt.

 kép forrása: index.hu

Mind Magyarországon, mind pedig a nemzetközi színtéren a demokrácia működésének megítélése erősen kötődik jólét érzetéhez. Mit is jelent ez?

Amennyiben gazdasági növekedést és javuló életminőséget tapasztalnak a választók, akkor a demokrácia működésével is elégedettebbek. Ez igaz a kormányzati teljesítményre is, ezt Orbán Viktor is tökéletesen tudja. 

Amennyiben a kormánynak megszorításokat kellene végrehajtania, akkor hatványozottan nehéz lenne érvényesítenie a konjunktúra idején hibátlanul működő kommunikációs fölényt. A helyzet által kínált ziccert pedig még talán a jelenlegi ellenzék is képes lenne kihasználni, politikai tőkét tudna kovácsolni belőle. 

A 2008-as válságot Nyugat-Európában is komoly politikai átrendeződések követték. Nyilván több tényező is szerepet játszott a választási eredményekben, de az mindenképpen beszédes, hogy több mint tizenkét EU-tagországban volt kormányváltás a válságot követő első választások után, és nemzetközi szinten megerősödött az elitellenesség és a populizmus az elmúlt tíz évben. A Fidesz is ezt a hullámot lovagolta meg szinte hiba nélkül, a fülkeforradalommal hozta az első kétharmadot.

A válságról való beszéd tehát önmagában fontos (még akkor is, ha a valóságban ezzel ellentétes gazdaságpolitikai intézkedéseket hoznak), hiszen a kormányfő egyik legfontosabb saját magáról teremtett mítoszát erősíti meg: a minden helyzetben cselekvőképes és kompetens vezető képét. Az elmúlt évek pedig bebizonyították, hogy ez a fajta kommunikáció és narratívaépítés mennyire hatékonyan tud működni.

Az inkompetens ellenzék és a kompetens Fidesz között lévő kontrasztot pedig a kormánypárti sajtó napi szinten sikeresen erősítette. (Gondoljunk csak arra, hogy a választási kampányban támadott Vona Gáborról is elsősorban az volt a mondás, hogy inkompetens.)

Ezért nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy nem készültek fel rá. 

A választások óta – de az elmúlt nyolc évet is itt lehet emlegetni – a kormánypártnak aligha kell attól tartania, hogy az ellenzék valós alternatívát állít. A választások óta tartó válság eredményként még tovább aprózódott az ellenzék, és a pártokon belül további törésvonalak keletkeztek, melyek gátjai leszenek a közös fellépésnek, még akkor is, ha a szereplők közös érdeke ezt megkívánná. A kormánypárt részéről ez a fajta tudatosság pedig jól mutatja, hogy sok lépéssel az ellenzék előtt járnak.

Amennyiben az ellenzék hasonló helyzetfelismeréssel bírna, mint Orbán Viktor, akkor ők is azt hangoztatnák, hogy jön a válság és a kormány nem tesz semmit ennek elkerülése érdekében. A mostani állapotokat elnézve viszont egy gazdasági válság jobban megviselné őket, mint a kormányzó Fideszt. Így nem elég, hogy a kompetencia narratívája tovább erősödik – ha lesz válság, ha nem –, hanem az egyre nagyobb igazságtartalommal is bír.